Március nem könnyen indult Napsinak… Míg beszélt otthoniakkal mobilon, összekötötte a kellemest a hasznossal, s közben megmasszírozta talpacskáit, mert talált rajtuk valami dudorokat a gyomor-patkóbél reflexzónák területén. Hát, nem aprózta el, az ajánlott pár perc helyett fél órán át sikerült egy-egy tappancsán keresztül e szerveket ingerelni, válaszreakciót, gyógyulást segítőt kiváltani, s teljes sikerrel járt, bár ez csak másnap derült ki. Este csak fájdalmasak voltak a talpán a helyek, de reggel már szédelegve ébredt, készülődött indulni, de látszott, nincs jól. Sikerült rávennem, itthon maradjon, úgyis nagyon fáradt. Majd rosszul is lett, s utána hiába hogy kortyonként ivott, végül délután még a víz is távozott belőle. Közben kértem telefonos segítséget, megnyugtattak, ez most végig fog menni a szervezetén,s majd legközelebb… kicsit óvatosabban. Végülis, egy nap alatt rendbejött s végre nagyokat aludt is, s másnap reggel… arra ébredt, a jobb szemét negyedannyira tudja csak kinyitni, mint a balt. Most a szemhéját csípte meg egy hangya vagy szúnyog, s így nem mehetett iskolába tanítani, itt fontos a megjelenés. Nappal énekeltem neki iskoláskoromból ismert dalokat, mint a „Kacsintsál a szemembe”, s hiába próbálta meg a NÉZÉST bevetni, komikummá változott a máskor oly rémisztő fegyelmezési kísérlet, végén úgyis együtt nevettünk. Így két napot itthon volt, pont a két utolsó tanítási napot, de még be kell járnia vizsgáztatni, jövő héten is bent kell lennie, majd végre jöhet neki a pihenés… Apropó, megijedhettek, ő is elmegy a suliból, mert felhívták hogy adja meg a számlaszámát, a novemberi túlórát ki szeretnék fizetni neki is… Hmmm… mire jó, ha valaki, aki nem szokott hiányozni, tanév végén hiányzik… Mikor úgyis elmegy egyszerre jó pár külföldi tanár…
Napsinak hoztam japán cukormentes, kyotoi pörkölt teát az áruházból, meg kekszet, mást nem ehetett nagyon…
Nyelvtanulással kissé elmaradtam, de most sok informatikai feladatom adódott, nagyobb rendszer és alrendszerek tervezése, ami a héten lefoglalt eléggé, konkrétan éjfél után feküdni próbálás, de utána már nem sokat tudok aludni, jön a kishülyekutya müsora, stb, de a kakas is óránként, ha egy motoros errejár s fényszórója felébreszti, már azt hiszi hajnal van… talán hétvégén alhatok.
Kipróbáltam a sulival szemközti étkezdében a Tom Jam Kungot, 100 baht volt, nem olcsó, nagy adag, s nem sajnálták belőle a csilit, kb 16 paprikát szedtem ki belőle… Egyszer elég volt, annyira nem jó, mint a kedvenc helyünkön, ahol úgyis rég voltunk.
Erős a napsütés, arcomnak mindig vörös színe van a bevásárlástól is, elfelejtem még olykor-olykor, a naptejet használni már nem ártana.
Megnéztük a Big Short című filmet, egész jó volt, majd elkezdtük az Arábaia Lawrence-t nézni, az első csaknem két óráját már sikerült.
Jön a 3 kemény hőséges hónap. Vajon El Ninó most ezzel mit fog kavarni?
Közben hangyákkal küzdünk sokat, folyton be akarnak telepedni a hálószobába, igyekszem lebeszélni őket róla, citromfüves kullancsriasztó spray segítségével, de nagyon kitartóak.
S végre hamarosan, még e hónapban, megírom életem első thai nyelvű levelét néhány thai ismerősömnek… Remélem, túl nagy hibákat nem fogok elkövetni…
Az eltelt hét Napsi hete volt, mindent vitt 🙂