Hónap: 2017 március

Napsi meghozta a jó időt, egész nap esett az eső, s ő 2 napon át aludt jó sokat. Hozott könyvet nekem, megszerezte a Bali, az Istenek szigete cimű könyvet, amit ifjúkoromban olvastam utoljára. S igen, oda fogunk utazni – Indonézia egyik gyöngyszemére…
Jelenleg csomagolunk, készülődünk. Már csak 3 estét alszunk itt, egyet Bangkokban s utána már, ha minden jól megy, Balin hajtjuk álomra fejünket… Valószinű, ez az utolsó Thaiföldön irt bejegyzésünk egy ideig. Viszlát, kis hülye kutya, többet nem akadályozod az alvásom, pihenésem meg!

Napsi a kollégáitól búcsúzik ma este, ez az ő búcsúestje.

A bankokkal a helyzet: Az e-pénztárcát nem nyitották meg, rosszul vitték fel az adataim, thai állampolgárnak, s automata üzenezek kérik, küldjem a thai személyimet, ami nincs. Mivel ember nem ir nekem, én se nekik, csá. Az Erste végül ügyesebb volt, miután átvettem a bankkártyát, már jött is a pin kód boriték, s telefonos beazonositás után élesitették is. Ez legalább rendben. Viszont most a karibi bankkal lett vitám, mert elcseszték az egyik utalás feldolgozását, időben kétszer anyi ideig tartott, s emiatt erre a cimre már késve jön a kártya, de levelezési cimre nem akarják kiküldeni. Szegény Napsi levelezett velük angolul, végül az lett a megoldás, ideküldik s egy thai barátja Napsinak utánunk fogja küldeni. Hát ez se az a bank, amit keresek…

A postai csomagot végre felvehettem, az volt a baj, V. barátnőm aki feladta, nem irt cimzettet.. csak cimet. Itt meg sokan lakunk. Végül az lett a megoldás, a ház tulajdonosa irt egy meghatalmazást, hogy bármely, e cimre érkező küldeményt átvehetek. Aztán mehettünk robogótaxival s minibusszal a kikötői vámhivatalba. Azért sikerült igy, mert Napsi egyik kulönórás diákjának anyukája ott dolgozik, ő segitett rengeteget, hogy megkapjuk a csomagot. Már vártak minket mikor odaértünk, a csomag is elő volt készitve. Nem vámot kellett fizetni, hanem a csomag raktározásáért gijat, de a lényeg, időben megjött!

Még Pattayára is be kellett mennünk a nyelvsuliba, ahol megirták a  vizumtörléshez az igazolást, utána robogóval a tűző napon 20 peces út várt ránk az immigrationbe, majd onnan vissza. A hivatalban hamar ment, húztunk sorszámot, de előre vettek, felismertek hogy V.I.P ügyfelük lennék, igy hát soron kivül elintézték, az általunk kért dátumra átirták a vizum érvényességét.

A koriandert elkezdtem szedni, szedi is ki érezhetően a nehézfémeket, szóval kb. június végéig tart majd a méregtelenitési programja a szervezetemnek. Pattayáról mire hazaértünk tegnap délután, már enni se tudtam, nagy fejfájásom, hányingerem volt – napszúrást kaptam jó erőset… Napsi 3 órán át kezelte a fejem tetejét főleg, igy megusztam hányás, keményebb tünetek nélkül s persze ma már tanulok, rámolok is tovább, kis fejfájással kisérve.

Hamarosan egy időre hát búcsúzunk Thaiföldtől, nagyon jól éreztük itt magunkat… Rendszeresen vissza fogunk ide járni… Hiányozni fog a szomtám, a szomtámos néni, a thai emberek barátságosága, kedvessége, hogy a hivatalokban mindig minden el van rendben intézve… A tom jam kung, a pad-thai – de máris tudjuk hogy vár ránk a Nasi Goreng, reggelire édes palacsintát ehetünk ott, s új kalandok… S ott is vannak finom gyümölcsök.

És hatfajta halálos mérgű kigyó, mint a királykobra vagy a köpködő kobra s még négy másik, egyik tengerparton szeret lenni, szóval óvatosan ott is, a másik tengeri kigyó amit nem lenne jó megsimogatni, egy pálmafákon, ültetvényeken szeret lenni a fákon s nem lehet észrevenni… szóval ébernek kell lenni nagyon. S még van egy kigyó két változatban, amelyik bárhol lehet, akár a lakásba bejön.

Ja, Napsi hozott két ugynevezett tengerjáró cipőt ha strandra mennénk, mert tengeri sünös, korallos a parti rész, nem jó rálépni akármire…

 

Maradjatok hát velünk, mert hamarosan Indonéziából folytatjuk, ott már Napsi aktiv blogiró lesz!

Korábban lehet nem irtam meg – még Krabin ettem ismét mangót ragacsos rizssel. Amig ott nem ettem, fogalmam nem volt róla, miért dicsérik annyira a nyugati emberek… C. barátunknál ettem már, de nem nyűgőzött le… De Krabin adtak hozzá banánszószt, s igy ez a három – a mangó, a ragacsos rizs s a banánöntet – a mennyország, a paradicsom…

A kis szigeten naponta kb 30 perc strandolás jutott, mert elsősorban tanulni, dolgozni voltam ott, ne a nagy hőségben kelljen. A légkondis szállás felséges volt, sajnos keveset tudtam aludni. Nem annyit mint kellett volna – stresszelt már, hogy semmi nem érkezik meg, se csomag, se bankkártyák… Se a pénzutalások.

Vasárnap az első jó napom volt, szép volt a tenger, először élveztem igazán hogy ott vagyok… felderitettem minden útját a szigetnek robogóval, kivéve egyet, amit utolsó nap tettem meg. Az utolsó volt egyedül nehezebb út, mint a strandra vezető út meredek emelkedői, kanyarjai, hajtűkanyarja. Az utolsó utat az étterem étlapjának boritóján vettem észre, egy térkép volt – azt nem mutatta hova vezet, de végigmentem rajta, s a kikötőhöz nagyon közel vezetett.

Leégett nagyon az orrom, s korábban egy esti hullámfürdőzéskor megcsipett egy medúza.

Az utolsó három napra már 800 bahtért kaptam a szobát, de az is fantasztikus, mert másoknak 1300 bahtért adták ki. Hétvége után egy 8 lakásos épületben egyedül voltam…

Tudtam tanulni, be is fejeztem az olasz 50 leckés in a month képzést, az utolsó ismétlését is.. gyakorlatilag elvisz középfokra, kivéve a múlt s jövő idő tanitását, az rám marad megtanulni. De 1500-as szókincset is adott, elégedett vagyok. Mostantól szókincsfejlesztés kezdődik s hetente egyszer olasz film nézés…

És befejeztem a 105 leckés thai anyagot is, az utolsó ismétlés még lesz a 36-105 lecke között azon szavaké, melyek nem ugranak be egyből. Napi 10 lecke szavait ismétlem át.

Végül eljött a búcsúfürdés ideje is szerda este, majd elköszöntem a dolgozóktól is, másnap reggel korán keltem, kipakoltam, kicssekkoltam, még megreggeliztem, majd a robogót visszavittem a tulajdonos hölgynek, aki meg se nézte a robogót milyen állapotban van, viszontlátást köszönt angolul. Aztán hajókázás, majd hazaérkezés… Ahol döbbentem látom, semmi nem érkezett meg azóta se, a postaládában egyetlen irat van…Háziakat kérdem, csomag jött-e – nem jött.  Rohanás postára, az Erste Bank küldte a kártyát, mellette egy levél – ha átvettem, hivjam fel őket, mert csak utána küldik ki a pin kódos boritékot külföldre… Brávó, 21. században, ez is három hétig jött – hát hihetetlen, addigra rég el is költözünk. Szép, hogy az Erste magyar vezetői bankot próbálnak játszani, de be kéne látniuk, ez nem megy nekik. Végre a thai bankba 3 hét alatt megérkezett a pénzem, amiből a szigetre szerettem volna menni, az most itt egy-két hétre elég, s nyitottam egy karibi bankban is számlát, oda megérkezett az utalás. Ugynevezett offshore bank, a netnomádok is ezeket használják, hisezn a magyar bankok katasztrofálisak, a Citibank volt az egyetlen profi eddigi 40 évnyi tapasztalat alapján, el is üldözték Orbaniszánból, több meg már nem lesz, az Erstetől is megszabadulok hamarosan. De ott is irnom kellett nekik 10. napon, mi van már, mire válaszolták megvan már  a pénz, másnap a számlámon is lesz. Másnap zárás előtt egy órával rájuk irtam, s láss csudát, 10 perc múlva a számlámon volt a pénz. Ugyanis hetente egyszer lehet bankkártyát rendelni – most talán még ideér tőlük futárral indulás előtt, reméljük…

Még egy e-pénztárcát is nyitottam, biztos ami biztos, de még nem jött meg hozzá a bankkártya.

Közben csomagot is küldtek, de a postán azt mondták először, ott nincs. Messenger üzenetváltás magyarokkal – itt a csomag 15.-e óta. Vissza a postára, adatokkal, keresik, nincs. Nyomkövetést megnézik, hát vámoltatni kell, másik postán van, más városban… illetve vámhivatalban, de hétfőn menjek vissza, s felvehetem a csomagot.  Ez már legalább alakul.

Mikor érkeztem a városba vissza a ki szigetről, a hajóval, néztem, lehet utoljára látom innen. Jó volt itt, látom a szabadidőparkot, az éttermet a tengerparton ahol először voltam igazán felszabadult 2014 karácsonyán mióta eljöttünk Orbanisztánból, nem messze tőle van az étterem ahol először ettünk Tom JUM Kungot, s jó hely volt, de ez még nem az, ami az otthonunk lesz majd.

Megérkezésem után a szomtámos nénitől egyből kértem egyet, majd piacra is mentem, kimostam, s végre egy nagyot tudtam is aludni, s most érzem igazán, milyen fáradt vagyok….

 

 

 

 

 

Hát itt vagyok, valószínű utoljára, hacsak Napsinak ha visszatért, nem lesz kedve még ide eljönni búcsúzóul.

Annyi mindennek kellene érkeznie címünkre, de felismertem az energetikai akadályoztatást, ilyenkor semmi nem megy rendben, késik minden, így hát otthagytam az egészet, s igazam volt… azóta se érkezik meg szinte semmi, nem történnek meg a folyamatok.

Akkor hát inkább itt tanulok, ez is napi 6 óra, de sokkal kellemesebb az időjárás. Mig városunkban este 10 órakos is még 32 fok, itt 5 órára már csak harminc, sokat hűt a tenger. A városban ez kínlódás, a melegtől tanulni se nagyon tudok.

A szálláson 400 bahtért megkaptam a szokott bungalow-t, 600 helyett, de első nap délben miután aludtam, a hőség miatt rosszul voltam, ezért átkértem magam légkondisba -az 1100 baht naponta –  s ugyanúgy 400 bahtért odaadta a hölgy!

Így hát kellemes nagyon…kitart a pénz is, több ideig maradhatok.

Végre robogózom is, a kikötőben van akik adnak ki, másnap reggel mentem de még nem voltak nyitva. Egy thai férfi elhozott a strandtól odáig robogóján, megmutatta azt is útközben, ahol lakik, s azóta is sokszor látom. Vártam kinyisson a kölcsönző, de egy taxis leszólított, elvitt egy kis utcába, feldudált valakit, egy hölgyet, akinek a robogóját kaptam meg ugyanannyiért mint a kölcsönzőben, de papírok, s útlevél átadás nélkül.

Hát más mint a motor, bedönteni nem érdemes, akkor nem stabil, nem lehet elengedni a kormányát mert jobbra súlyoz, borulna egyből, volt már pár balesete… elég elhasznált is, egyik féke alig fog, ezt el is mondták-de hát ilyenekre lehet számítani. Kb 2 liter benzint már elfogyasztottam. Eszi rendesen, de 33 baht egy liter – 240 ft.

Először tartottam a strandhoz vezető úttól, nagyon meredek, éles kanyarok, egy igazi hajtűkanyar is… de nem lett baj, azóta már megtettem vagy 50 alkalommal ezt a szakaszt.
Második nap épp este hosszabb útba vágtam bele, mikor megéreztem, valami nem stimmel. Leálltam, s átnéztem Robit. Alig lötykölődött 1-2 cl benzin a tank alján, megdöntve Robit….  hálisten a szállásig elég volt igen takarékos vezetéssel, s ott vettem egy litert. Azután persze visszamentem túrázni. Mára, 3 nap alatt, bejártam a sziget útjait. Elég kihalt részeken is jártam, s már látom, a szigetet tovább fogják fejleszteni, lehet lesznek új strandok is.

A Beach disznók – igy nevezzük mi farangok a vadmalacokat – mivel lejárnak ők is néha strandolni – aranyosak s félénkek inkább, kivéve a nagyokat. Most vannak kismalacaik is éppen. Simán bejárnak a faluba, s a thai emberek adnak is nekik enni. Előttem egy robogós thai hölgy egyszer csak megállt, kíváncsiságból tőle 50 m-re  én is. Kitett rizst az útra, s várt – s már meg is jelent egy szemlátomást igen éhes közepes termetű malac, de míg a hölgy el nem ment, nem mert az ételért menni. Én távolabb álltam le, s annyira éhes volt, fél szemmel lesve, elkezdett enni. Még fotót is készíthettem róla, s lassan jöttem el, nehogy megzavarjam.

És itt is élnek a büszke gyíkok – azért hívom így őket, mert nekünk hihetetlen magasra emelik a fejüket s úgy futnak, mennek. Farkuk nagyon hosszú, minimum 4x nagyobb a testüknél.

A varánuszokat még nem láttam most.

A thai emberek együtt élnek az állatokkal, még ha megtámadja is egy kÍgyó, nem akarja megölni, inkább odébb viszik ha sikerül. S nem bántják őket. Együtt élnek velük.

A robogó meglétének sok előnye van… egyrészt, gyakorlok mielőtt költözünk olyan helyre, ahol szemből sávunkban és jobbról-balról jönnek robogóval, miközben egyszerre indul el átkelni előttünk egy kakas balról, egy kutya jobbról…  Legalábbis ezt blogolják, akik már ott élnek. Másrészt, olcsón eszek s nem a Sevenben, itteni piacon. Egyik nap 30 bahtért vettem olyan tarisznyarákos ételt, ami itt a szálláson 150 baht… Gyümölcsöt is olcsón tudok venni, egy kg mangó 70 baht, nem rossz ár szezon elején.
A robogót először 2 napra béreltem, ma meghosszabbítottam még 4 napra. Visszavittem, meg se nézték, s megkérdeztem, még bérelhetem-e?  Lehetett. Jó ha van, kell gyakorolni. Most hétvége jön, nagyobb forgalom lesz, jó alkalom a gyakorlásra.

Az nehéz, a lábaim magam elé tenni, nem oldalt mint a motoron. Élvezem hogy itt nem hordanak bukósisakot, s az itteni rendőrök nem állítanak meg, nem bírságolnak.

Napom így néz itt ki: reggel korán kelés, robogóval reggeliért megyek, bevásárlok, utána tanulok, 9-10 között fél óra strand, majd tanulás, ebéd, pihenés (még nem nagyon sikerül, új a környezet, s mindig közbejött eddig valami), majd tanulás, 17-18 között ismét kis úszás, vacsora, robogózás, tanulás, majd alvás…

Esténként eddig mindig hullámfürdő volt, feltámadt a szél. Nagyon kellemes itt a városhoz képest, csak a 10-16 közötti időt kell fedél alatt tölteni.

Japán tanulást tartom, az olasz nyelvből 4 lecke maradt ismételni, a thaiból még elég sok, Addig már csak 4 nap…  S szeretem az olasz nyelvet is, csak ott egy lecke sok sok új szó, kifejezés mindig, míg a thai leckék 6-6 új szót tartalmaznak csak. Az olasz legalább 25 új szót, s sok sok eddig nem használt kifejezést.

Hát, legközelebb már a városból írok megint, de addig élvezem még a könnyített tanulást.

 

Nos, a hétvégén Napsi elutazott, én meg elkisértem a reptérre majd hazamentem, hogy utána vissza is induljak Bangkokba nem sokkal oltásra, s pár nap pihenésre…

Az utolsó oltást megkaptam. Betelt az oltási könyvem, de kaptam másikat!

Erről jut eszembe, Napsit folyton ugratom egy ideje – ugyanis mikor mondtam amikor legutóbb együtt voltunk oltáson hogy elmegyek wc-re, megkérdezte: A Trópusi Betegségek Kórházában? Igen,  ott… S onnantól kezdve, a sky trainen vagy a hotelben valakit mutattam neki, s szóltam – szerintem ő most jött a Trópusi Betegségek Kórházából… Vagy az étteremben: Azt hiszem a szakács tegnap jött ki a trópusi betegségek kórházából…Vagy a felszolgáló…

A thai nyelvvel kapcsolatban eléggé elkeseritett, hogy  a háziakkal nem tudok nagyon kommunikálni – de például a szomtámos néni megértette s ő mondta utána el a háziaknak, amit mondok. Thairól thaira tolmácsolt!

Az oltás után estére repülővel Krabi mellé érkeztem, s már várt a szállás kisteherautója. A sofőr is értette amit mondok, sőt egész sokat beszélgettünk, megtanitotta a vizesés szót is. Az itteni éttermekben, sőt még a bankfiókban is könnyen boldogultam, minden eszembe jutott. S még a kiejtés is stimmelt.

Na igen, bankok…a Citibankot átvette az Erste, s kiküldték a bankkártyát 3 éve nem létező volt magyar cimre…  majd végre ide Thaiföldre, amit rögtön benyelt az automata… Most irták meg, közben érvénytelenitették sajnos a kártyát… hát gratulálok. Küldenek újat majd. Drukkolok nekik, sikerüljön, 10 átvett Citibankos ügyfélből 8 káromkodik hónapok óta gazdag nyelvezettel.

Küldtek nekem pénzt orbanistánból thai bankszámlámra  de nem érkezett meg… hétfőn majd a városunkban kell bemennem a bankfiókba, az itteni fiókban azt mondták, nincs Thaiföldön a pénz, a magyar bank szerint igen…  de itteni sajátságok miatt csak a városi fiókunkban tudok meg dolgokat majd.

Közben sikerült nagy nehezen Napsi segitségével, egy órás Skype interjú után ahol Napsi tolmácsolt angolra, offshorenak nevezett bankban bankszámlát nyitnom. Mint a netnomádok. De, még ott is sok minden van hátra, mire kiküldik a bankkártyát is.

Olaszt utoljára ismétlem, két hét alatt végzek vele.  Ma a 40. leckét ismétlem, naponta egyet, a japán kanjiösszetételekkel jól haladok, s a thai ismétlés is megy szépen, lassan meglesz a 70 lecke átismétlése s közben 71-től napi egyet tanulok is…

Krabin első nap reggel strandoltam, majd pihentem s tanultam. Másnap be kellett mennem a bankfiókba, s sétáltam s remek üditőket találtam, amiket eddig nem láttam.. Dobozos kókusztej, de mangóval vagy duriannal is kapható…. isteni finom!!!! Vettem is Napsinak is belőle, ha visszajön azt kapja, finom sült rizzsel a lá én módra…

S 2. nap délután elmentünk a tigris barlang templomhoz, ami egy hegy tetején van, s teljesen meredeken kell felmászni afféle padláslépcsőkön 1200 m-t, ebben a páratartalomban. A viz már az elején kivert, kétszer vártam meg, az átizzadt ingem megszáradjon rajtam, de 1200 méter körül már hiába, ott hideg volt. Mivel kisérőm aki lent maradt mondta hogy fent hideg lesz, nem vállaltam be egy újabb tüdőgyulladást, igy visszafordultam pedig nem szokásom, s alig volt már hátra… de mire fotóznék fent, már meg is fázok. Igy is gyorsan vennem kellett száraz inget útközben hazafelé, majd a szálláson forró zuhany alatt töltöttem sok időt, majd légkondi nélkül kb. éjfélig, akkorra akklimatizálódtam vissza. Jó csipős ételt ettem, az is segitett.

Kisérőm nagy izomlázat várt tőlem mára, de az érdekes mód elmaradt… elmentem ma reggel is a strandra, majd tanulok, pihenek, s holnap megyek vissza haza repülővel Bangkokig majd busszal haza… közben tanulok persze. Ennyi volt a pihenés egyenlőre, de ha megjön a pénzem, még lehet egy kicsi… ami lényeg, jobban megy a tanulás is, ha pihenhetek is közben, jó tesz a reggeli úszás a testnek, ahogy itt mondják: Wáynáám dii tó rángááy…

S a napfürdő is.

Bárcsak jöhetne olyan életmód, hogy reggel korán kelek kipihenten, úszom, snorkozom majd tanulok, utána szieszta, majd ismét úszás s megint munka, tanulás, de lazán… este szórakozás akár éjfélig…

Azért vállalok be ennyi nyelvet most, hamarosan könnyebb legyen… s pihenve dolgozzunk majd már. Máshol, valahol tengerparton.

Ahogy élni kellene. Szerintem.

Napsi utolsó munkanapját végül nem ünnepeltük meg, sok a feladat s fáradt is volt. Otthon is mindent elrontanak a hivatalok a régi magyar módi szerint, s igy nekem is sok a feladatom. Itt is vannak feladatok bőven most, a magyar nagykövetség is persze elrontotta amit kértem, de lehet nem kell mégse felutaznom, hátha a külföldi intézmény rugalmas lesz. Csak a magyar hivatalok cseszik el a dolgokat, de rendszeresen, kivétel nélkül.

Végre pár napja végigalszom az éjszakák felét már, de 3 felébredés /éjszaka megvan a méregtelenités miatt.

Végignéztük a House of Card eddigi 4 évadát hónapok alatt, s végre láttuk az Érkezést is, az nagyon jó film szerintem. Jó volt a Hell or High Water is. S a La La Land is.

Napsinak megvoltak utolsó munkanapjai, s jutott végre alvás neki. De a HR-es akit egy hónapja megkért segitsen majd törölni a work permitet ami a suli feladata – tegnap este felhivta, hogy mától ő már nem foglalkozik a külföldi tanárok ügyeivel, meg nem volt az igazgató se bent igy nincs aláirva, de csak menjen majd Napsi s intézze a határon, biztos rendben lesz… Napsi kiakadt, mert épp az a téma a fórumokon, hogy sokan lekésik a repülőt akkora a sor a reptéren az immigration előtt. Napsinak is ugye a suli kellene intézze a work permit törlést majd utána töröltetheti csak Napsi a vizumot, igy mire vasárnap indul, lesz 30 óra túltartózkodása, azaz a reptéten végig kell állnia ezt sort igy is s fizetnie… s ha a work permit s a vizum sincs rendbem lehet ki se engedik. A HR-es persze kamuzott, Napsi irt a főnökének este még, aki visszairt ne aggódjon, s ma reggel 9.30-kor már alá is irta az igazgató a papirt s a HR-es helyettese elment intézni a work permit törlést, utána mehet Napsi az immigrationbe… Győztünk, úgy néz ki. Nagyon figyelni kell, a hr-sek nem szeretnek dolgozni ebben az iskolában. Most ez elég nagy égés neki. De megérdemli.

Napsi meglepődött, hogy neki nem szerveztek kollégái búcsút – ő mindig szervezett a búcsúzó tanároknak. De most senkinek eszébe nem jutott, persze amit ő szervez búcsúbulit, arra majd eljönnek. Egyik osztálya viszont meglepte, kapott kis sajtos pizzát, s persze hozattak maguknak, s volt egy közös falatozás…  egy kis tanitványa meg még tegnap este is hivni akarta, üzent neki, de már nagy rámolásban voltunk.

Ismétlem az olasz s thai nyelvet, s tanulok még thaiul napi egy új leckét, meg a japán kanjikat, igy haladok lassacskán. A francia most tényleg nem fért volna bele, hisz közben rámolni is kell, a költözést is elő kell késziteni, mindig van bőven feladat ezekkel kapcsolatban. De a francia nyelvre úgyis Madagaszkáron s Afrikában lesz csak szükségem, évek múlva, ahogy az Africaans nyelvre is.

Napsi tehát hamarosan indul, én pedig megkapom majd az utolsó oltást. Thai masszázzsal helyrehozták már eléggé a hőháztartásom, s figyelek a sóbevitelre is már nagyon. Direkt eszem édességet, a candida előjöjjön, s utána a szervezetem mindig vissza bontja, akkor is ha édességet eszem, ez igy jó. Szegény májam sokat dolgozik… s a veséim is.

Ma jelentjük be hogy elmegyünk, a bérlemény tulajdonosának. Akkor az is rendben lesz. Bizony még kb. egy hónap, s vitorlát fel!!!!

Megjött a nagy meleg, már megy a légkondi nappal, hamarosan éjjel is. De a március még elviselhető… Napsi hálisten kimarad belőle.

Miután Napsi elmegy, én szortirozom szét a többi holmink, melyik hova kerül… ma este beszéljük át a leltárt, s ma éjjel rámolunk be Napsinak, lehet kell még előtte egy bőröndöt venni. Holnap meg már megyünk Bangkokba… Aztán holnapután hajnalban a reptérre, én meg visszajövök ide. S lehet tanulni, rámolni, de utána jön nekem is 3 nap szabadság….Amit Thaiföld egyik legszebb helyén fogok eltölteni – persze tanulni azokon a napokon is kell. De azért mégis más lesz… Remélem elég erőt ad a következő időszakhoz.