Bizony, Napsi robogózni tanul! Egy kolléganője a 150-es robiján tanitja, s túl van első gyakorlásán, még a haja is lobogott a fotók szerint!
Napsi felmondott! Végre eljött a napja, szólt a főnökének aki szomorú lett, a H.R ügyintézőnek, ő is elszomorodott s mondta, visszavárják ha bármikor vissza szeretne jönni. Utána megirta az ügynökének ő is tudomásul vette, megköszönte velük dolgozott, s állitólag előrehaladás lett az éves adó visszatéritésének ügyében, amit csekély egy éve intéznek…
Napsi bulizik! Egy kolléganője korábban felmondott s most lesz a búcsúbulija! S kb. egy hónap múlva meg Napsié!
Továbbá, kinyilt egy kapu!
Képletesen mondva… Ez is olyan csodaszámba menő történet. Még 12-14 éves lehettem, mikor olvastam egy könyvet egy számomra csodálatos népről, s volt önálló országról, ami ma másik országhoz van csatolva, de önálló tartomány. Ahogy elolvastam a könyvet, elfogott a vágy, szeretnék odautazni, egy időt ott eltölteni, s milyen jó lehet ott élni!!! Azután életem felnőttként a munkahely, majd saját önálló vállalkozás felé vittek, majd családhoz, a másokon való segités útjára amit évtizedek óta járok s teljesen elfeledkeztem róla… Mignem, a tavaly októberi japán utunk után a mellhártyagyulladás miatti fekvés közben blogokat kezdtem olvasni, s egyszercsak ezen a földön élők blogjait is elém sodorta az élet… Egyikük beszámolója különösen megfogott, nagyon spirituális, kereső szemmel irt… Irtam neki, megköszöntem hogy igy áll hozzá, s levelezni kezdtünk.. Kiderült, sok most arrafelé az életveszélyes Dengue lázas beteg, s ott lehetne embereken segiteni, mig itt Thaiföldön egyenlőre erre semmi lehetőségünk nincs, még a nyelvet sem beszélem annyira, s nincs hozzáértő segitségünk, minden csak súlyos pénzekért kapható, mármint segitség amig nem tudom elolvasni a thai jogszabályokat s megérteni. S már nagyon hiányzik, kezelhessek betegeket. Persze előbb ott is évekig nyelvtanulás vár rám nyilván s amúgy is sok feladatom van, de mégis… vonz ez a hely. Napsinak is tetszett az ötlet, főleg hogy kiderült, vegetáriánusoknak paradicsom, van vegetáriánus mozi is, s ott inkább talál olyan barátokat, akikkel az élet fontos kérdéseiről is lehet beszélni, s az élővilága is káprázatos. Állitólag néha bálnákat is lehet látni a tengerpartján, sőt delfineket is… s nagyon jó snorkos területei is vannak…
Leültünk hát, s átnéztük, mi szól Thaiföld mellett s mi az új uticél mellett. Gyakorlatilag minden észérv Thaiföld mellett szólt: Itt van biztositásunk, jó kórház ha baj van, ismerjük már a szokások jó részét, a hivatalok ügyintézését vizumügyben, van itt barátunk, most élhetnénk végre tengerpart mellett Thaiföld egyik legszebb helyén, van itt bankszámlánk, telefonkártyánk, kicsit értjük már a thai nyelvet is, vannak konyhai stb. eszközeink amiket megvettünk itteni élethez… igy hát eldöntöttük, irány az új hely, mert a szivünk viszont odavezet.
Persze oda repjegy is kell, s megint az ismeretlenbe vágunk bele, ismét várnak majd a lehúzós taxisok, stb, igy most sok információt gyűjtök össze előre, hol érdemes netet fizetni, telefonkártyát venni, dollárban vagy helyi pénzben legyen a pénzünk, mennyit érdemes-kell alkudni árakból, ami nagyon új lesz: ott mindenért lehet sőt kell alkudni, s végre benne leszek ilyen helyzetben, mikor a másik fél azt mondja, inkább a fél karját vágjam le mint odaadja annyiért amit fizetnék én – előre várom! Két megbizható taxis elérhetőségét is megkaptuk…
Szóval irom a leltárt, irom össze mink van, mit ajándékozunk el, mit viszünk magunkkal, mit küldünk magunk után csomagban, mit visz Napsi haza mert nem lesz már rá szükségünk, mit hagyunk megőrzésre thai barátunknál….
Hát, sok feladat, de itt az idő, ez a kapu kinyilt, szivesen látnak – be kell lépni rajta!
Olasz nyelvvel szépen haladok s thai nyelvvel is, remélem hamarosan a Francia nyelvvel is eljutok oda, ahová szeretném, s áprilistól reményeim szerint esperanto, malgas, francia, olasz, japán, thai nyelvekből már az intenziv szókincsfejlesztésnél fogok tartani.
Sőt remélem március végére végzek sok más feladatommal is, s végre kicsit lazább lesz, elég feszes volt már évek óta a tempo…
Mivel az andoidos nagy tableten kényelmes a nyelvtanulás de az itt marad, a szoftveres nyelvtanulást kell hajtanom most… a mobilon inkább szókincseket lehet gyakorolni.
Persze, ha megérkezne a Cgromebookra addigra az android kompatibilitás, az sokat segitene… végül is nem lehetetlen, a Google megoldja addigra.
Hát, ennyike most, a grapefruitmagcseppeket még egy hétig szedem, a candida visszavonulóban már, a rosszulléteknek pár napja vége, tisztább a fejem, de még hónapokig kell folytatni a nehézfém terheléstől megszabadulást.
De kinyilt egy olyan kapu, amit már el is felejtettem, s ez nagyon nagyon nagy boldogság, főleg hogy Napsinak is nagyon tetszik…