december 30:
Hét órakor kelek, elmegyek a faluba kávéért, péksütiért Napsinak, majd úszom, majd Napsi megreggelizik s csatlakozik. Dél körül Napsi beküld mert látja hogy vörösödik a hátam, arcom, le is kenem. Majd pihentünk, úsztunk, s én elkezdtem felszerelni az új függőágyat.
Függőágy sztori, II. rész: Az előzőnél nagyon nehéz volt a vászon két végébe befűzni a zsinórokat, de kerestem egy megfelelő vékony botot, rákötöttem a zsinórt s betoltam. Most a köteleket csak a függőágy 2 végébe kellett kötnöm egy csomóval, és kikötnöm őket. Igen ám, csakhogy e kötél olyan volt, mint a hajóskötelek – ha elvágom s nem égetem el a végét, szétjön, így találtam magam megint a földön. Nem adtam fel, Napsi rosszalló tekintete ellenére ismét nekiláttam, leégetni már a kötélvégeket. De mégsem olyan volt mint a hajóskötelek, mert azok szépen maguktól, ahogy a lángot forgattam, összeégtek, itt a szálak, 4 db, elkezdett különválni. Muszáj volt összeérintenem a végeiket, így égett meg a jobb kezem két újja, de rájuk is ragadt a kötélből sistergő vége, így 4 ujjam égett meg, sőt hogy teljes legyen az élmény, egyik kézfejemre is csöpögött az olvadt műanyag. Csendben, mintha mi sem történt volna, irány a fürdő, ahol a hideg víz alatt tartás után gyönyörű vízhólyagok jelentek meg, a kézfejemen meg égési foltok. Nem adom fel, egyre ügyesebben égetem a kötél végét, csak… a lábam pont alatta, s egy nagyobb darab olvadó izzó kötéldarab ami levált, egyik lábujjamra céloz és rajta ég. Csendben maradok, ne zavarjam Napsit, épp a kagylókat fotózta, először eloltom a kezemben lévő kötél végét nehogy kigyulladjon a faház, addig égeti tovább lában újját a kis darab kötél. Majd irány a fürdő, hideg víz, lábamon is szép hólyag alakul ki, s tudom, itt nem csak a bőr égett meg. Befejezem a csomózást, majd Napsi – mi történik itt, mi ez a settenkedés – kérdésére részletes feltáró vallomást teszek, majd diadallal befekszem a függőágyba, tartanak a csomók, minden rendben – csak tele vagyok égési sebekkel. Miután kiélvezem diadalmam, bemegyünk úszni, jót tesz a sebeknek is. Próbálom valahogy a nap hősének érezni, éreztetni magam, de nem igazán megy. Bemegyünk Jonihoz, minibuszt foglalni hazafelé, majd eszünk s ismét Joni felé indulunk. Nos, most kint van a bodéból, s ő is, mások is valamit nagyon néznek s az embereknek magyaráznak valamit, ők kerülnek egy körìvet, valamit néznek s mennek tovább. Közelebb megyünk, Joni szól, vigyázzunk. Az úttesten, a járdától kb. 25 cm-re, hatalmas százlábú áll, kissé mintha eltörte volna egy motor a gerincféléjét, fő tartórészét mert derékszögben áll, de él. Hatalmas csáprágói vannak s vagy 20-25 cm hosszú lehet. Joni elmagyarázza, mérges, veszélyes. Napsi utánanéz a neten, s kiderül ettől a jószágtól a thaiok is tartanak mert nagyon gyors, harap, agresszív s mérge vetekszik a kígyóéval, csak még fájdalmasabb, legalább 5 napig hatalmas fájdalmakat él át akit megharap, a fülöp szigeteken egy kislányt meghalt, akit a fején harapott egy ilyen meg. (Napsi utána azzal szórakoztat, youtube videókat mutat a kis szörnyről, ahol igen fürgén s agresszívan szaladgál, majd olyan viadalt, ahol skorpióval eresztik össze valahol Ázsiában. Persze közömbös maradtam, de onnantól minden reggel átnéztem a papucsainkat, méghozzá tisztes tavolságba eltartva magamtól. Akit érdekel, igy talál infot s videókat róla: scolopendra subspinipes). Ismét veszünk finom mangót, megbeszéljük majd viszünk haza is mert 40-50 baht itt egy kg, ami már csak 1-2 napig eltartható, de smoothynak jó lesz… Veszünk banános palacsintát, hát itt egy kerül annyiba, mint otthon kettő, de megkívánjuk, veszünk 1 üveg vörösbort, megyünk még kagylókat keresni, s este megisszuk a vörösbort a közben elhunyt Ian Lemmy Kilmister egészségére, s a magunkéra, szeretteinkére. Ja, és vacsora alatt a faluban Chang reklámok lettünk, noha Napsi Leo sört kért, de mivel jól néz ki hogy nyugati emberek Changot isznak, megkérik s őt is lefotózzák a Chang sörrel. Itt divat sokak számára a bőr fehérítése, s Napsi pislog mikor látja, a thai hölgy bőre aki fotóz minket, már fehérebb mint most pár nap napozás után az övé… A borból marad másnapra is, eltesszük magunkat holnapra…
December 31.
Reggeliért megyek ismét korán, kv ivás, úszás. Napsi figyel rám, 11.30-kor szól, menjek árnyékba, mert vörösödik a bőröm. Kagylót gyűjt, készít egy BUÉK 2016 feliratot a homokba majd alá írja hogy 2015, s a dagály hullámai a 2015-öt szépen elmossák…. Bravo! Ebédelünk a Kp HUT-ban, majd kis szundizás, utána a parton Napsi kis mini csigákat gyűjt. Érkezik egy árus, ezüstékszerekkel, látom szépek, szólok Napsinak. Bőven válogathat, s végül 450 bahtért egy szép gyűrű tulajdonosa lesz. Eszünk jégkrémeket, s mondják, lesz este 20 órától BBQ! Megörülünk, 21 10-kor oda is megyünk de kiderül hogy 300 baht fejenként s van 6 féle étel, bármennyit lehet enni meg van aromagyanús italokból free koktél, de mivel Napsi vege s nincs ilyen étel, én meg ismerem ezen ételeket, megköszönjük s inkább elsétálunk a tavalyi helyünkre, lassan sétálva a tengerben. 2 1.30-ra már ott ülünk, Napsinak van vege massamán curry, én eszem Tom Ka Gai-t, a kókuszos csirke levest. Mást már nem, mert 22.00 órakor bezárt a konyhájuk, előtte szólnak is, de még nem voltam újra éhes. BBQ van itt is, de nem kívánom. Iszunk koktélokat is, múlatjuk az időt, én Tequila Sunrise aperitifet, Napsi kipróbálja a Mai thait, majd iszom egy pohár fehér bort, s éjfélkor Zombie koktéllal koccintok Napsival. Persze megint vagy 10 helyen csodás, parádés tüzijáték, néhány lampion is tart az égnek, s ismét minden csodálatos, nagyon! Utána már mennek is a vendégek el, szinte csak mi maradunk, látjuk a pincérek bontanak mindent mert nekik holnap megint munkanap, így mi is távozunk. Próba szerencse alapon még elsétálunk tavalyi kedvenc helyünkre, amit már elég lepusztultnak láttunk, s el se kell odáig menni, a Tiger is már zárva s ez a hely is sötét… Hazamegyünk, beszélgetünk a teraszon kettőig, utána laszunk mint bunda.
Január 1:
Reggel ismét bemegyek KV-ért, reggeliért, s találok egy új helyet, ahol a fiatal thai nő arabica presszó KV-t főz 25 bahtért, ami nagyon olcsó, a kávé finom. Kicsit gyakorlom thai nyelvtudásom, kiderül 3 napja van nyitva. Megtanít thaiul a boldog új évre, szávádí pí máj. Veszek még mangót regelire, úszom, pihenek a függőágyban, úszom, majd Napsi felébred, reggelizik. Azután még egy úszás, majd megyünk az ebédlőbe, mert jön az elefánt túra. A kocsi késik, 20 perc után hívjuk Jonit, utánanéz, egy vendégre akit máshol vettek fel, sokat kellett várni, csúszás van. Megjön a teherautó, s ismét a szerpentines utat élvezzük, majd megérkezünk egy erdei ösvényen. Két elefánttal várnak már, elsőnek egy tóban lehet lemosni őket, mi nem hoztunk fürdőruhát, így csak fotótunk. Az elefántkakikat itt egy hosszú bottal azonnal levadásszák a tó tetejéről, a Trombik nagyon élvezik a fürdést, elheverednek a tóban, ami valójában egy kiszélesedett patakmeder, s lehet őket , börüket kefékkel tisztítani, élvezik is nagyon. Majd a táborba megyünk, s mi egy kis elefántot kapunk. Nagyon barátságos, nyugodt, az idomára is, s látszik itt tényleg sokkal jobban bánnak velük. Mi csak egy órára fizettünk be, s az is rövidül a késés miatt, de ahogy a meredek hegyoldalon fel, le megy az eli velünk a hátán, az hihetetlen élmény. Közben csen ő is itt is, ott is ennivalókat, majd egy helyen fotókat készít az idomárja rólunk, ehhez leszáll róla, s teljes biztonságban érezzük magunkat így is. Trombikánk incselkedik az előtte haladó nagyobb elefánttal, rendszeresen elkapja ormányával a farkát, néha szinte húzatja magát vele. Majd mi elkanyarodunk, visszamegyünk a kempingbe, ahol megetethetjük Trombit, kis banánokkal. Napsi nem tudja, meg kellene-e hámozni neki, erre megkérdem, szerinte az erdőben a vadon hogy történik ez? Így héjastúl kapja Trombi, vagy 20 darabot tőlünk. Majd az idomártól lehet venni kis szuvenírt, jelképes, a lényeg hogy 300 bahtért adják őket, s ha veszel, az elefántot s idomárját támogatod vele, persze hogy veszünk. Majd bevárjuk a csoportunk, s jön a teherautó. Még fürdünk egy utolsó nagyot a tengerben, elérjük a naplementét is, majd bemegyünk a faluba, elköszönünk Jonitól, megköszönünk neki mindent s kis ajándékot adunk amit elfogad. Veszünk képeslapokat, pékségben másnapra reggelit, ismét veszünk palacsintákat, útközben megesszük, vacsora ugyanott mint tegnap volt, és finom koktél. Végeredmény idén piros koktélügyben: Nekem legjobban a piros színűekből a Mai Thai jött be, utána a Tequila Sunrise, harmadik a Zombie, de többet nem is kóstoltam idén, mert most a szállás többe került, szerényebben éltünk mert a keretünk ugyanannyi volt, mint tavaly. 25 000 bahtba került összesen a 9 nap, utazással, mindennel. Visszatérve a szállásra amit lehet elrámolunk, leszedem a függőágyat is. Reggel már alig kell valamit elrámolnunk. Korán megyünk, mert még világosban szeretnénk haza érni.
Január 2:
Korán kelés, rámolás befejezése, takarítás, táskákkal irány a recepció, szállás átadás, köszönet-mondás. A minivan majdnem teljesen pontos, most tele van, leghátul van csak hely. S ráadásul sokára férünk fel a kompra, csaknem 3 óra, míg egyáltalán Tratnál a kompból kimehet a minibusz. A kompon iszom egy hideg Chang sört. Az útról csak annyit, 8 órás lett… De nincs otthon étel. A minibusz Pattayáig vitt, de egyből fogtak nekünk másikat, ami bőröndöstűl elvitt minket Sziracsára, és nagyon nagyon gyorsan. Meg is lepődtünk, nem 40, hanem 22 perc volt az út. A Robinson előtt kiszálltunk, s én a bőröndökkel egy Chang sörkertben maradtam, ahol egy pohár Changot adtak 60 bahtért, máshol ennyi 6 decinyi. De most jó így, eszek 2 csirkenyársat míg Napsi bevásáról, utána tuktukkal hazamegyünk, kirámolunk illetve Napsi teszi meg, s alszunk egy jó nagyot! Itthon vagyunk, s valószínű egy évig megint nem látjuk Ko Changnál a tengert… de jó lenne visszamenni! Ám boldogok vagyunk, ennyi is megadatott.