Hát, bizony számunkra hideg volt. Oszakába érkeztünk meg, egy mesterséges szigeten van ott a reptér, s vasúttal utaztunk mi tovább. Egy kisvárosban az egyik Kami (isten) ünnepe volt éppen, ahol megszálltunk. Mivel szakmai út volt, egy másik blogban bővebben irtunk róla.
Itt most csak összefoglalva az élményeket: Voltunk szakékóstoláson, én kóstoltam meg 6 szakét, három is bejött nekem nagyon. Narában sok időt töltöttünk, sokat etettük a kedves, szelid őzikéket, megnéztünk templomokat s persze a Nagy Buddha szobrot megcsodáltuk. Voltunk tea szertartásra felkészitő oktatáson Teamesternél, s ott magunk készithettünk Matcha teát porból, forró vizből, elsajátitva a szükséges fogásokat. Nagyon élveztük, Napsi teája jól sikerült, az enyém sajnos keserű lett, nem volt elég gyors ahogy kevertem. Osakában is voltunk, a szakmai program alatt, s azért eljutottunk ott Noh szinházba. Napsi életében először volt ilyen előadáson, nagyon tetszett neki is.
A vonatok fantasztikusak, egyszer utaztunk Sinkanzennel is. S a sok italautomata, mindig lehetett forró vagy hideg kávékat, teákat venni az utcai készülékekből, de akár forró levest, csokikat is. Napsi örömmel fedezte fel kedvenc japán étcsokiját az automatákban, s boltokban, jóval olcsóbban mint itt. Bevásároltunk belőlük, s vettünk finom kávét is Japánban. Szép képeket is, szaké készletet, s hoztunk szilva likőrt is Japánból. Napsi végül egy japán óra boldog tulajdonosa is lett.
Voltunk Kyotoban is, láttuk az Aranypavilon templomot, a régi császári palota hatalmas kertjében is sétáltunk órákat, s feljutottunk a Kyoto Towerbe is, gyönyörködni a kilátásban.
S persze ettünk finom ramen s udon leveseket, maki tekercseket, Szusit, sokféle japán ételt megcsodáltunk, hegyekben is kirándultunk.
Ami most elmaradt: Nem voltunk Onsenben, s nem próbáltuk ki az origamit s a kalligráfiát például – de ami késik, nem múlik!
Még visszamegyünk, nagyon reméljük….