A januári poszt

Nos, újra itt… Megkóstoltam a thai halászlét, helyesebben hallevest, savanyú-csípős volt, nem jött be nagyon, de nem is rossz.

Az El-Nino dolgozik, meleg van s mindennap esik, sőt van hogy naponta 4x is. S persze nem lett hűvös, elég meleg van, 32-35 fokok.

Kimerült vagyok, sok a feladat, amiket végzek s persze a nyelvtanulás is folyamatban van. Most intenzíven jön a Thai nyelv, végre találtam egy programot ami segíthet a tanulásban, s jó a japán nyelvű nyelvkönyv is. Eszperantót ismétlem, s naponta tanulok 20 japán kanjit. A kanjik jelentése 1 500 ami jól megy, folyamatosan kell őket ismételni, s minden kandzsihoz van 5 más kanjival szóösszetétel, szóval elleszek a japán írásjegyekkel pár hónapot, s ha a thai nyelvvel végzek az intenzív szakaszával (célom a középfok elérése márciusra) jöhet az olasz nyelv intenzíven ami hobbi, utána a francia a tervem alapfokra egy hónap alatt egyenlőre, s utána jön a japán nyelvtan ismétlése. Szóval szeptemberre ha minden igaz, stabil az eszperantó középfokú tudásom, olasz s francia alapfok, s japánból a cél már a középfok ismétlése után a felsőfok. Év végére hagynám az intenzív Indonéz s esetleg maláj nyelvek tanulását. Kedvet kaptam a nyelvtanuláshoz, olyanokon gondolkodom, a thai mellé alapfokon a laó is mehetne, s gyerekkoromban vonzott a török nyelv, jó lenne pár nyelvet alapfokra tanulni, hogy ha odautazom, valamit tudjak gügyögni. Görög, spanyol, katalán akár… Most, hogy ilyen kíváló nyelvtanító alkalmazások vannak mint a Rosetta Stone, a Beszél sorozat vagy a sok nyelvet 1 hónap alatt alapfokra, kettő hónap alatt középfokra akár tanító zseniális programok, oktatóanyagok, ez nem lehetetlen. …  Ja, lefelejtettem a Malgas nyelvet, amit még tanulgatok, de azt lassacskán.

A piacon vettem kis hot dog féléket egyszer, hármat is, majonézesek voltak s a virslik az itteni finom lágy kenyérbe voltak tekerve. De a pocim annyira nem rajongott érte, felejtős.

Lesz egy állólámpánk, Napsi egyik kollégája, egy indiai férfi 7 év után hazautazott, tőle vettük meg olcsón, most egy másik tanárnál van aki mellette lakik, tőle fogjuk elhozni majd. A fürdőszobában már pár hete kiégett a villany, de a búrát sehogy nem tudtam leszerelni, létra is kellett volna hozzá. Elhatároztam, a gondnok férfitől kérek segítséget, gondosan meg is tanultam thaiul mit mondjak – de sokáig nem volt, nem láttam csak újév után jóval találkoztam vele. Jött is segíteni, sőt nemcsak a rározsdásodott búrát szerelte le (neki se volt könnyű), hanem az energiatakarékos villanykörtét is kicserélte, és nem fogadott el pénzt se.

Kajaügyben nagy öröm, hogy találtam kis paradicsomokat a piacon, egy közepes nejlonzazskónyit 30 bahtért adnak, s nagyon nagyon finom… Nem győzőm dícsérni az itteni mézédes görögdinnyéket is… És kiderült, hogy a sulival szemben lévő kis étkezdében van sült rízs amit imádok, 50 baht csirkével vagy tenger gyümölcseivel, jó nagy adag is! Ímádom! S Napsi azzal kecsegtet, ukrán kolléganöje mesés csirkés ételt evett ott, megkérdi mi a neve s akkor azt is megkóstolhatom.

Áremelések! Most a 2. éve tartó nagy szárazság miatt (mert itt a tengerparthoz közel esik, de a rízstermő részeken pont nem) áremelések is jöttek, már nincsenek 30 bahtba kerülő ételek a piacon, 35 lett a legolcsóbbak ára a drágább ételek ára mint a Kebab nem emelkedett.

A hírekben évente előfordul Koh Tao a hírekben, sajnos azért is, mert meghalnak ott nyugati emberek, évente pár. Megölik őket. A thai rendőrségnek nem akarják elhinni mikor mondják, nem thaiok a tettesek, kicsit utánajártam a dolgoknak: Koh Taon thai eember nem sok él! Nyugati emberek építettek oda éttermeket, stb, s myanmari szegény embereket foglalkoztatnak. Valóban nem sok thai ember él azon a szigeten, s ugye ott az esetek a holdújévkor történtek, mikor ott bizony a piák mellett narkó is előkerül, szóval így számomra érthetőbb.

Napsi egyik tanár kollégáját bevittek a rendőrségre, mert nem volt nála érvényes igazolvány, úgy vezette a motort, s valami papír a motorhoz hiányzott. Mikor Thai barátnője keresni kezdte a rendőrségen, mondták, náluk van, igazolta s kiengedték.

Itt a személyszálító tuk-tukok sokszor csodaszépek, a thaiok dekorálják őket, s szinte mindnek egyedi hangulata van.

Kedvenc mókusom reggel mutatványaival szórakoztat, evolúciós folyamat, hogy a villanyvezetékeket afféle gyorsforgalmi útként képesek használni, néha hihetetlen sebességgel. Egyik reggel többször a szájában nagy szalmacsomóval láttuk, majdnem mondtam, felkészül a télre… Ja, amin szétnevettem magam, thai nyelvleckében szerepeltek az itteni időjárásról a megállapítások: Májtörő meleg van, Mint a sütőben olyan forróság van, és a.. majd megfagyok a hidegtől, gondolom ezt a néha hajnalban lévő 25 fokokra mondhatják…

Takarékoskodunk, havi 10 000 bahtot igyekszünk félretenni a jövő évi TB ellátásainkra, a július végén esedékes vízumhosszabításomra, Napsiéra, a nyelviskola remélhetőleg utolsó éves tandíjára, utána vízumcserét tervezek…  és persze a jövő év végi nyaralásra, hátha összejön…  Meg bármi, ami váratlanul jöhet.

Ja, ha már nyelviskola, Napsi hívta őket, hogy korábban mondták, ilyenkor kell vizsgáznom, de ott meg kell bukjak mert csak akkor hosszabítják a vízumom. Semmi gond, megbukok én, hívja hát őket – mondják nem kell, majd februárban megint vigyem be az útlevelem ők intézik a 3 hónapos hosszabítást, azután még lesz a májusi, utána még egy év sulis vízum… Napsi nem érti, de megvilágítom neki mikor rájövök, mert én se értettem: Akkor még csak a kötelező 2 000 bahtot fizettük, de azóta 5 000 bahtot fizetünk, így minden rendben, nincs ellenőrzés, a sulit is, minket is békén hagynak, valaki kitölti a vizsgaeredményem stb, és kész… Én meg nyugodtan tudok itthon tanulni.

S mindenkinek így meg is felel…

Ja, és amegint nem könnyű aludni, a kukasautóra mar alig ébredünk fel, a akakas is egész rendben van, de a KHK minden éjjel műsorozik, többször is. Elképzelem, erre jár egy kínai család s én rámutatok a kutyára, ajándék nekik..   a többi már megy a maga útján… de sajnos nincs kínai család, aki erre járna.

Minden kellemetlenség ellenére, szeretek itt lenni… Nagyon… Legközelebb írok a Dengu lázról majd kicsit, mert meghalt egy híres thai sorozatszínész benne 2 hónap kóma után, 32 évesen… s utánajártam, mi a helyzet errefelé.

Hát, akkor, „leogon”! Azaz viszlát!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük