Hónap: 2015 július

Először egy kis megfagyott gekkót találtunk benne, s nem értettük, hogy került bele? Napsi arra tippelt, hogy van az a kis cső, ami a hűtő hátán lévő gyűjtőtartályba vezeti az olvadékot, például mikor leolvasztjuk a hűtőt. Szerinte azon. Logikusnak tűnt… Azon már meg se lepődök, ha esti félhomyályban fel akarok venni egy darab szemetet a padlóról, fürgén elmászik vagy felmászik a falra. De egy nap nyitom a hűtőt s potty egy gekkó zuhan a tojástartóra! Sikerült kiszabadítanom, elengednem, s akkor jöttem rá, hogy bemászik a hűtő és a hűtőajtó kis résébe a tetején, a gumi szigetelésre, s amikor kinyitjuk a hűtő ajtaját, bepottyanhat szegényke. Azóta már több gekkó életét sikerült odafigyeléssel megmenteni. Feltettem a szúnyoghálót, de lejött a ragasztás.. még túl meleg van, mégsem jött meg az esős évszak, szárazság van továbbra is s visszatértek a 36 fokok. El Nino vagy Nina jelenség van, azaz felborul az időjárás világszerte. Egy nap a Tops áruházban most először láttam egy számomra óriási rákot, 69 bahtra volt leértékelve mert már 18 óra után volt… Kettő volt, egyet megvettem, megettem itthon. Nos, a kisebb rákok számomra finomabbak. Az áruházban gyakran van akció, s mivel sokszor 18 után vásárolok a meleg miatt vagy akár este 20 órakor, elég sok árut 5-10 bahttal olcsóbban megkapok. Kinyitott az a pad thai árus ismét, aki közel volt a nénihez, így ismét ehetünk egész jó pad thait, de itt tesznek bele kis bolharáknagyságú rákocskákat is amit nem kedvelek annyira meg tofut…  Hát a nénié volt az igazi. Örömmel tapasztalom, tovább fogyok! Annak ellenére, Napsi születésnapjára kapott egy barátnőjétől rengeteg csokit, s megosztotta velem. A nyelvtanuláshoz eszem az étcsokit, s macha teát iszom, nagyon szeretem. A porból készült zöld tea… de mindennapra nem lesz jó, sima zöld teát fogok inni, s hetente egyszer macsa teát. Két hét múlva eszperantóból ismét a középfok szintnél tartok, az útolsó lecke jönne hétfőtől de Napsinak végre lesz 2 szabad napja hétvége előtt is s inkább akkor addig átismeltem az eddigi 10 leckét… s ráfeküdtem a thai nyelvtanra is, valamint a japán írásjelek ismétlésére. Most naponta 10 kanjit ismételek és 50-100 kanjis szóösszetételt, valamint a kanjik jelentését magyarul átvettem 2 200 darabét, s százasával naponta ismételve gyakorlom. Kb. fél évig a kanjikon a japán nyelvtanulás hangsúlya, ezer kanjit s ötezer összetételt akarok fejben tartani… Találtam egy thai nyelvtan alkalmazást, aminek angol szövegét Napsi naponta fordítja. Igy már be is gyakorolhattam a befejezett régmúlt, a közelmúlt formáit s az egyszerű jelen időt s jövő időt. Valamint igékből, főnevekből s melléknevekből határozó képzés 8 lehetséges formáját. A thai ember azt választja ki automatikusan, ami legdallamosabbá teszi a nyelvet. Tényleg elég egyszerű a thai nyelvtan, ha ige elé a „köy” szót teszem, befejezett múlt időt jelent, ha a mondat végén van a „leo” szó, akkor jelen helyett egyszerű múlt idő, ha ige előtt a „Dzsá” szót használom, akkor jövő idő… Folyamatos jelen a gámláng szó az ige előtt. Ezek az igeragozások. Határozószók képzése is könnyű, legegyszerűbb a szó duplán kimondásával: Tuk – olcsó. TukTuk – olcsóbban. Vagy képzőkkel:  Az autó neve rotjon. Autóval : Doy Rotjon. Tárgyaknál ezt használják inkább. Másik képzővel példa: Az orr thai nyelven: Dzsámúg. Orral: Duáj Dzsámug. Száj: Phák. Szájjal: Duáj Phák. Még pár lehetőség:  Támnám: Munka. Dí: Jó. Támnám Dí: Jó munka. Ez az alapmondatunk most.  Most ha a Dáj szót tesszük a kifejezés elé, tényt fejezünk ki, pld. a számítógép jól dolgozik: Kompjutör dáj támnán dí.  Ha a dáj helyett a Háj szó szerepel, megkapjuk ahogy egy fönök kiadja az ajánlásokat.   Ráu háj támnám dí: Jól kell dolgoznunk. A Ráu azt jelenti, mi. A Ben előszó változást is jelent, pl. a papír csíkokra hullik… Ősszesen 8 féle lehetőség van arra, hogy egy főnévből, igéből, melléknévből határozót képezzünk, ez se annyira bonyolult. A yáng szó is határozót képez. S vannak olyan szavak, melyek magukban is határozó szavak is. A pit (rossz) egyben rosszult is jelent. Egyszerűsíti az alkalmazást, hogy a Yáng s a Doy és a Háy igéknél is, mellékneveknél is lehet, de a Háy utasításkor használatos, a Doy s a Yáng közül a szövegben jobban, dallamosabban hangzót választjuk, tehát ha a Páy Báán – megyek haza , a hazáig megyek kifejezést a Doy szóval fogom mondani, nem a Yáng-gal. Túl sok lenne az á betűs szótag. A Dáy csak melléknevek esetén fordulhat elő. Főneveknél csak a duáy vagy a ben lehetséges. A duáy használatos élőlény testrészek esetén, illletve Kwám előtagú főneveknél, a Ben főleg az élettelen tárggyal kapcsolatos szavaknál. Végül egy hír arról, egyik nap Napsi épp hogy elment dolgozni, mail érkezik nyelvtanulás közben: Kapcsold be a telefonod légyszi. Kiderül, már úton van hozzám egy kolléganőjével, mert a kolléganő talált egy fa alatt 4 kismadarat az általam Rikoltónak hívott helyi madárból, de három már halott volt, a madárnak 33 fok kell s a suliban légkondi megy. Hamarosan meg is jöttek szegeny árva jószággal, s kajára már tátotta is a csőrét. Valami pépes gabonaételt kaptam mellé, készítettünk neki gyorsan fészekfélét egy dobozból, régi pólóból, s hamarosan itt voltam egy életben lévő aprósággal, s a feladattal: Maradjon életben. Alig tanultam aznap, folyton ránéztem nem éhes-e, s bizony vagy 12x etettem meg mire ismét jöttek érte a nap végén. Addigra eléggé félreérthetetlenül jelezte, elég egyoldalú neki ez a táplálék. Ha minden jól ment, s életben maradt, hétfőn megint megkapom. Nagyon kicsike szegény, nagyra kell még nőnie… Napsival tegnap elindultunk kedvenc éttermünkbe Tom Yam Kungot enni, de be volt zárva – viszont még ideköltözésünk után nemsokkal egy mólón egy elegáns tengeri herkentyűs éttermet fedeztem fel. Végre Napsinak volt kedve odáig elmenni, s nem bánta meg: Vegetáriánus zöld curryt kapott, de akkora adagot, mellé hatalmas adag rízst, hogy meg se bírta mind enni! Én meg kesudiós garnélákat ettem, chilis szósszal. A legjobb konyhák talán a világon az olasz, a japán s a thai… S itt mindhárom van. Ma vízumügyben megyünk Pattayára, s jöhet ismét az olasz étterem is! Napsi bevallotta, valójában jobban ízlett neki  a múltkor az a fokhagymás pizza, amit én rendeltem…  Most hát ehet nagy adagot belőle! S valamit én is kipróbálok megint…

Nos, az ágy szétesett alattunk, így megszereltük, szerencsére találtam facsavarokat és a deszkákat az ágytámlához csavaroztam, remélhetőleg stabil lesz. Egyenlőre kitart.

Júliusban sajnos nagyon tragikus esemény is történt, még mindig nehéz róla írnom. Egyik nap elindultam Phad Thait venni a kedves nénitől – és ki volt ürítve a lakás, ahol laktak. Mellette motoros bolt van, hiába érdeklődtem, csak irányt mutattak, merre költözött a néni szerintük. Bejártam azt a városrészt, de nem találtam meg eddig. Ráadásul, a másik, a közelben lévő phad tai árus is eltűnt…  A távolabbi piacon találtam még pad thait, majdnem a tengerpartig kell menni, de ott üvegtésztával készítik s nem az igazi…   De még nem adtam fel a reményt, ha egyszer lesz pénzünk robogóra, nagyobb területet is be tudok majd járni.

Napsi születésnapja volt, és névnapja, megünnepeltük, de mivel a májtisztító kúrával épp csak végeztem, magam csak egy pár korty Rosé borral koccintottam vele. Egy kolléganőjének is majdnem ugyanakkor van a szülinapja, igy megint tanári buli lett belőle, gondolom majd Napsi ír róla.

Amíg tartott a májtisztítás, kívántam nagyon az édességet, bár lehet inkább a sok tanulás miatt. Hamarosan zöld teákat fogok inni, ellensúlyozni a csokikat, mert 81-ről 88 lett a haskerületem , most már 86, de nem az igazi. 80 a cél, visszafogyni.

Végre voltunk ismét a kis szigeten, le is égtünk, mert csak az első mártózás és kagylókeresés után kentük le magunkat. De van Aloe Vera kenőcsünk, úgyhogy nem lett nagy baj.

Körülöttünk épül-szépül a vàros, a bevásárlóközpontban a lépcsőkkel is végeztek, szépen haladnak és a toronyépület mellette a város legmagasabb épülete lesz, úszómedencével, kilátással a tengerre…

Bár már nem a nagy hőség volt, de a monszuneső csak nem jött meg tegnap estig, akkor végre nagy eső volt, ideje a valódi esős évszak elkezdődjön, nagyon száradnak a rízsföldek el.

Amit tarisznyaráknak hittem, kiderült a neve kék rák, azt ettem mostanában. S sor került a kék kagylókra is, sziracsa szósszal… nos, a kisebb fehér kagylók nekem jobban bejöttek, de nem volt rossz. 

Japánban nagy kedvencem volt a szőlőlé aloe vera darabokkal – és itt is van már! Korábban volt lichi lé aloe vera darabkákkal már, de most szőlőlés változatban is kijött…  Nagy örömömre itt csak 20 baht 3 dl, japánban 120 jen.

Nekem bejön a Tamarind tea is, gyümölcstea, s Napsi a narancsdzsúzok nagy rajongója, s a mangó dzsúzé.

A KV-ról lejöttem, a májam védelmében nem iszom, helyette a teák jönnek, imádom a matcha teát. Napsinak névnapjára Peter Vella  kaliforniai borász Fruity Roséjával szereztem örömet, kiegészítve olajbogyóval, sajtokkal, francia kenyérrel.. Így lakomáztunk. Szülinapja alkalmából felkerestük a nemrég nyílt Olasz éttermet, ahol nagyon finom pizzát evett, én meg Carbonara spagettit, finom volt. De még Pattayára is eljutottunk moziba, ahol a Jurassic Worldot néztük meg angolul, én gyakoroltam a thai feliratok olvasását. Utána meg egy ottani, plázabeli olasz éterembe is elmentünk, s csodák csodája, még finomabb volt, mint a másik olaszban a pizza. Itt én is vega pizzát kértem, mindkettőből kóstolhasson. Nem tudtuk eldönteni, a paradicsomos amit ő kért, vagy az én oreganós fokhagymásom, amit én kértem, volt-e a finomabb?

S rákttantam egy japán ételre, a piacon ahonnan Napsinak az okonomijakit szoktam hozni, volt Gyoza, amit frissen készítenek és nagyon nagyon jó volt… Máshol is ettem már, de náluk nagyon ízletes, omlós, s a szervezetem kívánja is.

Duriant még lehet kapni mellettünk, de már nem olyan ízletesek, a mangók már el is tűntek a piacról. De van rambután például, kókuszdió aminek a leve nagyon hűsít s jól esik a melegben, mangosztán stb.

Haladok a nyelvtanulással, eszperantóból már hamarosan meglesz a középszintű tudásom visszaszerzése, s jön a  teljes thai nyelvtan megtanulása s a japán ismétlése, mellette megy tovább az indonéz szavak tanulása.

Itt így telnek a napok, kezdek reménykedni, hamarosan megint találkozhatom a baby elefántokkal s lehet őket majd etetni…

S a pad thai nénit is jó lenne megtalálni… az ő pad-thai ételének nincs párja!

Sziasztok!

Megírok egy-két történetet, most főleg sulis dolgokat, mert a hazalátogatásom óta eltelt 8 hétben más nem nagyon történt, mint hogy dolgoztam és a sulihetet a hétvégén kipihentem.

Ez az 1. negyedév a leghosszabb, május közepén kezdődött az új tanév, és csak augusztusban lesz 1 hét szünet. Aztán valamivel jobb lesz, augusztus közepétől csak október elejéig van suli, és ott 3 hét szünet vár ránk! Alig várom.

3 osztályom van most is, plusz egy délutáni csoportom kicsikkel. Ők 12-en vannak, 12 eleven öt-hatéves, akik már csak játszani szeretnének nap végén, nem tanulni. Megértem őket, én sem vagyok a legpihentebb a munkanap végére, így mindig eléggé össze kell szednem magam, hogy a maximális figyelmet tudjam nekik nyújtani. Játékosan tanulunk, közben arra is oda kell figyelnem, hogy mindenki részt vegyen abban, amit épp csinálunk, és ne a teremből akarjon épp kirohanni / ne a székeken vagy asztalon egyensúlyozzon / ne az asztal alatt kússzon / ne egy másik gyerekkel verekedjen / ne fusson versenyt az éles sarkú asztalok között, stb. 5 percenként odajön egy pöttöm a szoknyámat rángatni, hogy szóljon, valaki bántotta őt, vagy hogy valaki titokban eszik, esetleg iszik, netán szomorú. Az nagy baj, ha valaki szomorú, ilyenkor többen is szólnak nekem, hogy vigasztaljam meg. Általában egy másik gyerek bántja, és neki szólnom kell, hogy kérjen bocsánatot. Ezzel nagyjából el van rendezve a dolog.

A nyári iskolában sok hasonló korú gyereket tanítottam, ők mindig kiabálnak és integetnek, ha meglátnak az udvaron. Messziről hallom, hogy „misssznooolááááá”, nagyon kis lelkesek, tök aranyosak. Múltkor kifejezett érdeklődéssel fogadott 3 ilyen kicsi az udvaron, nem tudtam mire vélni, de aztán addig-addig kerülgettek, amíg kiderült, nem tudnak kibontani egy zacskó cukorkát. Várakozással telve nyújtották át nekem a zacskót, hogy hátha majd én. Amikor sikerrel jártam, végtelen örömükben ugráltak, tapsoltak, éljeneztek, nagyon cukik voltak. 🙂

A gimis osztályaimmal most nehezebb dolgom van, mint az előző tanévben. Van két új elsős osztályom, közülük az egyik csoport kihívás, a másik küzdelem. A kihívás annyit takar, hogy ha kreatív vagyok és elég motivált, kipihent, jókedvű ahhoz, hogy megtaláljam velük a hangot, akkor ők is együttműködnek. A nehezebb napjaimon velük is nehezebb. A szigorúság rájuk nem igazán hat, inkább az, ha viccelődöm és nem veszem túl komolyan sem magam, sem őket. Azt hiszem, már velük is nehezebb, mint bármelyik tavalyi osztályommal, de ezen felül még ugye ott a „küzdelem-csoport”, a „nemhiszemel” kategória, ahol 6 különösen rossz gyerekem van a 16 diákból. Eddig csoportonként 1-2 jutott, itt hatan vannak. Közülük ketten annyira pofátlanul, szemtelenül, tiszteletlenül viselkednek, hogy sokszor elfelejtem, hogy 12 évesek, és nagyon szívesen megmondanám nekik a magamét. Elvileg egyébként meg is mondhatnám, mert semmit nem értenének belőle, nem beszélnek és nem is nagyon értenek angolul. Nekem pedig nincs segítségem, aki tolmácsolna. Megjegyzem, így nem sok értelme van az óráknak.

Csináltam már ültetési rendet, hogy a 6 gyereket a lehető legmesszebb pakoljam egymástól, de csak ideiglenesen használt. A legnagyobb küzdelmem a két kezelhetetlen gyerekkel van, hiába küldöm őket ki a teremből, nem mennek, vagy ha nagy nehezen mégis, akkor visszakúsznak, elbújnak az asztal alá.. Ez nem is vicces egyáltalán, ők annak tartják. És nem is együtt csinálják a fesztivált, hanem külön-külön. Tőlem ugye nem félnek, mert tudják, hogy nem ütöm meg őket (míg a thai tanárok igen). Sorolhatnám egyébként a mindennapos összetűzéseket, mert velük minden egyes nap van valami, de nem fogom. Csak azt írom le, ami tegnap történt az egyikükkel. Az ő neve egyébként Fluke, narancssárga szemüvegkeretes kisnövésű fiú, aki mindenkibe beleköt és nem tud megülni 5 percig egy helyben anélkül, hogy ne provokálna valakit. Kiküldtem a teremből pont egy ilyen húzása miatt, ki is zártam és figyeltem, hogy senki ne engedje vissza (kint nincs légkondi, nem szeretnek ott lenni). Pár perc után elkezdett nekem kintről mutogatni, gyakorlatilag az öklét rázta, ordibált nekem, közben az üvegajtó felé rohant, rugdosta, mindezzel azt jelezve, hogy szívesen összeverekedne velem is. Erre az egyik gyerek, aki egyébként rajzolgatáson kívül mást nem nagyon csinál órán, de úgy vettem észre, tekitélye van az osztályban, kirongyolt szó nélkül a teremből, és tarkón csapta vagy hatszor Fluke-ot. Egy fél percig valamit magyarázott is neki kint (gondolom, hogy viselkedjen), majd beráncigálta, leültette maga mellé, és egész óra alatt őrködött felette, úgyhogy bármikor, amikor megmukkant Fluke, adott neki egy fülest. Eléggé hálás voltam neki. Az, hogy a segítségemre sietett, sokat jelentett akkor.
Nem félek egyébként a gyerektől és felőlem meg is üthetne, erősebb vagyok, le tudnám fogni. Csak nem hiszem, hogy ez a viselkedés hosszú távon építő számára. És a suli fegyelmező módszerei nem válnak be nála, látható, hogy mindez csak olaj a tűzre. Valakivel el kellene beszélgetnie, aki segít neki feloldani a benne dúló feszültséget. Még a leges-legelején megkértem a főnökömet, hogy jöjjön be egyik óra után tolmácsolni, hárman beszéljük meg, hogyan tehetem könnyebbé a gyerek életét, mondja el, mi nem tetszik neki az órákon, hogy lássam, én mit tudok változtatni, hogy jobb legyen a helyzet. Ebből nem lett semmi, és nem részletezem miért, de nem is lesz.

Szóval ezek vannak. Fáradtabb vagyok, mint az elmúlt tanévben, most sokkal több energiám megy el fegyelmezésre, mint eddig. Viszont tényleg ez a leghosszabb negyedév, a többi könnyebb lesz remélhetőleg.