Hónap: 2017 január

Végre eljutottunk a kis szigetre, gyönyörű időnk volt, s főleg nagyon gyönyörű a tenger, átlátszó volt teljesen mély vizben is, itt még soha ennyire tiszta nem volt… kedves kis halak játszadoztak a strandon is. Visszaadtunk sok gyűjtött kagylót, csigákat a tengernek s sokat úsztunk… Ittunk finom söröket, ettünk jégkrémet, ennyi belefért szerintem a candida mellett is. Nagyon kedves emberek vezetik a szálláshelyet s étkezdéket. Ami változott, a felső étterem részen van a kávégép, nincs már külön a kávézó rész. Talán utoljára vagyunk itt… talán még nem. A jövőben Thaiföld más részein leszünk főleg, úgy gondolom. Napsi hamarosan felmond. Pár hét addig. Már megtehetné, de végigviszi a félévet. Illetve a tanévet, mert itt márciusban lesz vége a tanévnek. Készülődünk már a következő költözésre. Mi marad itt a háziaknak ajándékba, mit viszünk magunkkal, mit hagyunk thai barátunknál megörzésre, mit csomagolunk be hogy postán jöjjön utánunk…És mit visz haza Napsi magával, amikre már nem lesz itt szükség.

Hétfőn megvolt a fogorvos is, most jobb volt a fekvő pozicióm, 1 óra 15 perc volt s kész, kényelmetlen volt kissé a kezelés de nem fájt. Amalgán szivárgás nincs többé.

Hétvégén kinai holdujév van most itt. A Robinson áruház előtt megérkezett a kinai sárkány is, a thaioknak is most kezdődik az új év – Szabajdi Pii máj! azaz Boldog új évet, köszönnek.

Egy nap már sikerült Duriant vennem, de nem volt még az igazi. Már egyre töbször veszek igazi erős thaioknak készült ételeket utcai árusoktól – s már jól birom őket.

Megnéztük Youtube-ról a Fogat fogért, avagy a felügyelő nénikéje c. 1977-es francia vigjátékot, Napsinak is bejött, pörgő cselekmény, sok nevetés, a központban a korzikaiakkal… A film elején megölik egy korzikai származású rendőrfelügyelő 3 családtagját, s persze a Nizzában élő korzikaiak biztosak benne, a felügyelő ezt nem hagyja annyiban – megy a nyomozás, s közben a bosszú párhuzamosan – hisz a felügyelő kb. 80 éves nénikéje is korzikai, s van két hasonló korú barátnője… Fordulatos, igencsak mulatságos vigjáték, persze a végén nem marad el a csattanó sem. A három öreg néni játéka szenzációs, főleg a Bazilia nénit alakitó hölggyé, de akár a korzikai szobalányuk, akár a felügyelő korzikai barátnőjének karaktere is felejthetetlen. De a legkisebb résszereplő is nagyon karakteres, kidolgozott.

Pattayára is mennem kellett, ismét vizumhosszabitás-ügyintézés következett, lehet Pattayán utoljára, mert áprilisban jó lenne költözni…Először a nyelviskolába kellett mennem persze kedden, utána meg pénteken a bevándorlási hivatalba. Most volt a 90 napon túli tartózkodás nyilvántartásba vétele is, mert japán utunktól számit… Valószinű mondjuk még egy út ide, mert kell töröltetni utazás előtt a vizumot, ez szabály…

Olasz nyelvvel s thaial jól haladok, sőt a japán kanjiösszetételek tanulásával is haladok… Közben ismerkedem a wordpress lehetőségeivel… Jó ez. Még igen álmos vagyok, főleg reggelente, Napsi hagy aludni, szinte lábujjhegyen készülödik szegény reggelente. Ez a méregtelenités hatása. Mármint nálam, nem azért jár Napsi lábujjhegyen. Mikor eljött az ideje hogy szedjek 3×15 grapefruit cseppet, az sok volt a szervezetemnek a 3. napján, vissza kellett vegyem az adagot mert kiszáradásos tüneteim lettek. Túl sok candida pusztult el, s a méreganyagait a véráramba üritette, nehéz napom volt, s persze a parrayai vizumnapon történt… Estét is csaknem végig ébren töltöttem. Másnap csak 20 cseppet szedtem összesen, s utána 30 az adag most, azt birom simán. De a huminiqum is dolgozik közben, akik szedik azt irták, az első 5 hét elég kemény tud lenni, s mellette van még nekem a grapefruit csepp is. Nem tudom, mennyi ideig leszek ilyen álmoska, igaz jó rég aludtam sokat. Most napokon át elég sokat szundizom viszont. Jól is esett….

Jövő hét nyugisnak igérkezik, csak Napsinak hosszú lesz, szombaton is suli lesz… szombat este meg buliba megy, szóval nem lesz hosszú a hétvégéje. Utána meg jó öreg Thai barátunkhoz megyünk ismét rákövetkező hézen, meg oltás vár rám, meg kirándulunk is… És persze kell a blues bandát is hallani újra, ha már ott vagyunk Bangkokban!

És még 4 óra, s Napsi elindul első robogó leckéjét venni kolléganőjétől! Hurrá!!!

Ko Changon amúgy láttam élőben ismét jó nagy Centipede-t egyik nap az úton, este mikor hazabandukoltunk szandálban. Napsi is látta, féltett is tőle. Ez az a százlábú féle, amitől a thai emberek is tartanak, csipése őrjitő, hatalmas fájdalommal jár sokáig s néha halálos is. Ellenszer nincs. S láttam egyik nap egy kigyót is az úton áttekeregni, kora reggel, ő is kis kiváncsi volt mint a rákok, s mikor már biztonságban érezte magát, a buvóhelye előtt megállt s figyelt engem. A rákok is kiváncsiak, bár félénkek is, de félénkségüket sokszor legyőzi kiváncsiságuk, szeretnek minket embereket megfigyelni.

Meglátogattuk öreg thai barátunkat s megkérdeztem, miért van hogy a szomtámos néni ha egy társaságba ülünk le, nem köszön, illetve hogy csak angolul próbálnak velem beszélni, s nincs az mint távolabb, hogy oldottak, kedvesek nagyon?

Öreg barátunk elmagyarázta, a tanárokat nagyon nagyon tisztelik. Tudják, hogy Napsi tanár, s én vele vagyok itt, igy egyszerűen arról van szó, nem tartják magukat elég műveltnek ahhoz, hogy beszélgessünk. Engem is igy tisztelnek, ezért nem barátkoznak, mert az náluk nem igy van. De távolabb, ahol nem tudják tanár Napsi, simán megmutatják magukat, kedvesekednek, tréfálkoznak, stb.

Ami itt nagyon jó, mindig énekel valaki boldogságában, szinte minden este halljuk ahogy összegyüknek valahol a környéken, népes a család eleve, s valakinek születésnapja van vagy csak úgy bográcsoznak egyet, s tréfálkoznak, nevetnek sokat. Még sose hallottam ilyen hangosan, boldogan nevetni embereket azt hiszem.

Rákérdeztem a só használatra is, mondta jól figyeltem meg, a thai emberek valóban halszószt tesznek a rizsre, s ott van benne a só, illletve sok tengeri halat esznek. Ezért nincs sóhiányuk, s ő is látta, a külföldiek viszont sózzák a rizst, nem tesznek rá halszószt.

Szépen gyógyul a hátsérülésem, de kijött egy fertőzés, valószinű candida gomba okozta, megsérült a hónaljam a dezodortól, s pár nap múlva nem csak egy csik volt a seb, hanem körülötte nagy piros folt. Bőrgyógyász már régi ismerős, nevetve üdvözöl, antibiotikumot akart adni, de mondtam, már sokat kaptam s egyre inkább gyengül az immunrendszerem, azt ne – erre kaptam külső antibiotikumos kenőcsöt ami használt, pár nap alatt szépen javult, 4. napra szinte már elmúlt – bát az igazság, hogy nem sokat javult, de elővettem a japán gyógymódot, s az nagyon hatott. Egy 2 órás film alatt kezeltem, s akkor nagyon sokat javult végre.

Hát ideje a Candida kúrának, ugyanis amalgámtömés cserém volt magyarországon még, s nem biofogászton, igy a szervezetem tele lehet higannyal, nehézfémekkel, s a candida gomba feladata idegrendszerem megóvni tőlük, ezért nagyon elszaparodik s megköti. Emiatt nem elég a Candida diéta, hanem kell a gombát is még irtani, s közben probiotikumokat bevinni, a nehézfémeket kivezetni, s helyükbe a jó fémeket, ásványi anyagokat juttatni. Hála egy otthoni baréátomnak, meg is érkezett az e célból rendelt csomag.

Benne a Lapacho tea, ami a candidát legyűri, csökkenti mennyiségét s kivezeti a nehézfémeket, 6 hétig lehet inni utána 4 hit szünetet kell tartani majd ismét 6 hét teaivás következik.  S itt van a Huminiqum szirup ami bejuttatja a jó fémeket, ásványi anyagokat a szervezetbe méghozzá úgy, csak az szivódik fel, amiből hiány van a szervezetben. A probiotikum a jó baktériumokat juttatja be, s a grapefruit magolaj cseppek jobban háttérbe szoritják a Candidát. Hát akkor ez jön, a Lapacho teát 1.5 hónapig lehet inni, napi 1-1.5 litert, a Huniniqum korlátlanul szedhető, a grapefruit mag cseppek egy hónapos kúra, a probiotikumok kb. 3 hónap, s összesen 7 hónap kb, mig a nehézfémektől az ember megszabadul, ebben az időben 2 lapacho kúra legyen benne, közben s utána huminiqum.

Az eltelt évtizedek alatt csak összeszedtem mindenféle nehézfémeket, pl. oltásokkal is… Hát most ideje megszabadulni tőlük. Majd megirom, milyen lett a végeredmény.

Nyelvtanulással most le vagyok állva, nem tudok rá koncentrálni, pár napja kezdtem a kúrát is ilyenkor a gomba a méreganyagát a véráramba önti ahogy pusztul, s ez azért levertséggel, fejfájással, koncentrációs problémákkal jár.

Bangkokban mikor öreg barátunk meglátogattuk, elmentünk a kedvenc Blues bárunkba, s kedvenc zenakatunkat végighallgattuk, nagyon jó volt, ahogy a hideg sör is a kerámiakorsóban. Kell nekem ilyen korsó saját, s Napsi megigérte, szerez nekem fedelest, ami jól jön a  nagy melegekben…

Ismerkedem a Chrome OS-sel, alkalmazásokkal sok minden nagyon tetszik, csak még rutintalan vagyok, de bele fogok jönni. Ami nagyon jó, hogy meg fogja kapni az Android alkalmazások futtatásának lehetőségét is ez a gép is, JUHÉ! Kérdés mikor, már most várom nagyon.

Két napig folyamatosan eset, pedig ilyenkor már alig 10 perces kis záporok ha vannak máskor havonta egy alkalommal…  változik az időjárás. Viszont kellemes 27 fok van sokáig reggel, kora de. és este, még ventillátorra sincs szükség.

Sok más újság most nincs, nagygenerált rendezek magamon…  S majd jelentkezem újra.

Nos, az előző poszt még december 20 előtt iródott. Sajnos, nem működött az időzitett megjelenés.

Ko Changon töltöttük a karácsonyt s szilvesztert, sikerült ismét a tavalyi szálláshelyen találni először 2 napra bungallow-t, majd utána ismét magasházat, közvetlen a tengerparton. Ott végre megint kiakaszthattam a függőágyat, s elsőre jó volt!

Az odaút gyors volt, meg se álltunk, s csak ketten voltunk a kisbuszban, de a visszaúton már zsúfoltság, s lassabb is volt órákkal.

Első nap a magasház verandáján a fő gekkó – hatalmas termetű – lerohant a tetőről s megvizsgált minket, le is fotózhattuk. Nagy hangja van, első este keveset aludtunk, de utána már hozzászoktunk. A darazsak is először, illetve egyikük alaposan szemügyre vett, a teraszon élnek – s utána szabadon járhattunk, ügyet se vetettek ránk. De mást megcsiptek, aki hirtelen mozdulatot tett a ház előtt.

Napsit sajnos megtalálták a vámpir muslicák, csúnya sebet hagynak az emberen, még nem volt hozzájuk szerencsénk korábban. Igy hát naplemente előtt már be kellett magunk fújni szúnyogriasztóval.

Ami nem volt még kellemes, medúzák is voltak, hálisten csak 2 napig, de egyszer 6 között álltam a derékig érő vizben s egy kisfiút igyekeztem elküldeni onnan. Sikerrel, s engem se csiptek meg.

Korábban irtam a két öreg alkoholista hobóról, akik itt élnek, már csak egyiküket láttuk, a másik már tavaly sem nézett ki jól… Örömmel láttuk megvan a kedvenc éttermünk a faluban, a pékség, a kávézó, a pizzázó…  én minden reggel bejártam Napsinak friss péksüteményért, kávéztam s bevásároltam. Nagyon jól, sikerült venni bluetooth hangszórós lejátszót, napelemes kinti lámpát ledest például az áruházban.

Idén nem mentünk sehová kirándulni, fáradtak voltunk nagyon. Viszont ittunk finom koktélokat, találtunk egy helyet, amit valójában 2 éve fedeztünk fel, de tavaly el volt hanyagolva – de idén szuper étterem-koktélozó lett belőle.

Szilveszterre is a szokásos helyünkre tartottunk a parton, de már 9.30 órakor tele volt, igy egy másikba mentünk mellette, az is nagyon megfelelt. S persze a Tiger Huts konyhája is olyan, mint volt, nagyon nagyon finom…. Zöld curry, pangnan curry, sárga curry, Tom Jam Kung, fokhagymás rákfarok, vörös curry, pad thai, minden volt….  és nagyon jó… Néha pizzáztunk vagy olasz tésztákat is ettünk.  Koccintottzunk koktélokkal, s nagyszerű tűz-showt is láthattunk a tüzijátékon kivül.

Sokat úsztunk, fürdőztünk, Napsi szép minicsigákat talált amiket az új mikro mobil lencsével le tudott fotózni.

A függőágyban megsérült a hátamon egy bőrkinövés, s mivel úszkáltam vele napokig begyulladt, hazaérve a kórházban a thai bőrgyógyász már régi ismerősként üdvözölt s egyből lekapta lézerrel, de megint antibiotikumokat is szednem kell, rendesen kiüt.A fogorvoshoz is benéztünk, amalgántömés csere ügyben – igy derült ki fogröntgen után, nem jól kezelték a gyökerét 2 évtizede még magyarországon, folyamatos gyulladásban van a környéke, ezért fájt néha…4 alkalommal kell mennem, mert fertőtlenitő kezelések is lesznek.

S holnap megint utazunk, hivatalos ügyekben…  ez van. De jó lesz látni Thai barátainkat, meglátogatjuk őket is.

S megérkezett a következő számitógépem, egy Acer 14 Chromebook…  Kb 70 000 ft-ba kerül, kinti napfényben is jól lehet vele dolgozni, 12 órát bir az aksija, Chrome OS van rajta amit még napi 1 órában tanulgatok, 85 fokos szögből is jól látható a monitor, egyenlőre nagyon bejön…

A szállitása se volt semmi, láttuk a nyomkövetésnél, nem találják a cimet, elküldte Napsi Google Mapsen. Másnap reggel csörög a telefonom a UPS -től hivtak, hogy a suli vörös kapujánál várnak… odamegyek, sehol senki. Hivni akarom a számot, mire kiabálnak a suliból, s a kerités felett adta ki a gépet s az aláirnivalót a szállitó! Nem találta meg a cimer, de megoldotta, s mivel a kapu zárva, igy lett intézve…

Boldog Ujévet Mindenkinek!

Szóval, Napsi meglepett engem egy viz alatti kamerával, mint korábban irtam. Én meg szintén rendeltem neki meglepit, de mivel start-up volt s közösségi finanszirozás, hónapokkal ezelőtt még nem lehetett tudni, mikorra készül el a találmány. Olasz fejlesztés, a mobil kamerájára helyezhető macro s micro mini kamerák, amikkel fantasztikus felvételeket lehet késziteni akár egy lepke egyetlen poráról a szárnyán.

Majdnem 30 dollárba kerül mindössze. Kb 9 000 ft.

December közepén jött az értesités, hogy a csomag elhagyta Olaszországot, s három nap múlva már nem volt nyomkövetés. 4. nap sem, de ekkor megtaláltam azt az ingot, hogyha több napig nincs meg a csomag, forduljak a helyi postához…  na, ennyire nem tudok jól thaiul, ráadásul döbbentem láttam, hogy elirták a cimet, felcserélték a házszám jegyeit… Kétségbeesve kerestem hol lehet az a cim, kiderült pont a mi házunk mögött van. Mint Japánban, itt is csak a postás tudja, melyik házszám hol van, mert elég össze vissza vannak. Ma elkezdtem gyakorolni,  mit mondjak a szomszédnak, mert láttam egy postai értesitőt a postaládából kilógva. Napsi hazajött, s rákerestünk a thai postára, s láss csodát, van nyomkövetésük, s már mutatta is a weblap, ma próbálták kézbesiteni, de ismeretlen a cimen a cimzett. Jaj, nehogy visszaküldjék, fél öt volt, ötkor zár a város központi postahivatala a net szerint, még motortaxival odaérhetek – s már rohantam is, csak az utlevelem s pénzt vittem magammal. Egyből volt is motortaxis, mondta tudja hol a posta, robogunk. 16-40-re ott vagyunk – de már zárva, 16.00 órakor bezárt. A taxis mutatja, még rakodnak páran nagy postai zsákokat, odalépek, s megkérdem thai nyelven, tudnának-e segiteni, csomagot várok olaszországból, de elirták a cimet s ma jött meg de rossz cimre. Mintha zárás után ez volna a világ legtermészetesebb módja, elkérik a nyomkövetési számot, beütik a gépükbe mert nekik is van itt a raktár félében, majd szól a vezető, kövessem. Átvisz egy oldalsó ajtón a már bezárt irodába, ahol 2 hölgy még bent van, thaiul pár mondatot váltanak, s hozzák 1 perc 25 másodperc múlva a kis csomagot! Aáirom egy digitális tollal egy digitális lapon, s már vihetem is, még az útlevelet se kérték el, megbiztak bennem. Kérem szépen, kedves otthoniak, 16. 47 -kor ismét a motortaxin ültem, azaz mindez 7 percet vett igénybe. A taxis meg is várt, látta mennek a dolgok. 17.00 órakor boldog karácsonyt kivántam Napsinak egy rosé borral együtt adva át az ajándékát, hadd gyakoroljon vele. A következő egy órában egy növény hajtását, kagylók, csigák héjénak mintázatát fotozgatta nagy lelkesen s az én szerinte csodaszép szemeimet… Én meg boldog voltam, sikerült meglepnem olyannal, aminek nagyon örül.

Amúgy nem küldték volna vissza, hisz az Appartmenház neve is ott volt helyesen amiben most épp lakunk, tehát egy ujabb körben megtaláltak volna, csak lehet karácsony után…

Imádom ezt a remek országot!!!!