Jóóó Regggellllt VIET – illetve Laosz.
Úgy kerültem oda, hogy az új nyelviskolától megkaptam múlt hét végén szombaton a papírokat, azzal, hogy a vízumom lejárta elött, augusztus 17.-én mondjuk töröltessem az immigration hivatalban, kapok 2 000 bahtért egy egyheteset, s augusztus 23.-án menjek ki az új vízumért Laoszba. Jó.
Átvittük még aznap Napsival az anyagot az ügynökségnek, akik szerveznek víza utakat, hogy velük mennék. Jó, mondták, átnézik s majd kedden hívnak.
Napsi hívta fel őket, kiderült még meg se nézték az anyagom, de akkor elővették s mondták baj van, a nyelvsuli sokat ült a doksin, holnapután lejár az ügyintézési határidő, azaz másnap mennem kell Laoszba. Jó.
Napsi szépen gondosan leirta nekem, mi várható:
18.00 óra körül elindulunk, felveszünk még pár embert szállodákban – így is lett.
Két csomagom legyen, mert ami kell útközben, tanulnivalóim illetve enni, innivaló, az egy kis táskába, mert a táskák amúgy hátulra kerülnek. Ez nem így lett, mert ennek a minibusznak épp nem volt hátsó ajtaja.
Két óránként fogunk megállni útközben a határig – nem így lett, összesen 2x álltunk meg, de jó is volt úgy. A soför végig beszélni fog URH-ba a többi sofőrrel, mert kialakul majd egy konvoj, s csoportos elözések, stb… Így volt.
A határra érkezéskor reggel hatig várni kell, majd csoportban átmegyünk, kapunk a nyakunkba színes szalagot – onnan tudják a szervezők ki hova tartozik. Utána buszra fogunk szállni, a sofőrünk a kezünkbe adja a jegyeket, mert a határon híd van, s csak ezek a buszok járhatnak rajta. Pontosan így volt.
Ám mi sokáig vártunk, mert pár ember nem érkezett meg – később megtudtuk, számukra véget ért Thaiföld, nem engedték ki őket, hanem kirakják az országból. Túltartózkodás miatt, de nyilván ennél többről lehetett szó, mert a túltartózkodást ki lehet fizetni. Ám ők régóta itt voltak, ismerték a szabályokat, s nem először szegték meg, ráadásul a nem fizetős sorba áltak először, hátha sikerül…. Nem jött be. Akik rögtön abba a sorba áltak, ahol fizethetnek a túltartózkodásért, átengedték.
Itt összeismerkedtem egy magyar férfival, aki feleségével aki szintén magyar, már egy évtizede itt él, vállalkozása van – túrista vízummal. Kiderült, itt is békén hagyják a bevándorlókat ha rendesen fizet adót, tisztességesen dolgozik, s thai embereket alkalmaz. Mindig van legális lehetőség maradni, most például hamarosan 9 hónapra fogják megadni a túrista vízumot. És van üzletemberi vízum is újra, de évente kell megújítani s háromhavonta el kell hagyni vele az országot legalább pár órára.
Napsi útmutatója ismét: Utána megérkeztek a Laoszi határállomásra, ott megkapjátok a Laoszi vízumot, majd mentek a thai nagykövetségre egyből, ahol sorba álltok, sorszámot kaptok és utána még kell várakozni pár órát, s beadni a papirokat a vízumhoz, előtte kaptok a kezetekbe kitöltött vízumkérő kérvényt, csak alá kell írni. Elveszik az útlevelet és majd másnap a határon kapjátok meg a sofőrtől már vízummal, mert ő megy érte a nagykövetségre, nektek már nem kell. Majdnem így volt, csak most a sorszám kiadás után máris sorra kerültünk.
Napsi útmutatása: Utána mentek a hotelbe, 14.00 óra körül, ebéd s lehet már aludni, kapjátok a szobakulcsot. Van vacsora is, és másnap reggeli.
Így volt, de mi már 10.30-ra a Hotelben voltunk a laoszi fővárosban, a szobák még nem voltak kitakarítva, de addig várt a svédasztalos reggeli. Utána megittunk egy sört, s mehettünk a szobánkba. Hatalmas szobát kaptam, káddal, sikképernyős TV-vel, a Tv-n fogható volt sok thai tv csatorna, öt Vietnami, a szokásos kábel tvk, főzőcske, hírmagazinok angolul, sportadók, és nagy örömömre japán NHK is. Forró fűrdőt vettem, majd két órát aludtam 14 és 16 között. Arra ébredtem nagyon meleg van, elfelejtettem bekapcsolni a légkondit. Tanultam, majd vacsora, étlapról rendelhettünk, benne volt az út árában. Kértem egy bazsalikomos tenger gyümölcseit, majd evés után eltévézgettem, utána aludtam végre másnap kilencig, akkor reggeliztem, ismét svédasztalos reggeli, utána tanultam. 11 órakor volt a szobákból kiköltözés, kaptunk még egy ebédet, ezúttal kesudiós csirkét ettem. Majd jöttek értünk s mentünk a határra. Előre mondták, csak fél háromkor adják ki az útleveleket a követségen. Addig a határon várakoztunk, majd megjöttek az útlevelek, kiosztották. A Laoszi határon csak lazán átsétált a csoportunk, most nem volt semmi intéznivaló, ismét beültünk a buszba, a thai oldalon útlevél ellenőrzés, majd még kaptunk 20 percet vásárlásra.
Azután, már délután fél hat felé visszaindultunk, s hajnali kettőre érkeztünk meg. Két megálló volt útközben, a pattayai szálláson Napsi már várt vacsorával, japán maki tekercssel, és aludtunk másnap 11.00 óráig. Utána ebédeltünk az olasz pizzázóban, én egy minestrone levest, Napsi a fokhagymás pízzát, majd elmentünk a nyelviskolába és befizettük a tandìjamat. Egy évre megvan a vízumom!
13 000 baht a nyelviskolában a tandíj, 8 000 baht volt a vízumügyintézés. Ebben benne volt a szállás, ami a hotelben minimum 1 000 baht, a 4 étkezés, a laoszi 1 000 bahtos vízumdíj, a 2 000 bahtos thai vízumdíj, a teljes utiköltség, s a kisérők díja.
Jó volt hazajönni a kisvárosba ahol élünk, ma pihenés s Napsinak van egy hét szünete, most van vége a félévnek a suliban, s átmegyünk pár napra a kis szigetre, hátha most nem lesznek sokan.
Utána majd találkozunk a tavalyi tanfolyamon megismert lengyel hölggyel s japán férjével, kirándulunk közösen.
Mivel sikerült pénzt spórolnunk, vettünk pár ruhát, kaptam 3 thai inget, Napsi egy szép gyűrűt s pár apróságot, valamint egy okostelefont rendeltem Kínából, ami jóvő héten meg is érkezhet.
A márkája otthon még nem nagyon ismert talán, de érdemes megjegyezni a nevet: Elephone!
Amit megtanultam már, a thaioknak fontos, hogy bármit végeznek, az Szánúk legyen – kellemes. Akkor jól érzik magukat.
Hát nincs igazuk?