Itt a május, és igen, május 1 itt is ünnepnap!
Miről is irjak? Először is, hogy mennyire mások a thai gyerekek és a nyugatiak abban például, ha nyilvánosan vannak jelen. A nyugati gyereken ilyenkor látszik, mennyire magára akarja felhivni a környezete figyelmét, látható hogy nincs meg az a figyelem, amit szeretne minden gyerek magának. Mig a thai gyerek, ha családjával, szüleivel van, nyugodt. Nem akar mindenfelé rohangálni, nem keresi kinek a figyelmét vonhatná magára, nem hisztizik. Ennek lehet oka, hogy kiskorától a testi kapcsolata megvan anyjával vagy másokkal, a karjukban viszik sokszor a robogón is, nem babakocsiban tologatják, stb. Azaz családjában biztonságban érzi magát. Nincs rácsos ágyban tartva, amiből nem tud kimászni, stb, stb. Ez azért sokat jelenthet. Ugyanakkor azt se látom, az anyukák csak a gyerekkel törődnének és mondjuk ezért elhanyagolnák a férjüket vagy a nagyobb gyerekeket.
Ja, amúgy a Songkrant nem úsztam meg: „egyik délután, megyek az utcán, és látom” hogy csoport van az utcán. Kezükben vödör és vizipisztoly – megadtam magam a sorsomnak, arra figyeltek a mobilra, pénztárcámra ne jusson, leöntöttek majd kezet ráztak velem mosolyogva és hazajöttem vizesen 🙂 Útközben a melegben sokat száradtam, de azért Napsi láthatta a felavatásom nyomait.
A Songran után olyan dolog történt, ami eddig itt még nem, de odahaza gyakori – nem jött busz 1.5 óráig, közben egy benzinkútnál Pattayán megebedéltem, mert ez nyelvsuli után volt, a Songkran utáni napon. Nyilván a sofőrők hajnalig dolgoztak, s most sokan pihentek. De végül egy másik társaság járatához átballagtam, az elhozott.
Szintén még áprilisban történt, hogy egy kávézó-tulajdonos thai ismerősünk szólt nekünk, ünnepség féle van a szabadidőparkban… Mivel Napsi még pár apróságot amúgy is vásárolt volna, odasétáltunk. Jaj, mennyi finomság volt, én meg már előtte jóllaktam, de igy is vonzó volt a sok kagyló, sült húsok, illatozó ételek garmadája… És persze mindenféle árusok, igy Napsi boldogan szemrevételezhette a sok ajándéknak valót, és sikerült is pár dolgot beszereznie ismerősei számára, ha hazalátogat. Itt olyan panirozott halat is láttam, laposat, amit eddig sehol, soha.
Egy nap a piacon meg egy thai férfi vállán nagy papagájjal jelent meg, s, azzal szórakoztatta a publikumot, hogy akire rámutatott, a papagáj annak a vállára szállt, majd visszatért gazdájához. Bár egy ifú hölgynél elcsábult s sehogy se nem akaródzott visszamennie, de végül a férfi közel sétált, és akkor átmászott a vállára. Bár lehet, csak sztrájkolt, nem akart már repülni…
Most, hogy itt a gyümölcs szezon ismét, azaz sok gyümölcs ismét kapható ami az esős évszak vége óta nem, hetente veszünk Duriant. 200-250 bahtért kapunk egy adagot, általában 3-4-5 db hosszúkás-gömbölyded gyümölcshús van benne, az átható illata miatt erősen fóliázva, de még úgy is messziről tudni, hol van a Durian árus. És egy thai fiatalember előttem frisset akart, igy láthattam a Duriant, valójában milyen, érdekes volt. A Durian gyümölcs külsőre épp olyan mint az ananász héjastól, csak jóval nagyobb annál. Mikor késsel szétvágják, láthatóvá válik a fehéres belseje, és benne mintha hosszúkás-gömbölyded magok lennének – de azok nem magok, hanem maga a durian gyümölcs, és e gyümölcsökben van azután még persze a mag. A Durian magja szabálytalan, de általában lapos vagy kecskekörömnek nevezett tihanyi kő alakú, de két egyformát még nem találtunk. Nekem az is nagy újdonság volt, hogy a mangónak is milyen nagy de lapos magja van.
Sajnos, tönkrement az SD kártyám, igy rengeteg fotó is elveszett, pedig töltöttem volna fel a kigyóról, a skorpióról, a gyümölcsökről és még sok mindent ma…
Egy mókus is sok vidám percet szerzett nekünk, az ablakból szúrtam ki ahogy ment kajáért, azután Napsival sokág néztük, hogy zsonglörködik a kajáért, fejjel lefelé lógva rágcsált például boldogan az ablakunkkal szemben lévő fáról valami mókuscsemegének látszó égi tünemény-termést… Napsinak sikerült lefotóznia, majd elkérem tőle a fotót s feltöltjük.
Állitólag, még egy hónapig tart a hőség, nem lesz vége, sőt most jön a java, 40-43 fokok… Ugyanis thaiföld nagy, és van ahol 3 hónapos a forró száraz évszak – nos hamarosan megtudjuk. Nemrég hálisten 2 nap is esett, igy lehült kissé, de a légkondi üzemben van rendesen dél körül s esténként.
Nemrég olvastam egy afféle női tanácsadótól, hogy nagyon fontos megkérdezzük nőtársunkat reggelente, hogyan tervezi a napját? Ismerve Napsit, s reggeli ébredési folyamatát, nem voltam benne biztos teljesen, hogy ez annyira nagyon jó ötlet, de hát ő a szakértő, igy hát egy addig szép napon egy reggel megkérdeztem Napsit, pont aznap reggel mikor fél ötig suliban tanit majd és utána 17 és 19.30 között különórát tart – ebédelni nem lesz ideje – hogy hogyan tervezi a napját? Nos, ezzel kiváltottam a NÉZÉST! Eddig ezt nem ismertem. A NÉZÉST amit eddig csak szűk családja ismert. A NÉZÉS-ről annyit, leirhatatlan, amikor beveti, családtagjai gondolom könyörögnek, inkább üvöltsön velük vagy törjön össze valamit… Nos, ebben a NÉZÉS-ben minden benne van, egy szó elhangzása nélkül, amiről az embernek eszébe jut irinyó pirinyósága az Unierzumban, és főleg törékenysége, sérülékenysége, kiszolgáltatottsága… Persze, az ember tudja, az hogy itt van, elődjei hősiességének is köszönhető, szembeszálltak, harcoltak – ám e NÉZÉS kihozza a bölcsességet az emberből, vannak helyzetek mikor nem kell erőltetni a küzdelmet, miért ne legyűnk engedékenyek, győz a keresztényi szellemiség – legyen meg a te akaratod. Ilyen erős a NÉZÉS ereje… A NÉZÉS nem lehetett több pár másodpercnél, de számomra egy örökkévalóságig tartott. Utána csendesen gratulált bátorságomhoz, valahol csodálja is közölte, majd kifejtette mi a különbség bátorság, vakmerőség illetve öngyilkosság között.
Na, ennyit a szakértők tanácsairól. Inkább maradok spontán…