Üdv, visszatértünk!
Mielött élményeinkről irnék, megemlítem, visszatértünkkor reméltem, hétvégére kinyit a nálunk épülő áruház. Nos, már szerdán mikor megérkeztünk, majdnem minden boltja nyitva volt! Tudtam pénzt felvenni, utalni, megnyílt az élelmiszer-háztartási-műszaki boltok, az emeleten üzemelnek a japán, olasz éttermek – bár most nekünk spórolás jön, de majd sorra kerülnek, leteszteljük öket!
S akkor az útról:
- nap: Korán kelünk, indulás tuk-tukkal a Minibusz állomásra, 3 jegyet veszünk, egyet a bőröndnek. A minibusz kivisz egészen a reptérig az indulási oldalra. Mi nem értettük, mit mond a sofőr, csak hogy pénzröl van szó, de mi azt gondoltuk, jegy nélkül utazóknak gondol minket. Mutattuk hogy kifizettük a jegyet. Végül kiderült, hogy külön pénzért vitt minket ki a reptérre, mert csak a Shuttle buszig vitt volna, s egy thai pár kifizette a külön pénzt. Mikor ez kiderült, örömmel odaadtuk volna a ránk eső részt, de nem fogadták el, azt mondták, meghívtak rá. Következett a Thai Airlines járatához a becsekkolás, gyors volt. Ebédeltünk hát, míg vártunk a beszállásra. A gép időben indult, kb. 1.5 óra múlva le is szálltunk Krabi repterén, ami 15 km-re van Krabitól. Onnan hát Krabiba mentünk, majd egy másik minibuszal csak 18.00 órakor tudtunk indulni uticélunkhoz, Ko-Lantára. 19.00-re igértük magunkat a szállásra, telefonálunk hogy később érkezünk. Bizony jóval később, mert ez volt az utolsó járat, sok embert felvett útközben, és két kompon is át kellett kelnünk. Rengetegen voltak, az első nagyobb kompra a 2. körben már ugyan rákerültünk, de a második kis kompra csak 4. vagy 5. fordulóra. Végül csaknem 4.5 óra volt az út a szálláshoz. Ott kiderült, egy igen meredek út vezet a szálláshelyhez, a busz nem megy fel velünk. Elindultunk fel a bőrönddel, de egy kedves thai ember, egy kisétterem vezetője elővette robogóját, felvitte Napsit vele a szálláshoz s hamarosan jött értem s a bőröndért egy teherautó. Megkaptuk a szobát, láttuk légkondis, mondtuk mi ventillátorost fizettünk – de megnyugtattak, használjuk, ajándék, ventillátoros árban megkaptuk. Fizetni ráérünk a végén. A szmog nagyon erős volt, sok emberen maszk volt Krabin. Tűnödtünk is, elinduljunk-e ide, mert hallottuk hogy nagy erdőtűz van Indonéziában s a füst Koh-Samui, Lanta, Krabi, Pih-Pih szigeteket elérte, ahogy Phuketet is. Köhögünk néha, a fejem megfájdult, s kapar a torkunk. Jól jön most a légkondi majd! Az ágy felett rószaszín háló, ami a rovarok ellen véd, s Napsi sokat ugrat miatta. Kiderül, a szálláson konyha még nincs, így visszamegyünk vacsorázni. Én sült rizset eszem, Napsi paradicsomos spagettit. A fő úton sok kis étkezde van, lesz mit felfedezni s van seven eleven bolt is. A muzulmán család, akiktől béreljük a szállást, külön kihangsúlyozta, nyugodtan vihetünk fel bort, sört, alkoholt a szállásra, nem probléma. Veszünk is a megérkezés örömére chang sört és a teraszon, ahol halljuk a tenger moraját alattunk, megissszuk, majd mormotát játszunk reggelig, vagyis alszunk mint két bunda.
- nap: Sokáig alszunk, majd felkerekedünk, miután egy ezerlábút kitessékelünk a szobából. Ebédre Massamán csirkét eszek, most már tudom, Sziracsán a piacon szoktam ezt venni, ami olyan csirkepaprikásszerű csípős étel. Napsi vega Tom Yam levest ebédel. Jobb a szmoghelyzet, de a tenger színe olyan mint máshol. A homokon látszik, hogy a szürke port önti ki magából a tenger. Ebed után Napsi mangó-banán shaket iszik, én dinnyét. Úszkálunk a tengerben, valami néha megcsíp, kagylókat-csigákat gyűjtünk, itt másmilyen a kínálat, sokkal több a csiga és sokféle. Vacsorára rákot eszem kesudióval, Napsi pedig vegetáriánus pad-thait. Aki segített nekünk mikor megérkeztünk, olyan kis büfét vezet, ahol főleg pad-thait készít, illletve még néhany ételt. Finom nagyon a pad-thai, megkóstolom én is. A szálláshelyen felajánlják, használjuk a robogókat nyugodtan, de elég meredek a pálya, s bár motorokat vezettem már, de nagyokat, a robogót nem ismerem, s nem e meredek szakaszon kezdeném… Köszönettel elhárítom a lehetőséget. Veszünk egy dinnyét, s kiderül, nem hoztunk kést. Nem baj, kérek kölcsön, két tányért is, kapunk. Ja, a strandon mikor gyalogoltam, sikeresen ráléptem egy rájára, ami odébb ment az iszapból, s bár ilyenkor figyelmeztetésül a tüskéjét a rálépőbe szokta vágni, vérző sebet okozva, én megúszom. Napsi nem öltözött át fürdőruhába, úgy sétál a parton a sekélyebb vízben, én lovagiasan fedeztem a hullámok elől eléállva, ne legyen vizes a szoknyája, amikor…. érkezett egy nagyobb hullám. Napsi hátrálva megúszta volna, de mivel egy m-re előtte álltam, a hullám kapott az alkalmon s testemet kilövőàllványnak használva, alaposan kihasználva a lehetőséget, beterítette Napsit… Sok mindennek éreztem magam akkor, de nem királyfinak. A szálláson mikor visszaérünk, ezúttal egy nagy csótány vár a szobában, kitessékelem őt is, bocs haver, most foglalt a szállás. Napsi gyanakszik, lehet ha nem vagyunk itt, ő a lakó itt, vagy lehet joga van bent lenni, mert társbérlő, mit lehet tudni? Amúgy életemben először hallottam ma élőben a müezzin énekét, ahogy imára hiv, naponta jó pár alkalommal. Gyönyörű a hangja, pár nap múlva más énekelt, neki nem volt annyira szép hangja, de azért ő is szépen énekelt. A balkonon még elüldögéltem, egy gekko egy hatalmas lepkét cserkészett be, rávetette magát sikeresen a plafonon, majd nagy huppanás… A lepke 5x volt nagyobb, felszállt, a gekkó meg leesett róla. De azután ment vissza a falon tovább vadászni. Volt egy egészen mini gekko is, mikor a lepke korábban felé indult, rémülten menekült. És akkor megláttam egy szentjánosbogarat is , kihívtam Napsit, ö is megcsodálta – kiderült, ő még soha nem látott ilyen bogarat. Én egyszer gyerekkoromban már igen. S jön a denevér is, repked felettünk, s ez így mind nagyon rendben van. Jójó, Stephen King ebből már sok mindent kerìtett volna, de nem vagyunk egyformák… Nekem rendben van így: a tenger morajlása, a gekkók, a szentjánosbogár, amit még sokáig nézünk, a denevér repülgetései… Azután aludni térünk. Majd motoszkolásra ébredek. Mivel nem marad abba, megpróbálom megtalálni a hang okozóját. Ám ekkor még nem sikerül, mert Napsit nem akarom felébreszteni. Hajnalban megtalálom: ugyanolyan béka, mint ko-sicsangon volt a szállásunkon, kitessékelem. Kint tanulok ezután japán kanjikat a teraszon, ő meg békésen várakozik melléttem valamire, ott, ahol letettem a teraszon. Reggel viszont amint Napsi felébredt, óriási eltőkéltséggel elindult a bejárati ajtó felé, pillanatok alatt begyömöszelte magát alá, rettenthetetlen elszántsággal, mint az elvarázsolt királyfi aki tudja, most vagy soha, itt a csók ideje amire régen várt! Napsi kiszabadította. Mivel ismeri a mesét, a többit már rábízhattam. Hogy azután mi történt köztük, mi nem, nem tudhatom, ők meg nem beszélnek róla. Amit saját szememmel láttam: a béka lassan, láthatóan megviselve visszajött, megàllt a balkonon szokott lomhaságával, bánatosan nézett maga elé, de amint Napsi kinyitotta a bejárati ajtót, a királyfi tőle szokatlan lendülettel mászott el, be a fák közé s vissza se nézett. Többé nem láttuk. Bár lehet, ebben az is szerepet játszik, rájöttünk a vendégek a zuhanylefolyó nyíláson át jöhetnek be, s egy műanyagpohárral fürdés után már betapasztottuk minden alkalommal.
- nap: Sokáig alszunk, hisz nagyon fáradtak vagyunk. S nyilván a szmog is hat. Mindenesetre, e napon már a tenger megmutatta valódi színét néha, bár még sok szürkeséget pakolt dagálykor a homokra. Dinnyét reggelizünk, s Napsi vett még tegnap a 7-11 boltban papírdobozos kávékat, nekem karamellás lattét – arabica! Hű, nagyon finom! Itt 40 baht, otthon 35 boltban. De nagyon jólesik, innentől mindennap ittunk ilyen kávékat reggelire. Napsi még nagyon fáradt, lemegyek úszni, a tengerparton ebédelek, kókusztejes rák levest, iszok hozzá mangó juice-t… Napsinak viszek Shake-et s ebédet, kiadósat. Most jön ki igazán a fáradság, pihenünk, olvasunk, alszunk egész nap s este. E napon láttam meg a fecskéket, Thaiföldön eddig nem láttam egyet sem, nagyon megörülök nekik.
Folytatása következik, holnap!