Hónap: 2015 október

10. nap: Korán kelés, a strandra megyünk, oda érkezik a speed boat, a motorcsónak értünk. Ahová igyekszünk, Koh Rok szigete, amit most, e napon lehet először látogatni, mert idáig a nemzeti park e része túristák előtt zárva volt. Hamar odaérkezünk, s egy szikla mellett az első snortozás kezdődhet. Hihetetlen gyönyörű halak, élővilág. Tisztán látom a tengeri uborkákat, ismerős darázshalacskák, s néhány csodaszép, fekete-piros, kék-citromsárga sötétkékfejü hal hamar észrevehető. Kicsit odébb gyerekkorom akváriuma… a kis tengeri halak, és a korallok csodálatos világa… némelyiket szinte súroljuk ahogy úszunk felette. Sajnálom, nem lehet írásban visszaadni a sok csodát, amit látunk. Egyik vezetőnk kiabál, Muréna! Aki akarja, odamehet megnézni, kihagyom. Gyönyörködöm a sok csodás halban, korall virágban. Sajnos hamar vége, s megyünk ebédelni. A szigeten csodás finomságok várnak, s hamar látjuk a sziget híres varánuszát, ott sétál a parton nem messze tőlünk egy közepes méretű. Ebéd után strandolunk, én nézegetem a tenger alatti világot, Napsi megkérdi vannak-e medúzák, nevet a vezető, itt nincsenek. Valóban nincsenek. Napsi lencsevégre kapja a termetes hüllőt, egy mókust, stb. Van fotótéma bőven. Azután jön a nap második merülése, erős sodrású áramlatnál, szintén csodás élővilág. Majd menni kell a hajóra, vége a búvárkodásnak. Beszálláskor Napsi búvárszemüvege kiesik a kezemből s gyorsan lesüllyed. A hajó motort kezelő embere fejest ugrik érte, de nem találja, kap egy búvárszemüveget, lemerül sok m-re, s felhozza! Hálás köszönet érte. Finom gyümölcsöket is kapunk a hajón, dinnyét s ananászt. Hazamegyünk, még strandolunk, a szokásos kagylógyűjtés, s vacsora. Helyi specialitást eszek, vörös sügért grillezve, sült rízzsel. Nagyon finom. Napsi iszik egy koktélt, én egy hideg sört, Napsi vega ételt eszik természetesen. Azután felbandukolás a szállásra, s alvás…

11. nap: Sokáig alszunk, majd snortozunk a strandon, úszunk.. majd Vega Burgert eszik Nóri, én gyömbéres csirkét. Utána pihenünk, majd ismét úszas, strandolás, s nagyon szép csigákat találunk. Az egyik különösen szép, de van lakója, egy hatalmas remeterák, fotó készül róla, s utána mehet dolgára. Vacsorára pad-thait kívánunk meg, én csirkével eszem. Utána nutellás, illletve banános-csokis palacsintákkal lepjük meg magunkat. Azután egy sört megiszunk a teraszon, majd Napsi felvág egy görögdinnyét, amit megvettünk. Ez ugye első hallásra nem nagy ügy. De körömvágó kisollóval, amiről videó is készül! Még visszamegyünk vásárolni kv-kat, látunk egy kismajmot robogón ülni a gazdája előtt, majd megesszük a dinnyét. Kávékat s ivóvizet vettünk a boltban.

12. Nap: Az old townba megyünk 10.00 órától, van egy kézmüves ezüstműves, hallottuk ügyes, hozzá igyekszünk. Taxival megyünk, 800 bahtról 600-ra sikerül lealkudni. Sajnos zárva találjuk, még nincs szezon… Ha már itt vagyunk, bemegyünk a településre, eszünk, csilis pasztás kókuszlevest… Nem rossz. Körbenézünk de nincs sok látnivaló, másik helyen Kv-t kívánok, de amerikai kv lesz belőle, a felét meg is hagyom, ugyanitt Napsi megitta élete legsavanyúbb mangó smoothie-át. Visszafelé a taxi az emelkedőn hegymenetbe majdnem árokba esik velünk, ez a taxi ugyanis helyi, ősrégi kismotorkerékpár hajtja, oldalára szerelt kiskocsival, amiből most kiszállunk, s a hegymenetet gyalog tesszük meg, a taxi a csúcson megvár. Esni kezd. Vacsorára massamán csirkét eszem, Napsi Tom Jum levest vegán persze.

13. nap: Alszunk sokáig, majd strand, csigagyűjtés és egy nagyon szépet ad a tenger búcsúzóúl. S sajnos ismét hatalmas szmog érkezik, délután már nem is megyünk strandolni, csak vacsorázni.Ebédre Zöld curryt eszem, Napsi vega szendvicset. Vacsorára thai gyógynövényes csirkét kérek. Véget ért az Andamán tengeri első üdülésünk.

14. nap: Korán kelés, szállás átadása, elköszönés. Minibusz jön értünk, fel a szállásra, majd még sok embert felveszünk. Van egy hàromgyerekes család, ahol a gyermekek igen zajosak, persze nem thai gyerekek. Anyuka látványosan nem foglalkozik velük, apuka néha próbál, de nem az igazi, s egész a reptérig így ment, órákon át… Még jó, más gépre szálltunk. Ja, kifelejtettem, Napsi egyik, tegnap este érkezett kolléganőjével reggelizett nagyon korán. Óriási már a szmog sajnos. 3.5 óra alatt kiérünk a reptérre, ott egy szendvicset megeszek s iszom egy kv-t mert nagyon éhes lettem. A repülő 10 perc késéssel indul, ami csoda, mert a szmog miatt késett gépre volt előtte ugyanott felszálás, de varázslatos gyorsan megoldották, s utána már mi is szállhattunk be. Másfél óra repülés után landolunk Suvarnabhumi repterén, majd Shuttle Bus, utána minibusz, s már itthon is vagyunk! Vacsorát veszek a piacon, kirámolunk és alszunk egy nagyot! Jó volt az Andamán tengernél, de most jó itthon. És mint korábban írtam, az áruház már nyitva! Persze már felderítetük, de arról majd később…

7. nap: Korán kelünk, 8.00 órára megjön a sontao (utasszálító teherautó) értünk s megyünk is az old town nevű helyre, onnan visz a hosszú csónak, ami persze motoros. 2 magyar is van a hajón még rajtunk kívül. Az első merülöhely, mert snortozni mentünk, egy sziklafal mellett van, nem sok halat látunk, de nagyokat és szépeket. Kedvencem egy kék hal lett. Én ismét kinlódok a felszereléssel, Napsinak már van saját, de neki amit osztottak a hajón tavaly, az is bevált. Nekem orromba jön a  tengervíz néha, de már jobban megy, mint tavaly. Utána kitettünk két angolt egy kis szigeten, mert ők ott akarták tölteni a napot. Itt megebédelünk, 4 féle feltétet lehet venni a rízshez, van repeta is sokszor, s vegetáriánus az egyik feltét, Napsi is ehet hát. Ebéd után jön a 2. merülöhely, szép halak, de csípéseket érzek. Döbbenten látom, sok kisebb, pár centis fehér, csápos medúza van körülöttünk, irány a hajó, de még beszedünk csípéseket. Kimászunk a hajóra, van aki mikor meglátta a medúzákat, ki se szállt belőle. Hamarosan a szívemnél fájdalmat érzek, és furcsa a mellkasom közepe is, nehezebben lélegzem, így én kihagyom, amiért főleg jöttünk: a smaragd öblöt, ami egy belső, rejtett öböl Koh Mok szigetén. Napsi bemegy a többiekkel, de sajnos hatalmas eső jön, én a hajósoknak segítek lekötni a ponyvát, mert már kezdek jobban lenni. Sajnos, Napsi se sokat láthatott a szép öbölből az eső s a rengeteg csoport miatt, de így is csillogó szemekkel érkezik vissza. Ide még vissza kell térnünk! Visszajönnek, indulunk tovább. Visszamegyünk a két angolért, s az eső miattt nem maradunk, megyünk haza. Mi a sontaóval a strandra kérjük a fuvart, ott még úszunk, kagylót gyűjtünk, majd Napsi Tom Jum levest eszik, én meg sült rízst. Napsi élete legcsípősebb levesét ette meg, a pincér szólt, egyen rá kis sót, és az sokat segített neki, hamar el is múlt a fájdalmas része. Közben a nyelvsuli reggel üzenetet küldött, azonnal menjek be mert ott az immigration hivatal s törlik a vízumom ha nem leszek bent órán. Napsi szomorú lett, de én mondtam neki, valószínű csak azt akarják, 2 000 helyett 5 000 bahtot fizessek, s úgy is azt akarom, írja meg nekik angolul. Ez hatott, de biztos ami biztos Napsi telefonon angolul beszél még velük s minden rendben van, érezzem jól magam, majd ha visszaértünk, menjünk be a suliba. Már szó sincs vízumtörlésről. Nem lepett meg.

A medúza csípésekről itt: Napsinak hamar kijöttek a legjobban csalánkiütéshez hasonlító kiütések, nekem a szívem szúrt napokig. És már este sokat vakaróztam, a 3. napra jöttek ki nekem, de bár sok csípést kaptam, nekem csak 2 helyen. Napsinak sok helyen kijött, már ezen a napon, de neki nem volt más baja. Utánaolvastam, e kis fehér medúza csípése „ártalmatlannak” számít, kivéve az erre a méregre érzékenyeknél, mint én is vagyok. Nálunk idegrendszeri, légzési problemák, és a szívizom-elhalást okozhatja, így végül néha infarktust is és halált. A méreg hetekig hathat a szervezetben. Hát szép! Most már tudom, medúzákat kerülnöm kell messzire. Ha lehet. Hát igen, az Andamán tenger gyönyörű, de esős évszakban veszélyesebb. Nem véletlen, hogy van szezon idő, ez a medúzák ideje. A búváriskolában mondták, igen, itt tovább szoktak időzni, azután egyszer csak eltűnnek.

Mindenesetre, nagyot alszunk.

8. nap: Szúr a szívem, fekszem, alszom, gyenge vagyok. Napsi hoz nekem enni, finomat, de nincs étvágyam. Majd 16.00 után, mikor ő már vacsoráért ment, meg tudtam enni részletekben a pad thait amit hozott, erőre is kapok. A vacsorához már fel is tudok kelni, Napsi a teraszon olvasgatott, illetve bevásárolt, enni hozott nekem, ma igy telt a nap. Ő vega burgert evett és sült rízst. Nekem ananászos csirkét hozott, finom volt. Igaz, kesudióst akart 2x is, két helyről hozni, de egyiken se adták kesúval. Nem baj. Igazi alvós, pihenős nap lett hát a mai.

9. nap: Már fel tudok kelni, s mivel a Snortozással problemáim vannak, egy búvárboltban Napsival veszünk nekem egy profibb snort felszerelést. Ami rámegy jól az arcomra. Pipa és szemüveg próbák. Ellátnak hasznos tanácsokkal is, s a szálláson fogkrémmel tisztítom, dörzsölöm hogy egy réteg lejöjjön, ami nem kell már. De előbb ebédelünk, rízslevest én, Napsi mily meglepő, vega burgert!  Miután tisztogattuk a szálláson a búvárszemüveget s megvártuk míg a tűző nap elmúlik, visszamentünk a strandra s kipróbáltam a snort felszerelést – és egy gyönyörü nagy rákot láttam sürgölődni a strandon pár méterre a partól, mélyebb, nyakig érő vízben. Legalább 20 cm volt, és elől 2 nagy hosszúkás ollója, nagyon ügyködött valamit a homokban, sokáig csodáltam. Majd csatlakoztam Napsihoz, nagyon szép csigákat találtunk. Utána ő is kipróbálta a snort cuccott, bejött neki is. Vacsira utána a parton Napsi Tom Jum levest evett ismét, én meg megkóstoltam a Tangan curryt, ami a vörös curry egy változata. Jó csípős volt. Azután fel a szállásra s alvás…

Holnap folytatom!

4. nap: Itt jóval nagyobbak a pillangók, mint otthon. A 4. napon csodaszép pillangó repült a terasz mellett álló növényhez, s rátapadt szinte. Sikerült Napsinak szép fotókat készítenie róla. Később még két pillangó csatlakozott hozzá, s egész nap szinte e növény leveleit ették, mintha narkotikum lett volna számukra, mert egész közel engedtek minket, sok fotó készülhetett róluk az utolsó napokban már. A tulajdonosok reggel készítettek betonjárdát a ház mellé, a bejárathoz. S levágták a bungalow előtt búrjánzó bokrokat, jobb lett a kilátás a tengerre. Egyedül vagyunk vendégek a 4 bungalow-ban, s épül még 4. A szezon itt október 15 után kezdődik, az előszezon. Mi még a holt szezonban jöttünk. Lemegyünk a strandra, közben Napsi vesz nekem egy szép világoskék sapkát. A strandon sokat mászkálunk, s eljutunk egy sziklás részig, ahol nagy örömömre rengeteg rákot láthatunk, ahogy a hullámok ellen védekeznek, kapaszkodnak a sziklákon, szép nagy példányok is vannak köztük. Utána ebédre Napsi zöldseglevest s Tócsní féle krumplis ételt ebédel a strand étermében, én sárga tésztás levest. Napsi eszik egy kókuszos sütit is, de sajnos nem olyan finom. Eszünk palacsintát, az finomabb. És találunk egy olyan éttermet, ahol minden ételt elkészítenek hús nélkül is, ezután főleg oda járunk enni. Vacsorára Napsi így zöld curryt ehetett, gazdagon, sok zöldséggel, én meg Tom Jum csirkét sült rízzsel ettem. Itt a kávét helyinek számító, Krabiban termelt kávéból fözték. Olasz kávégépük van, ami az étlapon lévö tájékoztatás szerint a DRÁGÁM nevet kapta. Gondolom nem volt olcsó. Itt lehet ülni evés közben függőágyban vagy akár babzsákokon is. Hol ezt, hol azt próbáltuk ki felváltva innentől kezdve. A tenger színe már szebb, a levegő minősége tökéletes. Alszunk, úszunk, kagylókat, csigákat gyűjtünk.

5. nap: Kávézással indul a nap, úszunk sokat, fürdőzünk, itt nem annyira sós a tenger. A homok még mindig szürkés, a tenger tisztítja magát, de a hullámok már mutatják, az Andamán tenger nagyon szép lehet… Napsi vega pad thait ebébel, én tom jum kungot, Bruscettát előételnek előtte. Azután ismét fürdőzünk, s sikerül néhány nagyobb rákot fognom. Persze fotózás után elengedjük őket. A rákok nagyon kiváncsiak, figyelik az embereket. Ja, majdnem elfelejtettem,a  vega étteremben az étlapon azt is leirják, mit jelent egy egy thai ételcsoport neve, illletve hogy itt a macskáknak valóban ilyen rövid farka van, genetikai okokból lehet így, mert erős a beltenyészet a szigeten. Vacsorára vörös curryt eszem csirkével, Napsi a nap ajánlatát, a grillezett sajtot. Azután pihenés, alvás, még mindig fáradtak vagyunk.

6. nap: Sikerül korán kelni, strandolunk, lefotózzuk a sziklás részen a rákokat, nekünk ez nagyszerű program. Úszunk, valami megint megcsíp a vízben, fogalmam nincs mi, valami hoszúkás pár centis lényeket látok csak, pálcikaszerűek. Napozunk is, kezd színünk lenni, sokat kell magunk kenni naptejjel mert nagyon erős ilyenkor a nap itt. Napsi vega tom jum levest eszik ebédre, én fokhagymás-borsos garnélát eszem rízzsel. Egy étel itt kb. 110-130 baht + 20 baht a rízs. Víz szintén 20 baht, 8 dl. Kipróbáljuk a kávékölteményeiket, azok finomak. Kis nyári zápor érkezik, majd hatalmas zuhogó eső. Amíg várnunk kell az eső miatt, fotóparbajt vívunk, ki hogy tudja a másikat lesből fotózni. Napsi nyer. Később alszunk nagyot, majd megint strandolás, vacsira meg Napsi vega burgert kér, ez nagy kedvence innentől kezdve, én kérek most grillezett sajtot amit megosztok Napsival, és csirkés rizslevest – az akkora adag, hogy nem is tudom a sajt után mindet megenni. Ideje egy kirándulásnak is, hisz lassan egy hete vagyunk itt, félidő eltelik. Egy utazási irodával Napsi megbeszéli a részleteket, holnap különleges kaland vár majd ránk – nem is gondoltuk még, mennyire az lesz! Hogy hova mentünk, mit láttunk, stb, arról holnap szamolok be.

Üdv, visszatértünk!

Mielött élményeinkről irnék, megemlítem, visszatértünkkor reméltem, hétvégére kinyit a nálunk épülő áruház. Nos, már szerdán mikor megérkeztünk, majdnem minden boltja nyitva volt! Tudtam pénzt felvenni, utalni, megnyílt az élelmiszer-háztartási-műszaki boltok, az emeleten üzemelnek a japán, olasz éttermek – bár most nekünk spórolás jön, de majd sorra kerülnek, leteszteljük öket!

S akkor az útról:

1. nap:  Korán kelünk, indulás tuk-tukkal a Minibusz állomásra, 3 jegyet veszünk, egyet a bőröndnek. A minibusz kivisz egészen a reptérig az indulási oldalra. Mi nem értettük, mit mond a sofőr, csak hogy pénzröl van szó, de mi azt gondoltuk, jegy nélkül utazóknak gondol minket. Mutattuk hogy kifizettük a jegyet. Végül kiderült, hogy külön pénzért vitt minket ki a reptérre, mert csak a Shuttle buszig vitt volna, s egy thai pár kifizette a külön pénzt. Mikor ez kiderült, örömmel odaadtuk volna a ránk eső részt, de nem fogadták el, azt mondták, meghívtak rá. Következett a Thai Airlines járatához a becsekkolás, gyors volt. Ebédeltünk hát, míg vártunk a beszállásra. A gép időben indult, kb. 1.5 óra múlva le is szálltunk Krabi repterén, ami 15 km-re van Krabitól. Onnan hát Krabiba mentünk, majd egy másik minibuszal csak 18.00 órakor tudtunk indulni uticélunkhoz, Ko-Lantára. 19.00-re igértük magunkat a szállásra, telefonálunk hogy később érkezünk. Bizony jóval később, mert ez volt az utolsó járat, sok embert felvett útközben, és két kompon is át kellett kelnünk. Rengetegen voltak, az első nagyobb kompra a 2. körben már ugyan rákerültünk, de a második kis kompra csak 4. vagy 5. fordulóra. Végül csaknem 4.5 óra volt az út a szálláshoz. Ott kiderült, egy igen meredek út vezet a szálláshelyhez, a busz nem megy fel velünk. Elindultunk fel a bőrönddel, de egy kedves thai ember, egy kisétterem vezetője elővette robogóját, felvitte Napsit vele a szálláshoz s hamarosan jött értem s a bőröndért egy teherautó. Megkaptuk a szobát, láttuk légkondis, mondtuk mi ventillátorost fizettünk – de megnyugtattak, használjuk, ajándék, ventillátoros árban megkaptuk. Fizetni ráérünk a végén. A szmog nagyon erős volt, sok emberen maszk volt Krabin. Tűnödtünk is, elinduljunk-e ide, mert hallottuk hogy nagy erdőtűz van Indonéziában s a füst Koh-Samui, Lanta, Krabi, Pih-Pih szigeteket elérte, ahogy Phuketet is. Köhögünk néha, a fejem megfájdult, s kapar a torkunk. Jól jön most a légkondi majd! Az ágy felett rószaszín háló, ami a rovarok ellen véd, s Napsi sokat ugrat miatta. Kiderül, a szálláson konyha még nincs, így visszamegyünk vacsorázni. Én sült rizset eszem, Napsi paradicsomos spagettit. A fő úton sok kis étkezde van, lesz mit felfedezni s van seven eleven bolt is. A muzulmán család, akiktől béreljük a szállást, külön kihangsúlyozta, nyugodtan vihetünk fel bort, sört, alkoholt a szállásra, nem probléma. Veszünk is a megérkezés örömére chang sört és a teraszon, ahol halljuk a tenger moraját alattunk, megissszuk, majd mormotát játszunk reggelig, vagyis alszunk mint két bunda.
2. nap: Sokáig alszunk, majd felkerekedünk, miután egy ezerlábút kitessékelünk a szobából. Ebédre Massamán csirkét eszek, most már tudom, Sziracsán a piacon szoktam ezt venni, ami olyan csirkepaprikásszerű csípős étel. Napsi vega Tom Yam levest ebédel. Jobb a szmoghelyzet, de a tenger színe olyan mint máshol. A homokon látszik, hogy a szürke port önti ki magából a tenger. Ebed után Napsi mangó-banán shaket iszik, én dinnyét. Úszkálunk a tengerben, valami néha megcsíp, kagylókat-csigákat gyűjtünk, itt másmilyen a kínálat, sokkal több a csiga és sokféle. Vacsorára rákot eszem kesudióval, Napsi pedig vegetáriánus pad-thait. Aki segített nekünk mikor megérkeztünk, olyan kis büfét vezet, ahol főleg pad-thait készít, illletve még néhany ételt. Finom nagyon a  pad-thai, megkóstolom én is. A szálláshelyen felajánlják, használjuk a robogókat nyugodtan, de elég meredek a pálya, s bár motorokat vezettem már, de nagyokat, a robogót nem ismerem, s nem e meredek szakaszon kezdeném… Köszönettel elhárítom a lehetőséget. Veszünk egy dinnyét, s kiderül, nem hoztunk kést. Nem baj, kérek kölcsön, két tányért is, kapunk. Ja, a strandon mikor gyalogoltam, sikeresen ráléptem egy rájára, ami odébb ment az iszapból, s bár ilyenkor figyelmeztetésül a tüskéjét a rálépőbe szokta vágni, vérző sebet okozva, én megúszom. Napsi nem öltözött át fürdőruhába, úgy sétál a parton a sekélyebb vízben, én lovagiasan fedeztem a hullámok elől eléállva, ne legyen vizes a szoknyája, amikor…. érkezett egy nagyobb hullám. Napsi hátrálva megúszta volna, de mivel egy m-re előtte álltam, a hullám kapott az alkalmon s testemet kilövőàllványnak használva, alaposan kihasználva a lehetőséget, beterítette Napsit…  Sok mindennek éreztem magam akkor,  de nem királyfinak. A szálláson mikor visszaérünk, ezúttal egy nagy csótány vár a szobában, kitessékelem őt is, bocs haver, most foglalt a szállás. Napsi gyanakszik, lehet ha nem vagyunk itt, ő a lakó itt, vagy lehet joga van bent lenni, mert társbérlő, mit lehet tudni? Amúgy életemben először hallottam ma élőben a müezzin énekét, ahogy imára hiv, naponta jó pár alkalommal. Gyönyörű a hangja, pár nap múlva más énekelt, neki nem volt annyira szép hangja, de azért ő is szépen énekelt.     A balkonon még elüldögéltem, egy gekko egy hatalmas lepkét cserkészett be, rávetette magát sikeresen a plafonon, majd nagy huppanás…  A lepke 5x volt nagyobb, felszállt, a gekkó meg leesett róla. De azután ment vissza a falon tovább vadászni. Volt egy egészen mini gekko is, mikor a lepke korábban felé indult, rémülten menekült. És akkor megláttam egy szentjánosbogarat is , kihívtam Napsit, ö is megcsodálta – kiderült, ő még soha nem látott ilyen bogarat. Én egyszer gyerekkoromban már igen. S jön a  denevér is, repked felettünk, s ez így mind nagyon rendben van. Jójó, Stephen King ebből már sok mindent kerìtett volna, de nem vagyunk egyformák… Nekem rendben van így: a tenger morajlása, a gekkók, a szentjánosbogár, amit még sokáig nézünk, a denevér repülgetései… Azután aludni térünk. Majd motoszkolásra ébredek.  Mivel nem marad abba, megpróbálom megtalálni a hang okozóját. Ám ekkor még nem sikerül, mert Napsit nem akarom felébreszteni. Hajnalban megtalálom: ugyanolyan béka, mint ko-sicsangon volt a szállásunkon, kitessékelem. Kint tanulok ezután japán kanjikat a teraszon, ő meg békésen várakozik melléttem valamire, ott, ahol letettem a teraszon. Reggel viszont amint Napsi felébredt, óriási eltőkéltséggel elindult a bejárati ajtó felé, pillanatok alatt begyömöszelte magát alá, rettenthetetlen elszántsággal, mint az elvarázsolt királyfi aki tudja, most vagy soha, itt a csók ideje amire régen várt! Napsi kiszabadította. Mivel ismeri a mesét, a többit már rábízhattam. Hogy azután mi történt köztük, mi nem, nem tudhatom, ők meg nem beszélnek róla. Amit saját szememmel láttam: a béka lassan, láthatóan megviselve visszajött, megàllt a balkonon szokott lomhaságával, bánatosan nézett maga elé, de amint Napsi kinyitotta a bejárati ajtót, a királyfi tőle szokatlan lendülettel mászott el, be a fák közé s vissza se nézett. Többé nem láttuk. Bár lehet, ebben az is szerepet játszik, rájöttünk a vendégek a zuhanylefolyó nyíláson át jöhetnek be, s egy műanyagpohárral fürdés után már betapasztottuk minden alkalommal.
3. nap: Sokáig alszunk, hisz nagyon fáradtak vagyunk. S nyilván a szmog is hat. Mindenesetre, e napon már a tenger megmutatta valódi színét néha, bár még sok szürkeséget pakolt dagálykor a homokra. Dinnyét reggelizünk, s Napsi vett még tegnap a 7-11 boltban papírdobozos kávékat, nekem karamellás lattét – arabica! Hű, nagyon finom! Itt 40 baht, otthon 35  boltban. De nagyon jólesik, innentől mindennap ittunk ilyen kávékat reggelire. Napsi még nagyon fáradt, lemegyek úszni, a tengerparton ebédelek, kókusztejes rák levest, iszok hozzá mangó juice-t… Napsinak viszek Shake-et s ebédet, kiadósat. Most jön ki igazán a fáradság, pihenünk, olvasunk, alszunk egész nap s este. E napon láttam meg a fecskéket, Thaiföldön eddig nem láttam egyet sem, nagyon megörülök nekik.

Folytatása következik, holnap!

Igen, ismét vega fesztivál ideje van, ilyenkor a hivő kínai emberek itt 9 napig nem esznek húst.

A sebem teljesen begyógyult, a biztosító a kötözések közül kettő költségeit állta a három kötözésből, akkor nem, mikor másik doktornő volt. A varratszedést se éreztem egyáltalán.

Hamarosan indulunk pihenni, utazunk, vár ránk két hét pihenés, s bár esős évszak van, reméljük nem fogunk ki rossz időt. Északra épp tájfun érkezett. Alig várom, új részét ismerhessem meg ennek a csodálatos országnak!

Mivel esős évszakban kiadós eső jöhet, szükségünk lehet vízhatlan tasakokra amibe útlevelek, telefon kerülne. Elindultam beszerezni. Egyik nap a plázába mentem, s egy mobil alkatrészes boltban találtam is, de bevásárlás után, 150 baht lett volna az ára, de nálam már csak 80 baht volt, mondtam holnap eljövök érte mivel most nincs nálam elég pénz. Erre az eladó hozott egy másikat, hogy azt nekem adja ingyen! Jó is volt Napsi mobiljához, de kellett még, igy egy alkatrész áruházba is elmentem pár nappal később, ott is volt tasak, ott 40 bahtért adtak egyet. Hamarosan visszamentem, van-e még, mert jó a méret, erre adott még vagy 3 db-ot, mondta az eladó, az ajándék. Kiderült, csak Songkran idején fogy ez az árúcikk, ez afféle megmaradt készlet, s odaadták. Itt nagyon tudnak az emberek adni.

Múlt hétvégén egyik nap kedvem támadt sört inni, Napsi kollegáival találkozott, s elmentem egy helyre ami csak hétvégén van nyitva, s nagy meglepetésemre volt Tom Khá Thai levesük, tehát kókuszlében főtt tenger gyümölcsei, be is vacsiztam belőle…

Most sok helyen árulnak fiatal kis kókuszdiót tíz bahtért, e melegben a legjobb szomjoltó a fiatal kókusz leve. Láttam iskolást, aki nagy neylonban vitt magával a kb 1l kókuszlevet s itta amint szomjas volt.. Nagyon kiváló szomjoltó, a piacról hoztam haza én is négyet. S a görögdinnye is nagyon finom, de néha még 50 baht/kg áron mangó is kapható.

A nyelviskolával sikerült megállapodni hogy itthon tanulok, s a vizsga anyagot megkaptam.

A leendő új áruházba már keresik az eladókat, üzletvezetőket, eladók havi kezdő keresete 9-12 000 baht, üzletvezetőké 25-35 000 baht a hírdetés szerint. És már szerelik fel a táblákat az üzletekre, van amelyiknek az árukészlete is már érkezik. Mire visszajövünk az esös évszakos nyaralásról, lehet már üzemel is, legalábbis egy pizzázó okt. 23.-i nyitást hirdet, noha a hivatalos átadás ideje november 1… Már kínálják a nem messze töle épülö, legmagasabb toronyépület lakásait is, havi 50 000 baht egy ilyen modern lakás bérleti díja, az eladási ára 2.5 -4 M baht. 

Most mást nagyon nem tudok írni, készülödünk s majd jelentkezem, ha visszajöttünk…  Mindenkinek szép idöt, bármerre is van…