Sziasztok!
Itt Napsi. Most hirtelen nem írok túl sokat, csak két dolgot, amik a kakashoz kapcsolódnak. 🙂 Először is tisztáznám a kettővel ezelőtti bejegyzésben szereplő viszonyunkat a szárnyassal. Nem szövök ördögi tervet a lemészárlására, továbbra is szeretem az állatokat. Legádázabb tervem a bosszúra egyik reggel félálomban született, amikor megint élénk kukorékolására ébredtem. Az agyam azt a megoldást próbálta sugallni, hogy szedjem össze magam, másszak el a hűtőig és keressem meg azt az egy szem összeaszott mandarint, ami már 2 hete ott volt a hűtőben, hogy aztán ledobjam vele a kakast. E terv szövögetése viszont túl sok energiámba került, feltápászkodni már nem maradt erőm és visszaaludtam. Pedig nagyon jó kis tervnek éreztem úgy félálomban, logikus volt meg minden.
A másik dolog, ami szintén a kakashoz kapcsolódik, az a tiszta fejjel kieszelt megoldás, hogy egy sas hangját letöltöm, és azt játszom le neki, amikor kukorékol. Szerintem ettől el kellene hallgatnia majd, mert azt hiszi, ragadozó jön, de persze nem biztos. Ez is majdnem meghiúsult egyébként, mert szimplán elfelejtettem, hogy felírtam a naptáramba, és másnap csak bambán bámultam a bejegyzésre: „sashang”. Azt hittem, valami hindu szó, ismételgettem is magamban, hogy „sásáng… sásáng…”, de fogalmam nem volt, mit jelent és mit kellene csinálnom. Aztán szerencsére leesett. 😀
Azóta már itt van a telefonomon a hang, ha kipróbáltam, majd írok még. 🙂