Ismét Bangkokban

Mielőtt elfelejtem, Napsi Tom Jam levest készített, s jól sikerült. Épp ma pedig krumpliból, bambuszrügyből s mangóból finom ragut készített. Egyre ügyesebben bánik a wokkal!

Megjött a Májtörő Meleg, pár napig nem tudtam tanulni, dolgozni, 34 fok van este is a lakásban, Napsi bírja de én nem. Csak aludni tudnék egész nap. S 3 hónapig ez lesz, vagy légkondi, de Napsi azt nem szereti s most itthon van ő is. De napközben be lehet kapcsolni. Amúgy, a kórház óta már én is jobban bírom a hőséget.

És mit tegyen az ember tüdőgyulladással? Nos, utazni kellett, Bangkokba, hivatalos ügyei voltak Napsinak, s thai barátainkat is jó lenne már látni ismét, s nekem is volt egy fontos, hónapok óta szervezett megbeszélésem. Így hát felutaztunk Minibusszal Bangkokba, letettük a Napsi által választott Hotelben a csomagjainkat, s elmentünk Napsi fogadott thai húgával a Chatuchaki piacra. Ott vett Napsi rengeteg ajándékot családtagjai, barátai számára, ettünk finom ebédet a piacon, s én is kaptam két szép, tiszta pamutból készült inget. Egyiken elefánt van, s a másikon is. Majd este még egy inget kaptam, utcai árustól vettük a hotel közelében. Megkérdeztük a néma eladótól, mennyibe kerül? Mutatta számológépen, 280 baht. Majd megfordította s ez volt a számológépre írva angolul: Mennyit adna érte? Napsi beírta, 150 baht, ennyi a Chatuchakon egy ing. A néni beírta, 180, majd egyből kitörölte s lelkesen beírta, 150, majd gratulált kezet rázva velünk, sőt még tisztelgett is, mikor eljöttünk. Napsit sikerült meggyőznöm, az egyik nadrág amit ajándékba vett, neki csodásan áll, így vettünk még egy nadrágot.
A hotel csodálatos volt, kertbe, pálmafákra nézett, az ágy nagyon kényelmes, a légkondi nem az ágyra volt irányítva, szekrények is voltak, hűtő is természetesen, nagyon kényelmes volt, szuperül aludtunk.
Másnap, hétfő reggeltől Napsi hivatalos ügyeit intézte, s bár nem voltam túl jól, elkísértem én is. Utána meg még elmentünk a Terminal 21 plázába, melynek minden színtje más város designját viseli magán. Párizs, Athén, Los-Angeles, London stb. Találtunk finom kávézót, s Napsi talált szép gyűrűt is, megérte benézni. Utána egy órát tudtunk pihenni, s jött az esti munkamegbeszélésem, egy régóta thaiföldön élő magyar emberrel találkoztunk, az Old Germán Bierhouse-ban. Vacsoráztunk, elmondtam mivel szeretnék a jövőben itt foglalkozni, ő meg adott tanácsokat s megígérte, pár dolognak utánanéz. Sajnos jött SMS, a felesége beteg lett, mennie kellett. Finom volt a sör, német sört ittunk mind, majd elindultunk a 7-11 boltba reggelit venni másnapra – és egy helyről élő jazz zene szólt! Láttam, Napsinak nagyon tetszik, rábeszéltem üljünk be, ittunk koktélt, ettünk fagyit, s jól éreztük magunkat kb. éjfélig, zárásig. Másnap 11 óráig alhattunk, délben kellett elhagyni a Hotelt. Elmentünk még egyszer a Terminal 21-be, még Napsi körbenézett, én a kávézóban vártam rá finom capucchinó mellett a csomagokkal. Utána elutaztunk a thai családunkhoz, ahol már nagyon vártak. Kiderült, Napsi fogadott húgának gerincsérve van, nagyon fájt a háta. Kaptunk vacsorát, nagyon finom pad thait. Odaadtuk az ajándékainkat, a kisfiúnak csokit, nagymamának kekszet, apukának kávét, feleségének bonbont. S utána kezeltem a lány hátát. Kezelés után megkértem, hajoljon előre, majd feküdjön hanyatt párszor, s reccsent is a háta, jobban lett. De másnap megint fájt a háta, így ismét kezeltem mielőtt eljöttünk. Megmmutatta, japánban miíket tanul, nagyon szorgalmas lány. Nemrég jött SMS tőle, a kórházban láttàk, mert járnia kell kezelésekre, hogy jobban van, nagyon boldog. Nagyon stresszes japánban az egyetem, amire jár, s még két éve van, megbeszéltük, meditálni fog stressz ellen. Megkértük, mivel idén még nem jött légkondi szerelő s már aggódtunk, lehet nekűnk kell valamit intézni, e kérdéseinket írja le thai nyelven, megtette. Kíkísért minket a minibusz állomásra, s hazajöttünk. Épp piaci nap volt, egyből a csomagokat felváltva őrizve, bevásároltunk. Majd tuk-tukkal hazamentünk, s a gondnok integet, gyere, gyere! Elmondta, volt a légkondi szerelő vasárnap, de mivel mi nem voltunk itthon, nálunk nem járt, de holnap jönne, legyünk otthon, 5 óra felé jönnek.
Vártuk, nem jöttek, a gondnok család se volt otthon, este elmentem piacra, bevásároltam pár napra. Mire visszaértem, a gondnok már otthon volt, mondtam nem jött a szerelő, ő meg mondta, máshova kellett mennie, de holnap jön.
Valóban meg is jött másnap délben, kitisztította a szűrőt, magyarázta 27 fok nem jó,  23-25 fokra állítsuk, mert a falak túl melegek. És elment, utána derült ki, a távirányító nála maradt. A gondnok család megint sehol, a légkondi 25 fokon ontotta magából a levegőt, reméltük észreveszi a szerelő, nála maradt s visszahozza. Pár óra múlva megérkezett a gondnok családja, mondtam elvitték a remote-ot, mondták majd hozza vissza, mert azt is ellenőrzi. Biztos ami biztos, Napsi fogadott húgával leiratta sms-ben kérdésünket, ismét lementünk s mondták, este jön a távírányító. Így is lett, megkaptuk, de még nincs kész minden, vasárnap jön a szerelő, nem tudni mikor. Azaz várjuk majd….
De a lényeg, meglesz a légkondi karbantartás teljesen!
Megnéztünk 2 részt az Egyszervolt 5. évadból, hát ez a sorozat nagyon-nagyon ki van találva, s a Hádészt játszó színész is nagyon illík az eddigi szereplőkhőz. Nagyon izgalmas, feszült, s szinte reménytelen helyzetben hőseink, ahogy kell…  Mi angolul, magyar felirattal nézzük, mert a magyar szinkron számomra borzalmas, Rampelstiltskin hangját nagyon elszúrták szerintem. Hihetetlen, a színész hogyan sziporkázik Rampel illetve a való világban Mr. Gold szerepében…  De a többi színész, legyen Szörnyella vagy Hófehérke vagy a Gonosz Mostoha – mind nagyon nagyon jók. A zöld boszit játszó színésznő is nagyon hozza a figurát…

Nos, 2 hét alatt 20 000 baht elrepült a 28 000 baht eddigi megtakarításból, kb. 7 000 baht sajnos miattam, a kórház miatt, így a kis szigetről már szó sem lehet. Az csak 2 000 baht lett volna. És persze a hotel, a munkamegbeszélés, ételek, italok, utazás.  Csak a hivatalos ügyek intézése például kb. 4 000 baht volt. S még az ajándékok thai családunknak, akik befogadtak itt minket, s Napsi barátainak, rokonainak, amiket majd vissz magával. Nagyon szépeket sikerült vásárolnia. Mindösszesen, ha megnézzük, mennyi mindent intéztünk pár nap alatt, nem volt sok. S kiderült, pár hónap múlva kap vissza kb. 7 000 baht adóvisszatérítést, s csak történik valami anyagi téren is. Mostantól ismét havi 10 000 baht megtakarítás a cél. Legközelebb nekem jön vízumhosszabbitás májusban, majd júliusban ismét éves vìzumhosszabbítás, ami kb. 30 000 baht lesz ismét, azután a biztosítások díjai ami újabb 30 000 baht kettőnknek…  S persze közbejöhet még bármi.

De legalább jó helyen vagyunk, csodás országban! Már itt a mangó szezon, hamarosan lesz ismét Durian is pár hónapig!

Megtudtuk, régebben nem volt ilyen meleg Thaiföldön, kellemes meleg volt fogadott családunk családfője szerint, nem ekkora hőség, idén már ő is leégett, korábban soha. Szóval van felmelegedés. Valóban, érezhetően.

Viszlát jövő héten!

 

 

 

Álmodom? Egy nap thai kórházban.

Épp pihenni készültünk, mindketten nagyon fáradtak voltunk. Este 22.00 óra előtt bepakoltunk a másnap reggeli indulásra a kis szigetre, mikor megszédültem. Éreztem már pár napja, nem vagyok túl jól, tisztítókúrát kezdtem, fokhagymákkal, itteni gyógynövénnyel, s persze fájt a fejem. De lázam nem volt, eddig. 22 órakor lázmérés, 37.5 de 10 perc múlva már  38.1, hidegzuhanyt vettem, erre 38.5. Bélgyulladástól tartottam mert a hasam is fájt már aznap,  konkrétan éreztem amint valami végigmegy, halad a bélszakaszon, s ahol épp van, ott fájdalmas. Szegény Napsi bekísért, felvételin hamar sorra kerülünk, máj-epe gyanúval kérnek hasi ultrahangot és mondták, valószínű bent kell maradnom. Ultrahangos vizsgálatot végző szerint minden rendben van, egyedül a lépen lát baktériumfertőzést.  De az orvos mondja nem, az nem baktériumfertőzés, hanem egy kis ciszta, fel akar venni kivizsgálni mert meg szeretné találni a láz okát. Menedzser jön:  25 000 baht naponta a kórház, irjuk alá – de van biztositásom.  Végül kiegyezünk 4 000 baht költségen s vérvétel, röntgen lesz. Meg kenet orrból, azzal kezdünk, utána jött a vérvétel, majd infuzió alapizé a kezembe beszerelve. Utána eltoltak kerekesszékben röntgenre. Utána meg fel a 12. emeletre, ott a szoba, ágyba kerülök.

Hát a kórházi szoba – hatalmas, modern, Napsi órákig deríti fel, a sok villanykapcsoló merre lehet, van ami kattintható, van amit csavarni lehet s úgy csökken a fény, csak nézem ahogy vándorol ide-oda, próbálkozik. De nem adja fel, mindet megtalálja. A szobában nagy computer, nem nekem, ott rögzítenek minden adatot a nővérek, s egyből mindent megkap a doktor. Ahogy a röntgenfelvétel is egyből az adataimhoz kerül, minden vizsgálaté. Van konyharész mikroval, sok sok edénnyel, vendégágy Napsinak, fürdőszoba, fogkefe, minden ami kell, tv is persze. Sok hotel elbújhat a felszereltsége mellett, s csodás kilátás a városra… Az ágyam japán, sokféleképpen állítható egy távirányítóval. Végre fogok aludni is lehet? Éjfél van, 2 óra alatt minden vizsgálat megvolt.

S jön az orvos, boldog, megvan a láz oka: Influ Enza jött el hozzám, s hozott rögtön egy havert is magával, Tüdő Gyuszit! Kapok  hamarosan rá kezelést, s ha használ, másnap mehetünk haza. Jönnek a nővérek, kapok 3 féle gyógyszert, egy pezsgőtablettát, közbe Napsi kiment hozni nekem ennivalót mert kaptam antibiotikumtablettát, s arra jó lenne enni. Jön egy nővér, s azt hiszem álmodom… Megkérdi, mit kérek reggelire? Vegetáriust kérek, levest, sok mindent sorolt fel, mikből választhatok, mint egy hotelban. Hajnali háromig gyakran jönnek, vérnyomást s lázat mérnek. Utána kb. 8.30-ig alszok mint bunda, Napsi is elalszik. Csak ő lelóg az ágyról, nem az ő mérete…

Másnap délelőtt a szokásos takarítás, vérnyomás mérés mellett egyszercsak egyszerre két csinos thai növér érkezik, Napsi szerint nagyon elszántnak tűntek, kezükön már gumikesztyű – jöttek megfürdetni. Napsi mondja nekik, boldogulok egyedül, majd sokáig ugrat, milyen szerencsés vagyok itt volt, mire magamhoz térek félálomból, már javában fürdettek volna! Utána infúziót kapok, egy óra alatt lecsepeg. Amint beadta s kiment a növér, döbbentem láttam, hogy egy  1 cm-es légbuborék indul az erem felé, szólok Napsinak, de mire jön a nővér, már belement az erembe. Olvasmányaim szerint a buborék életveszélyes, de a nővér megnyugtat, csak kicsi buborék, Napsi utánanéz a neten, sokkal több a veszélyes.

S hát kérem, a reggeli hatalmas ibrik leves gazdagon zöldségekkel, olyan finom, kicsit omlós tofuval hogy ilyen jót még sose ettem, s egy harmada Napsinak is jutott bőven. De jön tízórai, gyümölcsök, joghurtok, ebédre hatalmas adag vegetáriánus ragu, finom gombákkal, papaja meg dinnye, s még vacsorát is kapunk. Akkora adagok, ketten jóllakunk belőle!  Eszembe jutott, hogy facebookra teszik ki, ki mit kap otthon a kórházban enni…  Hát, ha ezeket lefotóznám s kitennénk oda… Persze azt mondanák, más, mert biztosítást fizetek, de könyörgöm, otthon is szinte mindenki, s mégis mit kap… lenne min gondolkodni, hogy is van ez… itt is fizetek, ott is, de itt minden mint a villám, külön szoba kórterem helyett, finom ételek, minden növér, orvos nagyon kedves, mindent megmutatnak nekem a röntgenen, eredeményeket…  Le a kalappal!

Fél egykor megkérdik, készek vagyunk-e hazamenni? Napsi mondja persze, de arról volt szó, még jön az orvos. Várakozás következik órákon át, orvos jön, mutat mindent s mehetek haza. De ismét várakozás, kiderül a biztositós papirok nagy munka megírni. Majd már este 18 óra felé megjönnek, aláírok papírokat, mutatják a számlát, gyógyszerekkel 5 700 baht a számla. A biztosító állta a többit 20 000 bahtból. Az éves biztosításom 15 000 bahtba került amúgy. Behozzák a gyógyszereket, bankkártyával fizetünk a szobában. Elmagyarázzák az adagolásukat, hatot kapok, de csak kettőt kell szednem, a többi lázcsillapító, s mellékhatások enyhítésére, ha szűkséges. Egy vírus elleni s egy baktérium elleni gyógyszer, amit szednem kell. Végre mehetünk….

Otthon lábadoztam szerda este s csütörtökön, Napsi a fertőzésveszély miatt kiköltözött a Nappaliba, s jön egy üzenet – egyik Ukrán kolléganője lázas, hány, segítséget kér. Persze Napsitól, mindenki másnak van itt autó, motor, nekünk nem, de hozzánk jön a segélykérés. Szegény elindul éjjel, bevinni a kórházba a kolléganőt. Szerencsére kap segítséget egy kedves thai hölgytől, aki a kórházba is beviszi őket. A nővérek Napsit már megismerik, ismerősként üdvözlik. Miután rendbe hozták a napszúrást kapott kolléganőt, nála maradt estére, ápolni őt. Majd pénteken de. hazajött, s mentünk kontrollra délután, ami másfél óra volt:

Addigra kiderült az antibiotikumból naponta 2×2 lett volna az adag, de csak egyet vettem be végig…

Felvételi ismét,  63 kg vagyok, kontroll röntgen, s már vár is az orvos, ugyanaz aki Napsi kolléganőjét éjjel elátta. Mutatja a monitoron a két röntgent, szerinte sokat javultam. Hogy nem szedtem elég antibiotikumot, bevallom… Nem baj mondja, mert nem tudták vírus miatti a tüdőgyulladásom vagy baktériumfelülfertözödéses, de gyorsan gyógyult, tehát a vírus az oka, nem kell már szednem 🙂 Fizetés még a pultnál és vége. Még pár nap pihenés, májusban kontroll röntgen.

Nyelvtanulás nuku, semmit nem tudtam tanulni a mellékhatások miatt, de aludni végre tudtam eleget, s holnap utazunk Bangkokba hivatalos ügyeket intézni, pár napra.

Fecskék, mókusok, tanév vége

Fecskék érkeztek hozzánk, eddig még sosem láttam itt fecskéket, Koh Lantán láttam októberben. Most érkezett egy csapat, kiváncsi vagyok, itt maradnak-e?
Szülinapom is volt, ittunk a californiai Fruity  roséból, ettünk hozzá olajbogyót, sajtokat, Napsi vett sült gesztenyét, mandulát, kirándultunk a tengerpartra, s egy számunkra újabb olasz éttermet is láttunk.
Nagyon fáradtak vagyunk, megjött a nagy meleg is.
Zoéék elmentek… Napsi lett most már a rangidős, másfél év alatt! Ez azért nem semmi, mikor idejöttünk, az angol tanárok, sok valóban anyanyelvi, már sok éve itt dolgoztak. De most már megváltoztak a dolgok. Ukránok, dél-afrikaiak érkeznek angol nyelvtanárnak.
Napsi is látta a Mókust a vezetéken, evolúciós ugrás ez számukra, légtornász mókusok élnek itt már! Mikor kiszúrta figyeljük, végigrohant a vékony vezetéken s több méteres ugrással egy fán landolt, onnan lesett minket.

Napsinak szabadság van már, persze főleg alváshiányt kell pótolnia.
Nyelvtanulások: Ismétlés még mindig, eszperantó, japán kanjik, új anyagot thai nyelvből s malgas nyelvből veszek. Aludni nem sokat tudok továbbra se a nagyon hülye kutyától.

És megpróbált eladni egy motorszerelő nekem egy motort, 600 cm3-est, dehát nincs rá pénz, ellopta a magyar kormány az enyémet is, sok évtizednyi munka gyümölcsét, mást meg tönkretett. S tényleg azt hiszik, vissza tudnának oda csalogatni…  hihihi!

Van egy francia srác a suliban, aki angolt tanít, hát Napsi szerint nem túl szimpatikus fickó, csúnya kavarásai voltak thai barátnője miatt, mert az szakított vele. Aztán beszedett egy pofont, igaz más miatt, de a többiek szerint megérdemelte. Nem Napsi pofozta meg, más.
Napsinak köszönnek áruházban a thai gyerekek akiket tanít, ha meglátják, integetnek ki stb. Vett egy nagyon szép songkran inget is Napsi, valóban gyönyörű.

Húsvétfélét tartok, vege életmódot folytatok 30-40 napig eü. okokból, tartok tőle a candida megint elszaporodhatott a szervezetemben, amúgy is szoktam évente 21- 30 napos kúrákat tartani, koleszterin, vércukor beállítót.
Első thai írásos üzenetem küldöm el holnap thai barátaimnak…  Remélem, nem rontom nagyon el.

Két hétig helyi ételkülönlegességet ettem sokat, garnélát borsosan-fokhagymásan. Napsi vagy én készítettük mindig, Wokban. Sőt, Napsi szülinapomra meglepett egy nagyon gazdag, nagyon ízletes olasz zöldséges tésztával, egyszerűen mennyei volt!!!

Voltunk japán étteremben is, Napsi kedvenc levesét ette, én gyozát, s voltunk moziban, valami egyiptomi istenekkel kapcsolatos filmet néztünk meg angolul, én próbaltam a thai feliratokat olvasni, a film vége felé néha már ment is 🙂

Szeptembertől utolsó thai tanévem kezdődik majd!

S most már, remélem Napsi is fog nektek írni, amint kipihente magát.

 

Már Cius!

Március nem könnyen indult Napsinak…  Míg beszélt otthoniakkal mobilon, összekötötte a kellemest a hasznossal, s közben megmasszírozta talpacskáit, mert talált rajtuk valami dudorokat a gyomor-patkóbél reflexzónák területén. Hát, nem aprózta el, az ajánlott pár perc helyett fél órán át sikerült egy-egy tappancsán keresztül e szerveket ingerelni, válaszreakciót, gyógyulást segítőt kiváltani, s teljes sikerrel járt, bár ez csak másnap derült ki. Este csak fájdalmasak voltak a talpán a helyek, de reggel már szédelegve ébredt, készülődött indulni, de látszott, nincs jól. Sikerült rávennem, itthon maradjon, úgyis nagyon fáradt. Majd rosszul is lett, s utána hiába hogy kortyonként ivott, végül délután még a víz is távozott belőle. Közben kértem telefonos segítséget, megnyugtattak, ez most végig fog menni a szervezetén,s  majd legközelebb… kicsit óvatosabban. Végülis, egy nap alatt rendbejött s végre nagyokat aludt is, s másnap reggel… arra ébredt, a jobb szemét negyedannyira tudja csak kinyitni, mint a balt. Most a szemhéját csípte meg egy hangya vagy szúnyog, s így nem mehetett iskolába tanítani, itt fontos a megjelenés. Nappal énekeltem neki iskoláskoromból ismert dalokat, mint a „Kacsintsál a szemembe”, s hiába próbálta meg a NÉZÉST bevetni, komikummá változott a máskor oly rémisztő fegyelmezési kísérlet, végén úgyis együtt nevettünk. Így két napot itthon volt, pont a két utolsó tanítási napot, de még be kell járnia vizsgáztatni, jövő héten is bent kell lennie, majd végre jöhet neki a pihenés…  Apropó, megijedhettek, ő is elmegy a suliból, mert felhívták hogy adja meg a számlaszámát, a novemberi túlórát ki szeretnék fizetni neki is… Hmmm… mire jó, ha valaki, aki nem szokott hiányozni, tanév végén hiányzik…  Mikor úgyis elmegy egyszerre jó pár külföldi tanár…

Napsinak hoztam japán cukormentes, kyotoi pörkölt teát az áruházból, meg kekszet, mást nem ehetett nagyon…

Nyelvtanulással kissé elmaradtam, de most sok informatikai feladatom adódott, nagyobb rendszer és alrendszerek tervezése, ami a héten lefoglalt eléggé, konkrétan éjfél után feküdni próbálás, de utána már nem sokat tudok aludni, jön a kishülyekutya müsora, stb, de a kakas is óránként, ha egy motoros errejár s fényszórója felébreszti, már azt hiszi hajnal van…  talán hétvégén alhatok.

Kipróbáltam a sulival szemközti étkezdében a Tom Jam Kungot, 100 baht volt, nem olcsó, nagy adag, s nem sajnálták belőle a csilit, kb 16 paprikát szedtem ki belőle… Egyszer elég volt, annyira nem jó, mint a kedvenc helyünkön, ahol úgyis rég voltunk.

Erős a napsütés, arcomnak mindig vörös színe van a bevásárlástól is, elfelejtem még olykor-olykor, a naptejet használni már nem ártana.

Megnéztük a Big Short című filmet, egész jó volt, majd elkezdtük az Arábaia Lawrence-t nézni, az első csaknem két óráját már sikerült.

Jön a 3 kemény hőséges hónap. Vajon El Ninó most ezzel mit fog kavarni?

Közben hangyákkal küzdünk sokat, folyton be akarnak telepedni a hálószobába, igyekszem lebeszélni őket róla, citromfüves kullancsriasztó spray segítségével, de nagyon kitartóak.

S végre hamarosan, még e hónapban, megírom életem első thai nyelvű levelét néhány thai ismerősömnek…  Remélem, túl nagy hibákat nem fogok elkövetni…

Az eltelt hét Napsi hete volt, mindent vitt  🙂