Először is arról irok, nincsenek már hangyák. Elutazás előtt pár napi ételt még hagytam nekik de elfogyott. Utána meg, a jelek szerint elköltöztek, de legalábbis megtalálták az utcai étellehetőségeket. Néha feltűnik még 1-1 a lakásban, amelyek elszakadtak a bolytól. Korábban vissza akartam tenni őket társaikhoz, de azonnal megölték azt a hangyát, amit odatettem melléjük… Lehet valami napi jelszó van náluk, nem tudom. Mindenesetre, csak a fürge hangyák vannak, amelyek nem csipnek, igy mi is békén hagyjuk őket.
Sajnos, amig Japánban voltunk, meghalt a király. 86 éves volt már, évek óta kórházban élt, de a népe nem feledte, mennyit tett értük. Nagyon szerették. A trónörökös nem olyan népszerű. Többször felmerült bennem, mi lesz ha meghal a király, a szomszédok biztos nagyon fogják gyászolni – ezt végül nem láttuk, mert már egy hete történt, mire megérkeztünk. Mindenesetre, Japánból Napsi fekete kölcsön nadrágjában érkeztem meg, vettünk Japánban fekete inget számomra, Napsinál volt, s megérkezésünk után még fekete ingeket vásároltunk.
A thai emberek nagyon örülnek együttérzésünknek. Pár napja már lejárt az 1 hónapos kötelező gyász, de továbbra is mi is feketében vagyunk. Van hatása is, olyan vizummal voltam el, amivel nem nagyon lehetett volna, de mikor a határőr látta, feketében vagyok, meggondolta magát s átengedett. Nem kellett a sulitól kapott külön levél, amia vészhelyzetre volt tartva. A vizumhosszabbitással se volt nagy gond, csupán nem volt meg időre, de időlegesen egy héttel meghosszabbitották, utána meg negyedévvel, ahogy szokás. Viszont annyira nem voltam már jól, igy a nyelviskolába nem mentem be az utlevéllel, s csak nemrég jutott eszembe… de még mindig nem vagyok túl jól, amint pár csepp eső esik vagy megérzi a testem e légkondit, hatalmas izzadással reagál mindkettőre, lehül a testem s máris ismét visszaesek. Igy egy hete már gyakorlatilag sehova nem megyek hogy ne essek vissza, mert esős évszak még kitart, naponta többször is előfordul eső, váratlanul akár. S minden nagyobb üzlet légkondis. Szegény Napsi jár most a piacra is, boltokba is vásárolni, minden az ő nyakába szakadt. Nagyon hálás vagyok érte.
Hogy fekete ruhában vagyunk, tetszett a lakás bérbeadó családnak is, megköszönték, ahogy a boltosok is. A piacon meg, mikor látták feketében vagyok, szinte dupla adag ételt adott egyik árus, akinél szoktam vásárolni.
Egyik nap a szomtámot áruló szomszéd hölgyet megnevettettem, mert Napsi ment le nekem szomtámot venni, de nagy eső kerekedett, s én felkeltem, előkaptam egy esernyőt, felöltöztem s leszaladtam vele – de azzal, ami már kissé le volt strapálva, azaz az eső ellen teljesen már nem funkcionált, s ez volt a megmentő sereg… Tartottam Napsi feje fölé a nem funkcionáló esernyőt!
Jelenleg is még 31 fokban is előfordul fázom, de javul az állapotom. Naponta 3 órát lehetek fent, alkothatok, de egyébként feküdnöm kell sokat.
Segitenek a thai ételek – zöld curry, szomtám, tom jam kung, mind tisztitotta a tüdőm. A kókuszlé remek rehidratáló, remélem hamarosan felépülök teljesen.
Ez van most.