Hónap: 2016 január

 

Bizony, hideg lett! Mióta itt vagyunk, hamarosan már másfél éve, még nem fordult elő, éjjel fázzak vagy nappal a lakásban. De most napokon át ez volt.

A szervezetem úgy tűník, már kezd alkalmazkodni a klímához, hajnalban 18 fokra is lehült, s nekem az nagyon-nagyon hideg volt. Most a 28-29 fokos nappali csúcshőmérsékletek is kellemes idő már számomra.

Most már melegebb van, de voltak napok, hogy 25 fok volt a maximum csúcshőmérséklet…

Nyelvtanulásban japán nyelvnél mérföldkőhöz értem: 2 000 írásjelet ismerek már fel, még 200 van hátra, sokat ismételem is őket. Eredeti célkitűzésem, hogy februaar végére tudjak 2 200 irásjegyet felismerni, s augusztus végére 1 000 írásjegy 5 000 olvasatát ismerjem. Azaz japán nyelvi szókincsem kb. 6 000 szó lesz addigra. Tehát mostantól hamarosan  jönnek az olvasatok tanulása.

Thai nyelvből is mérföldkőhöz értem, ugyanis angolul hiába magyarázták nekem tavaly a nyelvsuliban hogy mi hogy változik hangsúlyként a hangsúly jelek ellenére, mitől, kukkot se értettem belőle, csak annyit látok, hangsúly jel nélküli szótagokat hangsúlyoznak, s mély hangsúlyjel esetén is mondjuk magassal ejtik, de hogy miért….  Nos, Napsi feláldozta egy hétvégi napját s végigrágtuk egy angol nyelvű könyv alapján. Szóval, tudni kell, a 42 mássalhangzóból eleve melyek mély hangsúlyúak, melyek magasak, melyek normál. És, ha normál hangsúlyú mássalhangzó után záróhangként rövid magánhangzó van vagy zöngétlen mássalhangzó, akkor mély hangsúllyá változik. Ha magas a mássalhangzó és rövid magánhangzóval végződik a szótag, akkor emelkedőként kell mondani, stb. Összesen 9 szabály van, amikor nincs hangsúlyjel, de mégis hangsúlyossá válik a szótag. Igen ám, de olyan is van, valamit mély hangsúlyjellel jelölnek, mégis magassal ejtik, Napsi ezt is megtalálta, szóval még egyes karakterek is tudnak változást előidézni, az OAN-nak hívott ilyen módosító ha a szó elején van, illletve a H betük közül ha a Hohip nevü van a szótag előtt, ami néma H, de módosít, illetve az ÁJ magánhangzók közül az egyik, az ÁJMÁJMUÁN névre hallgató, hálisten összesen 20 szó van, amit meg kell így tanulni e bájos magánhangzó esetén. Tehát ez a thai nyelv neheze, ezt tanulom most kb. 2 hétig, e héten a szabályokat s kis gyakorlás, jövő héttől az olvasást hát, mert nagyon be kell vágni ezt a részt. Viszont ez a legnehezebb rész, helyesen olvasni, felismerni s ejteni a hangsúlyokat, utána már könnyű. Az L-Lingo nyelvtanító alkalmazást használom a thai nyelv tanulásának segítéséhez, mert egyedül nekik van meg a thai nyelv s a maláj, ám az indonézhez, japánhoz, olaszhoz, franciához van másik, szerintem jobb nyelvoktató program. Nos, most egy hét alatt az alapfokú thait átismételtem e programmal, 35 leckét, s pár új szót is tanultam. Meg vagyok elégedve a programmal, elöre is néztem pár dolgot, s a nyelvtan a 60. leckében véget ér, a thai nyelvtan valóban nem bonyolult hálisten. A thai nyelvben az írása, olvasása, hangsúlyok s hasonulások a nehéz, például hogy t+r együtt sz betü lesz néha, stb. Összesen 105 nyelvlecke van, március végéig remélem mindet jól ismerem, ismétlésekkel.

Eszperantót szinten tartom, youtube videokat használok hozzá. Nyelvtanuláskor fontos a rendszeres ismétlés. Mondjuk thai nyelvet tudom majd élőben gyakorolni, időnként a japánt is, olaszhoz is lesz beszélgetőtársam is, s hátha indonéz-maláj nyelvekhez is lesz partner…

Még a Malgas nyelvet gyakorlom, hetente egy kifejezés gyűjteményt, most az üdvözléseket. Manavon? Smisz. Azaz: Mi újság? Semmi különös, de leiirva teljesen más 🙂  A Malgast csak alapfokig tudom tanulni, mert nem egységes nyelv, 8 nagyobb nyelvjárása van, de a gyökerei közösek. Azokat tanulom hát, napi fél órában.

Napsi megörvendeztetett, de nagoyn – nagyon egy szép nagy fali tablóval, amin minden nyelvspecifikusan van ábrázolva, tehát írás tanulásnál hogy a japán kanjik száma, nem pedig alap, közép fok, a thai nyelvnél is a speciális dolgok, hangsúlyozással olvasás, stb van feltüntetve, s amit már stabilan elsajátitottam, hetente kipipáljuk, így láthatom fejlődésem.

Ez nagyon nagy segítség s ösztönző nekem!

Mondtam, írok majd a Dengu lázról, de ma nyelvsuliba kell mennem, most halasztom februárra e témát.

Napsival nem túl jó dolgok történtek, a suliban pár dolog kiderült, nagy igazságtalanságok, de az ő témája, meghagyom neki.

Amit megírok, ismét sok tanár elmegy, ketten úgy lépnek le nem szólnak a sulinak, s amit a suliban művelnek, már nem is csodálom. De sok év után elmegy Zoé is a férjével s babájukkal együtt, hazatérnek Angliába. Gyakorlatilag Napsi lesz a suliban a csoportjukban a rangidős ezután… Ian, a legrégibb tanár, más projectbe kerül az iskolán belül, más irodába. Véget ér hát majd a Nagy Légkondi Háború! Március elején mennek el Zoé-ék, a másik két tanár már jövő héten csendben lelép.

Kérdeztétek, mit jelent a takarékoskodás most nálunk?

Nos, nincs thai masszázs, nem iszom kávét csak nescafés instant kávét, valódi kávét csak hétvégén vagy akkor se. Nem veszünk nagyon már édességet, kevesebb gyümölcsöt is veszünk, a piacon 35 bahtos ételek közül választok, rízzsel együtt 40-re jön ki, nem veszek 60 bahtért például kebabot, dobozos thai leveseket eszek naponta 1x, amik 12-15 bahtba kerülnek. Napi 100 baht a keretünk fejenként, mindenre kb, 2 000 baht van mosószerekre, egyebekre, de például tönkrement egy ventillátor s 1 000 baht lesz az új, s egy zár is tönkrement… Szzoval nem könnyü, havonta 1 ilyen nagyobb kiadás ha van, már nehéz. Hétvégén több, havonta 2 hétvége 2 000 bahtos, olyankor elmehetünk akár a kis szigetre, bár januárban nem tettük. Remélem februárban már megyünk, hisz most van nyaraló idő, de most az iskolai tanárok sok bulit szerveznek hétvégekre, a nem ügynökségesek akár 2x annyit keresnek, s ha olyan hétvégén van, amikor 1 000 baht a teljes keretünk, akkor az szűkösre sikerül, olyankor mint a hétköznapokon úgy eszünk. A szórakozóhelyeken legalább dupla ár egy sör, étel is jóval drágább. Mikor egyik hétvégén a kedvenc zenés sörözőnkbe elmentünk, 2-2 sört ittunk meg, én ettem egyedül 75 bahtos ételt, s csaknem 600 baht volt a számla így is. Nagyon rég nem voltunk már Tom Jam levest enni se, de ez van most, ez az év muszáj ilyen takarékoskodós legyen.

Otthonról ami nekem lenne a jövedelmem, annak 1/4 része jön már csak. Vagyis gyakorlatilag 1 fizetesből élünk, Napsi hazautazik s ezzel a tartalékának is lőttek. Az én feladatom most a sok nyelv tanulása s pár dolog beindítása. Csak kicsit már sok, hogy 20 éves korom óta indítok be dolgokat, ami másoknak is munkahelyet, megélhetést jelent, de utána amit 3 ember beindít, 10 se tudja fenntartani.. de most úgy tervezem, nem magyar mentalitáshoz szokott emberek is részt vesznek a projectekben s egyre többen, és csak olyan országokban indítom, ahol az emberek lelkesek, nem fásultak. Ahol tényleg oda is teszik magukat, s ha 100 a kudarc, 101. alkalommal is nekiállnak s megteszik amit kell, nem feladják hamar ha nehézségek vannak. Csak olyan emberekkel lehet tartós sikert elérni, akik kreatívak, nem a nehézségeket sorolják, szerintük mit miért nem lehet, hanem a megoldást keresik meg. Sajnos az Orbanisztáni légkör megfojtja, kiöli a kreativitást a legkreatív emberből is. Szomorú ezt látni.

Szóval, a legnehezebb évünk következik, s ha a tervek sikerülnek, a jövő év már egy kicsit jobb lehet. S nem csak nekünk.

Nos, újra itt… Megkóstoltam a thai halászlét, helyesebben hallevest, savanyú-csípős volt, nem jött be nagyon, de nem is rossz.

Az El-Nino dolgozik, meleg van s mindennap esik, sőt van hogy naponta 4x is. S persze nem lett hűvös, elég meleg van, 32-35 fokok.

Kimerült vagyok, sok a feladat, amiket végzek s persze a nyelvtanulás is folyamatban van. Most intenzíven jön a Thai nyelv, végre találtam egy programot ami segíthet a tanulásban, s jó a japán nyelvű nyelvkönyv is. Eszperantót ismétlem, s naponta tanulok 20 japán kanjit. A kanjik jelentése 1 500 ami jól megy, folyamatosan kell őket ismételni, s minden kandzsihoz van 5 más kanjival szóösszetétel, szóval elleszek a japán írásjegyekkel pár hónapot, s ha a thai nyelvvel végzek az intenzív szakaszával (célom a középfok elérése márciusra) jöhet az olasz nyelv intenzíven ami hobbi, utána a francia a tervem alapfokra egy hónap alatt egyenlőre, s utána jön a japán nyelvtan ismétlése. Szóval szeptemberre ha minden igaz, stabil az eszperantó középfokú tudásom, olasz s francia alapfok, s japánból a cél már a középfok ismétlése után a felsőfok. Év végére hagynám az intenzív Indonéz s esetleg maláj nyelvek tanulását. Kedvet kaptam a nyelvtanuláshoz, olyanokon gondolkodom, a thai mellé alapfokon a laó is mehetne, s gyerekkoromban vonzott a török nyelv, jó lenne pár nyelvet alapfokra tanulni, hogy ha odautazom, valamit tudjak gügyögni. Görög, spanyol, katalán akár… Most, hogy ilyen kíváló nyelvtanító alkalmazások vannak mint a Rosetta Stone, a Beszél sorozat vagy a sok nyelvet 1 hónap alatt alapfokra, kettő hónap alatt középfokra akár tanító zseniális programok, oktatóanyagok, ez nem lehetetlen. …  Ja, lefelejtettem a Malgas nyelvet, amit még tanulgatok, de azt lassacskán.

A piacon vettem kis hot dog féléket egyszer, hármat is, majonézesek voltak s a virslik az itteni finom lágy kenyérbe voltak tekerve. De a pocim annyira nem rajongott érte, felejtős.

Lesz egy állólámpánk, Napsi egyik kollégája, egy indiai férfi 7 év után hazautazott, tőle vettük meg olcsón, most egy másik tanárnál van aki mellette lakik, tőle fogjuk elhozni majd. A fürdőszobában már pár hete kiégett a villany, de a búrát sehogy nem tudtam leszerelni, létra is kellett volna hozzá. Elhatároztam, a gondnok férfitől kérek segítséget, gondosan meg is tanultam thaiul mit mondjak – de sokáig nem volt, nem láttam csak újév után jóval találkoztam vele. Jött is segíteni, sőt nemcsak a rározsdásodott búrát szerelte le (neki se volt könnyű), hanem az energiatakarékos villanykörtét is kicserélte, és nem fogadott el pénzt se.

Kajaügyben nagy öröm, hogy találtam kis paradicsomokat a piacon, egy közepes nejlonzazskónyit 30 bahtért adnak, s nagyon nagyon finom… Nem győzőm dícsérni az itteni mézédes görögdinnyéket is… És kiderült, hogy a sulival szemben lévő kis étkezdében van sült rízs amit imádok, 50 baht csirkével vagy tenger gyümölcseivel, jó nagy adag is! Ímádom! S Napsi azzal kecsegtet, ukrán kolléganöje mesés csirkés ételt evett ott, megkérdi mi a neve s akkor azt is megkóstolhatom.

Áremelések! Most a 2. éve tartó nagy szárazság miatt (mert itt a tengerparthoz közel esik, de a rízstermő részeken pont nem) áremelések is jöttek, már nincsenek 30 bahtba kerülő ételek a piacon, 35 lett a legolcsóbbak ára a drágább ételek ára mint a Kebab nem emelkedett.

A hírekben évente előfordul Koh Tao a hírekben, sajnos azért is, mert meghalnak ott nyugati emberek, évente pár. Megölik őket. A thai rendőrségnek nem akarják elhinni mikor mondják, nem thaiok a tettesek, kicsit utánajártam a dolgoknak: Koh Taon thai eember nem sok él! Nyugati emberek építettek oda éttermeket, stb, s myanmari szegény embereket foglalkoztatnak. Valóban nem sok thai ember él azon a szigeten, s ugye ott az esetek a holdújévkor történtek, mikor ott bizony a piák mellett narkó is előkerül, szóval így számomra érthetőbb.

Napsi egyik tanár kollégáját bevittek a rendőrségre, mert nem volt nála érvényes igazolvány, úgy vezette a motort, s valami papír a motorhoz hiányzott. Mikor Thai barátnője keresni kezdte a rendőrségen, mondták, náluk van, igazolta s kiengedték.

Itt a személyszálító tuk-tukok sokszor csodaszépek, a thaiok dekorálják őket, s szinte mindnek egyedi hangulata van.

Kedvenc mókusom reggel mutatványaival szórakoztat, evolúciós folyamat, hogy a villanyvezetékeket afféle gyorsforgalmi útként képesek használni, néha hihetetlen sebességgel. Egyik reggel többször a szájában nagy szalmacsomóval láttuk, majdnem mondtam, felkészül a télre… Ja, amin szétnevettem magam, thai nyelvleckében szerepeltek az itteni időjárásról a megállapítások: Májtörő meleg van, Mint a sütőben olyan forróság van, és a.. majd megfagyok a hidegtől, gondolom ezt a néha hajnalban lévő 25 fokokra mondhatják…

Takarékoskodunk, havi 10 000 bahtot igyekszünk félretenni a jövő évi TB ellátásainkra, a július végén esedékes vízumhosszabításomra, Napsiéra, a nyelviskola remélhetőleg utolsó éves tandíjára, utána vízumcserét tervezek…  és persze a jövő év végi nyaralásra, hátha összejön…  Meg bármi, ami váratlanul jöhet.

Ja, ha már nyelviskola, Napsi hívta őket, hogy korábban mondták, ilyenkor kell vizsgáznom, de ott meg kell bukjak mert csak akkor hosszabítják a vízumom. Semmi gond, megbukok én, hívja hát őket – mondják nem kell, majd februárban megint vigyem be az útlevelem ők intézik a 3 hónapos hosszabítást, azután még lesz a májusi, utána még egy év sulis vízum… Napsi nem érti, de megvilágítom neki mikor rájövök, mert én se értettem: Akkor még csak a kötelező 2 000 bahtot fizettük, de azóta 5 000 bahtot fizetünk, így minden rendben, nincs ellenőrzés, a sulit is, minket is békén hagynak, valaki kitölti a vizsgaeredményem stb, és kész… Én meg nyugodtan tudok itthon tanulni.

S mindenkinek így meg is felel…

Ja, és amegint nem könnyű aludni, a kukasautóra mar alig ébredünk fel, a akakas is egész rendben van, de a KHK minden éjjel műsorozik, többször is. Elképzelem, erre jár egy kínai család s én rámutatok a kutyára, ajándék nekik..   a többi már megy a maga útján… de sajnos nincs kínai család, aki erre járna.

Minden kellemetlenség ellenére, szeretek itt lenni… Nagyon… Legközelebb írok a Dengu lázról majd kicsit, mert meghalt egy híres thai sorozatszínész benne 2 hónap kóma után, 32 évesen… s utánajártam, mi a helyzet errefelé.

Hát, akkor, „leogon”! Azaz viszlát!

 

december 30:

Hét órakor kelek, elmegyek a faluba kávéért, péksütiért Napsinak, majd úszom, majd Napsi megreggelizik s csatlakozik. Dél körül Napsi beküld mert látja hogy vörösödik a hátam, arcom, le is kenem. Majd pihentünk, úsztunk, s én elkezdtem felszerelni az új függőágyat.

Függőágy sztori, II. rész: Az előzőnél nagyon nehéz volt a vászon két végébe befűzni a zsinórokat, de kerestem egy megfelelő vékony botot, rákötöttem a zsinórt s betoltam. Most a köteleket csak a függőágy 2 végébe kellett kötnöm egy csomóval, és kikötnöm őket. Igen ám, csakhogy e kötél olyan volt, mint a hajóskötelek – ha elvágom s nem égetem el a végét, szétjön, így találtam magam megint a földön. Nem adtam fel, Napsi rosszalló tekintete ellenére ismét nekiláttam, leégetni már a kötélvégeket. De mégsem olyan volt mint a hajóskötelek, mert azok szépen maguktól, ahogy a lángot forgattam, összeégtek, itt a szálak, 4 db, elkezdett különválni. Muszáj volt összeérintenem a végeiket, így égett meg a jobb kezem két újja, de rájuk is ragadt a kötélből sistergő vége, így 4 ujjam égett meg, sőt hogy teljes legyen az élmény, egyik kézfejemre is csöpögött az olvadt műanyag. Csendben, mintha mi sem történt volna, irány a fürdő, ahol a hideg víz alatt tartás után gyönyörű vízhólyagok jelentek meg, a kézfejemen meg égési foltok. Nem adom fel, egyre ügyesebben égetem a kötél végét, csak… a lábam pont alatta, s egy nagyobb darab olvadó izzó kötéldarab ami levált, egyik lábujjamra céloz és rajta ég. Csendben maradok, ne zavarjam Napsit, épp a kagylókat fotózta, először eloltom a kezemben lévő kötél végét nehogy kigyulladjon a faház, addig égeti tovább lában újját a kis darab kötél. Majd irány a fürdő, hideg víz, lábamon is szép hólyag alakul ki, s tudom, itt nem csak a bőr égett meg. Befejezem a csomózást, majd Napsi – mi történik itt, mi ez a settenkedés – kérdésére részletes feltáró vallomást teszek, majd diadallal befekszem a függőágyba, tartanak a csomók, minden rendben – csak tele vagyok égési sebekkel. Miután kiélvezem diadalmam, bemegyünk úszni, jót tesz a sebeknek is. Próbálom valahogy a nap hősének érezni, éreztetni magam, de nem igazán megy. Bemegyünk Jonihoz, minibuszt foglalni hazafelé, majd eszünk s ismét Joni felé indulunk. Nos, most kint van a  bodéból, s ő is, mások is valamit nagyon néznek s az embereknek magyaráznak valamit, ők kerülnek egy körìvet, valamit néznek s mennek tovább. Közelebb megyünk, Joni szól, vigyázzunk. Az úttesten, a járdától kb. 25 cm-re, hatalmas százlábú áll, kissé mintha eltörte volna egy motor a gerincféléjét, fő tartórészét mert derékszögben áll, de él. Hatalmas csáprágói vannak s vagy 20-25 cm hosszú lehet. Joni elmagyarázza, mérges, veszélyes. Napsi utánanéz a neten, s kiderül ettől a jószágtól a thaiok is tartanak mert nagyon gyors, harap, agresszív s mérge vetekszik a kígyóéval, csak még fájdalmasabb, legalább 5 napig hatalmas fájdalmakat él át akit megharap, a fülöp szigeteken egy kislányt meghalt, akit a fején harapott egy ilyen meg. (Napsi utána azzal szórakoztat, youtube videókat mutat a kis szörnyről, ahol igen fürgén s agresszívan szaladgál, majd olyan viadalt, ahol skorpióval eresztik össze valahol Ázsiában. Persze közömbös maradtam, de onnantól minden reggel átnéztem a papucsainkat, méghozzá tisztes tavolságba eltartva magamtól. Akit érdekel, igy talál infot s videókat róla: scolopendra subspinipes). Ismét veszünk finom mangót, megbeszéljük majd viszünk haza is mert 40-50 baht itt egy kg, ami már csak 1-2 napig eltartható, de smoothynak jó lesz…  Veszünk banános palacsintát, hát itt egy kerül annyiba, mint otthon kettő, de megkívánjuk, veszünk 1 üveg vörösbort, megyünk még kagylókat keresni, s este megisszuk a vörösbort a közben elhunyt Ian Lemmy Kilmister egészségére, s a magunkéra, szeretteinkére. Ja, és vacsora alatt a faluban Chang reklámok lettünk, noha Napsi Leo sört kért, de mivel jól néz ki hogy nyugati emberek Changot isznak, megkérik s őt is lefotózzák a Chang sörrel. Itt divat sokak számára a bőr fehérítése, s Napsi pislog mikor látja, a thai hölgy bőre aki fotóz minket, már fehérebb mint most pár nap napozás után az övé… A borból marad másnapra is, eltesszük magunkat holnapra…

December 31.

Reggeliért megyek ismét korán, kv ivás, úszás. Napsi figyel rám, 11.30-kor szól, menjek árnyékba, mert vörösödik a bőröm. Kagylót gyűjt, készít egy BUÉK 2016 feliratot a homokba majd alá írja hogy 2015, s a dagály hullámai a 2015-öt szépen elmossák….  Bravo! Ebédelünk a Kp HUT-ban, majd kis szundizás, utána a parton Napsi kis mini csigákat gyűjt. Érkezik egy árus, ezüstékszerekkel, látom szépek, szólok Napsinak. Bőven válogathat, s végül 450 bahtért egy szép gyűrű tulajdonosa lesz. Eszünk jégkrémeket, s mondják, lesz este 20 órától BBQ! Megörülünk, 21 10-kor oda is megyünk de kiderül hogy 300 baht fejenként s van 6 féle étel, bármennyit lehet enni meg van aromagyanús italokból free koktél, de mivel Napsi vege s nincs ilyen étel, én meg ismerem ezen ételeket, megköszönjük s inkább elsétálunk a tavalyi helyünkre, lassan sétálva a tengerben. 2 1.30-ra már ott ülünk, Napsinak van vege massamán curry, én eszem Tom Ka Gai-t, a kókuszos csirke levest. Mást már nem, mert 22.00 órakor bezárt a konyhájuk, előtte szólnak is, de még nem voltam újra éhes. BBQ van itt is, de nem kívánom. Iszunk koktélokat is, múlatjuk az időt, én Tequila Sunrise aperitifet, Napsi kipróbálja a Mai thait, majd iszom egy pohár fehér bort, s éjfélkor Zombie koktéllal koccintok Napsival. Persze megint vagy 10 helyen csodás, parádés tüzijáték, néhány lampion is tart az égnek, s ismét minden csodálatos, nagyon! Utána már mennek is a vendégek el, szinte csak mi maradunk, látjuk a pincérek bontanak mindent mert nekik holnap megint munkanap, így mi is távozunk. Próba szerencse alapon még elsétálunk tavalyi kedvenc helyünkre, amit már elég lepusztultnak láttunk, s el se kell odáig menni, a Tiger is már zárva s ez a hely is sötét…  Hazamegyünk, beszélgetünk a teraszon kettőig, utána laszunk mint bunda.

Január 1:

Reggel ismét bemegyek KV-ért, reggeliért, s találok egy új helyet, ahol a fiatal thai nő arabica presszó KV-t főz 25 bahtért, ami nagyon olcsó, a kávé finom. Kicsit gyakorlom thai nyelvtudásom, kiderül 3 napja van nyitva. Megtanít thaiul a boldog új évre, szávádí pí máj. Veszek még mangót regelire, úszom, pihenek a függőágyban, úszom, majd Napsi felébred, reggelizik. Azután még egy úszás, majd megyünk az ebédlőbe, mert jön az elefánt túra. A kocsi késik, 20 perc után hívjuk Jonit, utánanéz, egy vendégre akit máshol vettek fel, sokat kellett várni, csúszás van. Megjön a teherautó, s ismét a szerpentines utat élvezzük, majd megérkezünk egy erdei ösvényen. Két elefánttal várnak már, elsőnek egy tóban lehet lemosni őket, mi nem hoztunk fürdőruhát, így csak fotótunk. Az elefántkakikat itt egy hosszú bottal azonnal levadásszák a tó tetejéről, a Trombik nagyon élvezik a fürdést, elheverednek a tóban, ami valójában egy kiszélesedett patakmeder, s lehet őket , börüket kefékkel tisztítani, élvezik is nagyon. Majd a táborba megyünk, s mi egy kis elefántot kapunk. Nagyon barátságos, nyugodt, az idomára is, s látszik itt tényleg sokkal jobban bánnak velük. Mi csak egy órára fizettünk be, s az is rövidül a késés miatt, de ahogy a meredek hegyoldalon fel, le megy az eli velünk a hátán, az hihetetlen élmény. Közben csen ő is itt is, ott is ennivalókat, majd egy helyen fotókat készít az idomárja rólunk, ehhez leszáll róla, s teljes biztonságban érezzük magunkat így is. Trombikánk incselkedik az előtte haladó nagyobb elefánttal, rendszeresen elkapja ormányával a farkát, néha szinte húzatja magát vele. Majd mi elkanyarodunk, visszamegyünk a kempingbe, ahol megetethetjük Trombit, kis banánokkal. Napsi nem tudja, meg kellene-e hámozni neki, erre megkérdem, szerinte az erdőben a vadon hogy történik ez? Így héjastúl kapja Trombi, vagy 20 darabot tőlünk. Majd az idomártól lehet venni kis szuvenírt, jelképes, a lényeg hogy 300 bahtért adják őket, s ha veszel, az elefántot s idomárját támogatod vele, persze hogy veszünk. Majd bevárjuk a csoportunk, s jön a teherautó. Még fürdünk egy utolsó nagyot a tengerben, elérjük a naplementét is, majd bemegyünk a faluba, elköszönünk Jonitól, megköszönünk neki mindent s kis ajándékot adunk amit elfogad. Veszünk képeslapokat, pékségben másnapra reggelit, ismét veszünk palacsintákat, útközben megesszük, vacsora ugyanott mint tegnap volt, és finom koktél. Végeredmény idén piros koktélügyben: Nekem legjobban a piros színűekből a Mai Thai jött be, utána a Tequila Sunrise, harmadik a Zombie, de többet nem is kóstoltam idén, mert most a szállás többe került, szerényebben éltünk mert a keretünk ugyanannyi volt, mint tavaly. 25 000 bahtba került összesen a 9 nap, utazással, mindennel. Visszatérve a szállásra amit lehet elrámolunk, leszedem a függőágyat is. Reggel már alig kell valamit elrámolnunk. Korán megyünk, mert még világosban szeretnénk haza érni.

Január 2:

Korán kelés, rámolás befejezése, takarítás, táskákkal irány a recepció, szállás átadás, köszönet-mondás. A minivan majdnem teljesen pontos, most tele van, leghátul van csak hely. S ráadásul sokára férünk fel a kompra, csaknem 3 óra, míg egyáltalán Tratnál a kompból kimehet a minibusz. A kompon iszom egy hideg Chang sört. Az útról csak annyit, 8 órás lett…  De nincs otthon étel. A minibusz Pattayáig vitt, de egyből fogtak nekünk másikat, ami bőröndöstűl elvitt minket Sziracsára, és nagyon nagyon gyorsan. Meg is lepődtünk, nem 40, hanem 22 perc volt az út. A Robinson előtt kiszálltunk, s én a  bőröndökkel egy Chang sörkertben maradtam, ahol egy pohár Changot adtak 60 bahtért, máshol ennyi 6 decinyi. De most jó így, eszek 2 csirkenyársat míg Napsi bevásáról, utána tuktukkal hazamegyünk, kirámolunk illetve Napsi teszi meg, s alszunk egy jó nagyot! Itthon vagyunk, s valószínű egy évig megint nem látjuk Ko Changnál a tengert… de jó lenne visszamenni!  Ám boldogok vagyunk, ennyi is megadatott.

 

Halihó, újra itthon, de csodás 9 nap van mögöttünk!

December 25:

25.-én  5 órás minibuszos utazás után érkeztünk meg (mienk volt az egész kisbusz 🙂 ) , most a KP Hut volt a szálláshelyünk, ahol pont azt a szép cölöpökre épült házat kaptuk, mint amelyet tavaly csodáltunk. A díja 2x annyi csaknem, mint a Tiger Hut kunyhójának, viszont itt a ház alá is bejön a tenger, van nagy teraszunk, kényelmes kinti ágy is ha kint aludnánk, feküdnénk a csillagos ég alatt, tágas a szoba, s nem volt szükség a rovarhálóra s nem voltak bent bogarak érkezéskor. Napsi enni Tom Jum levest kért, volt vege változatban, annyira megtetszett neki, sokszor ette utána is. Kicsit aludtunk, úsztunk, majd megkerestük a faluban Jonit és megköszöntük neki hogy segített szállást foglalni, itt ugyanis nem igazán lehet, aki odament addig marad amíg akar, akkor megy amikor gondolja, ha már kifizette de még maradna és újra fizet, simán lehet, akinek korábban kell mennie, nem probléma: ameddig maradt, annyit fizet. Joninak mondtuk, még nem tudjuk mikor megyünk túrára, pár napig csak pihennénk, mondta hogy csak lazán vegyük a dolgokat, ami az itteniek szállóigéje – vedd könnyedén!  Vacsorázni olasz étterembe mentünk, ahol kék raviolit sikerült választanom, finom is volt. Napsi pizzázott. Vettünk finom gyümölcsöket, például 50 bahtért egy kg mangót, s a hangyák elől Napsi ügyesen felkötözte a verandán a szárítókötélre egy neylonban. Majd pihentünk a verandán s nagyot aludtunk. A nap negatív élménye az volt, tavalyi kedvenc éttermünk Joni boltja mellett, zárva volt…Sőt üres.

Dec 26-28

Reggel kávéznánk, elindulunk a Tiger Hut-on át oda, ahol emlékeink szerint lehetett finom Kv-t inni. Második sokkoló élmény, a kedvenc parti helyünk nagyon le van pusztulva, ahol tavaly finom koktélok voltak s még bbq-t is adtak szilveszter után s hajnalig ott koktéloztunk, játszottunk… néhány kiöregedett rocker aludt a függőágyakban vagy töltötte magába a sört, délelőtt már. Harmadik sokkoló élmény, a remek kávézó sincs nyitva, le is van bontva, de az étkezde sincs meg. Kicsit lehangoltan megyünk visszafelé s a Tigerben eszünk. Finom a konyhájuk, mint tavaly! Napsi kap zöld curryt vege stílusban, sok zöldséggel, én a borsos-fokhagymás garnélát eszem, itt is nagyon finomra készítik el. Utána pihi, snortozunk a tengerben. Sok finomságot ettünk ismét, zöld curryt és pirosat, massamán csirkét illletve Napsi vege módra, zöld chilis ételeket, sült rízst mindenfélével, bazsalikomos csilis tenger gyümölcsei…  És amint kipróbáltuk, kiderült a KP Hut konyhája is kíváló, sőt van hűtöjük s hideg kóla, jeges kávé, hideg sör kapható, s max 5 bahttal drágább, mint a boltban! A sör így nagyon olcsó a tengerparton itt. Karácsony örömére a nyugati vendégeknek karácsonyi dalokat játszanak. Napsi  majdnem lenyelte a kanalat, mikor az ABBA happy new year dalának egy felgyorsított diszkós változata hangzott fel, fejhangon énekelve gyorsan, s a nagy sikerre való tekintettel többször leadták egymás után. Ismét bementünk vásárolni is, és megkérdeztük Jonit, nem tudja, mi lett a mellette volt étteremmel? De, természetesen tudja, meg is mutatja hova költözött, Hurrá! Egy sokk élmény kihúzva, megvan a kedvenc étterem, talán 150 m-el arrább, s ugyanolyan finomak az ételek, kétszer annyi vendég fér el, itt ül a tavaly már látott két öreg német hobó a sörükkel, már rég nincs mit mondaniuk egymásnak, viszont a felszolgálás lassabb a sok vendég miatt, ami érthető. Ráadásul mellette pékség van, s Napsi nagyon finom péksüteményt fedez fel, napokig kitűnő reggeli! Felderítettük kagyló-lelőhely után a tengert is, s találtunk egy zátonyos részt, dagálykor remekül lehet ott csodás kagylókat találni. Egyszer egy nagy rák őrizte az egyik nagyobb csigát, de Napsi megkűzdött vele s felhozta a csigaházat. Igaz, több merüléses akció volt. Három fajta rákot is találtunk, a kis tarisznyarák féléket, a nagyobb fekete rákokat, amik oldalra fordulva sebesen gurulnak el előlünk. Napsi észrevette, a korábban vásárolt fejlámpa messzire világit, egyszer így egy fekete rák vagy fél km-re gurult a fény elől folyamatosan, csodás látvány volt. Elmászkáltunk esténként a tengerben egészen a tavalyi szilveszteri étteremig (örömmel láttuk megvan) sőt tovább is, jóval. Ott találtunk mustárszìnű nagyobb rákokat. Még odafelé egy nagyobb tarisznyarákfélét csak lazán két újjal szedtem ki a homokból, mire hatalmas ollóját minden erejével a hüvelykujjamba vágta, de olyan erővel, kiserkent a vérem, Napsi nagyon jól mulatott ahogy a rák ollóján tartva magát ágaskodik az égnek, s én AUÚ ez csíp kiáltással ráztam le. Szerintem döntetlen volt, a rák azzal henceg ő győzött, Napsi szerint tiszteletlen voltam vele, mert most nem ággyal együtt (a homokkal amibe búvik) szedtem ki. Lehet benne valami, pár nappal később egy talán még nagyobbat a homokkal együtt szedtem ki, s elmászkált a karomon, nem csípett meg. 27.-én egy szép pólót is találunk Napsinak, egy indiai kedves hölgy üzletében, s ugyanitt pár nap múlva kaptam egy thai úszónadrágot, ami csaknem térdig ér, viszont könnyen szárad, snortozáshoz, esti tengerben sétáláshoz ideális. Napsi vett nekem fiatal kókuszt, aminek levét kiittam, hát ennél hűsítőbb ital a világon nincs! 27.-én kipróbáltuk a KP HUT masszőreit thai masszázsra s nagyon ügyesek voltak.  Masszász közben szóba került a masszőrök között az ottani Tom Jum leves, ami könnyeket csalt Napsi arcára, mert itt csípősen adták, a Tigerben alig csípős nyilván a túristák miatt – és az itteni Tom Jumra azt mondta a masszőr a másiknak lenézően: Tom Jum Kung? Itt ami van, az Tom JUM FARANG! Vagyis hogy nyugatiaknak való alig csípős ez itt szerinte…  De lehet nem tudták, Napsi médium csípősen kérte, mert így is lehet!

Függőágy kalandok 1:  Már itt kezdem: vettem még Pattayán függőágyat madzaggal, s a 2. nap óta lelkesen próbáltam a verandán felkötözni. Majd beleheverni. Utána nagyot puffanni. Mikor elszakad a kötél. Egyszer jól bevertem a tomporomat, Napsi akkor javasolta, inkább elhiszi nekem hogy képes vagyok egy függőágy felszerelésére, csak hagyjam abba a próbálkozásokat, hisz maga a függőágy se ideális, nem sok szálon megy, egy vászon az egész. Kell majd egy másik, ami alkalmas.

28.-a drámai nappá vált, még most is nagyon nehéz írnom is róla, elszorul a torkom… Pedig olyan szépen indult az a nap…  Szokásom lett, reggel mikor felkelek s Napsi még alszik, kifekszem a verandára a kinti ágyba, s ott alszom tovább, majd snortozok. 28.-án a szomszédban a búvárok már korán indultak, aludni vissza nem tudtam, így elkezdtem snortozni, szép kagylókat keresni. Elmentem a zátonyokhoz is, és pár csodásat találtam. Visszafelé már gyalogoltam a vízben, egyik kezemben a zsákmány, másikban az összeszerelt szemüveg-pipa kollekció, aminek a pipa részét tartottam. Lábújjhegyen felsettenkedtem a lépcsőn a cölöpház verandájára, csendben elrendeztem a zsákmányt, Napsi megtalálja majd ha felébred s indultam vissza, s a vízben vettem észre – nincs meg a búvárszemüveg, leoldódott a pipáról. Sajnos hamar kiderült, még a tengerben, ugyanis a parton, verandán nem volt. Reméltem megtalálom, órákon át kerestem.  De hát vízszínüt megtalálni, s nyilván a hullámok befelé sodorták… Mindennap reméltem meglesz, de nem került elő. Mikor Napsi megtudta, elment kagylókat keresni, de hamar rájöttem, valójában ahogy a tengert pásztázza, a szemüveget keresi, ő is mindent megtett, de nem találta meg. Kérdeztem halakat gondolatban minden reggel, nem látták-e, s mentem utánuk. Hol erre, hol arra, míg egyik reggel a kérdésemre válaszul egy nagy halkakákkal teli szakaszhoz vezettek, tolmácsolva Posseidón üzenetét. Onnantól nem kerestem tovább, csak kicsit. Este besétáltunk a faluba s Joninál foglaltunk egy Snort időpontot másnapra, Napsi kérdezte nem ment-e el a kedven, de nem. Elefánt tracking is szóba került, Napsi mondta ő nem szeretne mert nem bánnak velük szépen az idomítók, de kiderült Joni tud egy Alapítványt, ahol szépen bánnak velük, s lehet oda majd még elmegyünk. Az is kiderült, hazafelé Joni is tud Minibuszt, így rajta keresztül rendeljük meg a hazautat is.
Napsi még e nap épített homokból egy csini kis hóembert, még virág-sisakja is volt! Söröztünk, s egy egy koktélt is ittunk ott, ahol majd a szilveszter is lesz reméljük. 99 baht volt ismét egy egy koktél, én kipróbáltam a Mai Thait, finom is volt, Napsi a kedvenc ananászos-kókuszos, némi szervről elnevezett koktélját itta, mely nevének második része a Colada. Én mindenhol függyőágyakat látok, mutatom Napsinak, nézd az milyen szép, milyen jó…  Közben többes számban beszélek rólunk, néha egyesben, erről majd Napsi ír bővebben…

December 29:

Korán kelünk mert jönnek értünk a Snort miatt, Kv-t iszunk, viszünk magunkkal elemózsiát, a szuper szerpentines utak ahol a mitfáhrerek korán halnak (balkanyar 70 jön … illletve…  ) . Mielőtt a hajóra megyünk, van idő kis reggelit is venni, innivalót is. A hajó s legénység ugyanaz mint tavaly ami jó, és van kínai bácsi is, akiről később kiderült, thai. Első dolga volt kicserélni családtagjai mentőmellényeit a legújabbakra, minden különösebb protokoll nélkül egyszerűen leszedte a hátad mögül amit neked szántak, mögülem is, s odavágta helyére a kopottabbat s kis méretűt, amit hozott, nem zavartatta magát egyáltalán.

Az első merülőhely tavaly a 3. volt, nagyszerű. Jó szemüveget s pipát kapok ezúttal, könnyen boldogulok. Sok szép halakat látunk, koralzátonyos, sziklás hely. Egymásnak mutatjuk, mit érdemes nézni. Jó bemelegítés. A 2. hely a csúszdáról beugrós, közben ebédelős. Már rengetegen állnak sorba ebédért, így előbb úszok egyet, majd visszaállok a sorba, ahol Napsi hősiesen állta a sort. Három feltét is van a nagy adag rízshez, a zöld currys jön be a legjobban nekem. Azután máris megyünk a 3. helyre, ez az ahol egy kötélkörön belülre lehet beúszni, s a világ egyik legszebb snortos helye tárul fel… Tengeri rózsák, van mikor a sziklák csak 10 centire vannak alattunk, nekem van egy búváruszonyom is, egy matróz adta kölcsön. Most jó hasznát veszem. A  mélyebb vízben a lemerülést is gyakorlom több m mélyre, nagyon jó!!!  Találok egy korallon étkező nagy halrajt, Napsinak is megmutatom. Csodás szép halak fölé úszunk, nem félnek. Varázslatos élmény ismét, csaknem egy órán át…  A 4. helyen most nem a mólón kötünk ki, horgonyzunk, beúszok az elkerített strand részre snortozni s jön a meglepetés! Ez is korallos hely, szép halak, csak nem annyira tiszta a víz mint az előző helyeken. Csaknem egy órát töltünk itt is, majd a hajón kapunk főtt kukoricát hazafelé, dinnyét s ananászt és csirke BBQ nyársakat, fejenként kettőt. Most szinte megrohanják már útközben az osztókat, nem csak a kínai-thai bácsi, nyugatiak is. Egyes családok minden tagja visz az egész családnak, szóval lehet valaki hoppon maradt…  Más már, mint tavaly, mikor mindenki nyugodtan várta, szétosszák. Kikötés után a kikötői árusoknál sikerül venni függőágyat, 350 bahtért. Joni segítségével este vettem hozzá erős kötelet is, s kezdődhetett a Függőágy 2. fejezete, amiről majd később írok. De még vacsoráztunk is, Joninál foglaltunk elefánt túrát január 1.-re, december 31.-re szerettük volna mint tavaly, de már tele volt. Este hazafelé egy nagyon poénos esetünk is volt. Idén senki nem vett fel minket ahogy bóklásztunk a szállásra, igaz volt fejlámpánk, s egész sokan gyalogoltak. Hogy nem teljesen veszélytelen, arról lesz szó, s most nem skorpióról vagy kobráról írok majd, hanem olyan veszélyről, amitől még a thaiok is tartanak. Ja, Jonit kérdeztük a medúzákról, mondta tavaly a Tigernél ahol volt tavaly a szállásunk, főszezonban is láttak medúzákat melyek csípnek, de nem életveszélyesek errefelé, de fáj a csípésük. De ha thai ember meglátja, megfőzi. Nevetve mondta, ha veszélyes állatok között élsz, megtanulod hogyan semlegesítheted, mit kezdj vele. Na, és akkor a poén: K.P. Hut pólós K.P HUT-os dolgozó jön robogóval, lassit, megáll: Where You Go? Kérdi. Kí Pí Huts – feleli Napsi, azaz odamegyünk, ahova ő. Á – bólint, és otthagy minket, percekig nevettünk. Valószínű rájött, kis 50-es robogójára nem férnénk fel… De legalább megkérdezte!
Na, akkor BUÉK, jövő héten folytatom a karácsonyinyaralásunk beszámolóját!