Napsinak is szabad hete van, amig kipiheni magát, hogy tudjon irni, mesélek kicsit a Songkranról és hogy mi újság velünk…
Egyik nap egy kuka mellett egy már nem kigyózó kigyót láttam, talán egy kutya kaphatta el. Ma meg egy méretes skorpió tetem feküdt az úton, ahol járunk rendszeresen. Ezért is robogózik mindenki, mert este az úton bizony lehet kigyó, skorpió. Lehet, ezért is vesznek fel a robogóra időnként.
Múlt hét pénteken hasmenést kaptam, szombaton gyenge voltam és borzasztó fáradt, bevásárlásról érkeztünk haza mikor Napsi észrevette, hogy nincs meg a napszemüvegtokja, benne a napszemüvege és egy ajándékba vett óra is benne volt… hihetetlen fáradtak voltunk, de valahogy ha a másiknak segitség kell, erőre kapok. Felajánlottam, máris visszamegyek, Thaiföldön még semmink nem tűnt el. Napsi egyből emlékezett rá, hogy egy ATM tetején felejtette a Robinson áruházban. De kint a forróság megcsapott és lehetetlennek tűnt, elérjem a célt, nehezen haladtam előre – ekkor érkezett a thai fiatalember aki már sokszor elvitt, és egész a Robinsonig vitt Robogójával. Bizony vannak őrangyalok, figyelhetnek ránk, mert a szivem ekkor már szurkált kicsit. Elfelejtettem elég folyadékot inni indulás előtt s nálam sem volt. Az áruházhoz még egy felüljárón fel kellett magam vonszolni, de belül már kellemesen hüvős téritett magamhoz. Az ATM-en nem volt a tok, megkérdeztem az áruház dolgozóját, ő elkisért a talált tárgyakhoz, de nem adták le. Visszaindultam hát, ismét a forró aszfalt, a fáradtság a lábaimban mert napi 2 óra gyaloglás meg szokott nekem lenni – és egy idegen robogós lassit mellettem, kérdi: Where You Go? Mondom az appartman nevét, s most ő vitt el oda, nem is ismert engem…
Bizony, itt a legszegényebbeknek is van legalább robogójuk. S most már tudom, a skorpiók, kigyók miatt vesznek fel sokszor, nehogy valami baj legyen. Nagyon figyelmesek.
És miután hazaértem, Napsinak eszébe jutott, a Bankba is leadhatták. Akkor már este volt, nem mentem vissza, és másnap korán már áthajóztunk a kis szigetre, hogy elkerüljük a Songkran ünneplés egyik kellékét, hogy lelocsolnak bárhová megyünk, s vizes lesz az útlevél, a pénz vagy más iratok, a mobil például… a gyakorlottak ilyenkor vizhatlan tasakokba rejtik az értékeket. Vasárnap reggel hajóztunk át, csütörtök délután jöttünk vissza s ahogy lepakoltunk, elmentem bevásárolni, de elsőnek a bankba, ahol átadtam Napsi angolul irt üzenetét – és már hozták is a szemüvegtokot, benne a napszemüveg s az óra! Most már két napszemüvege van, mert egy másikat vásároltunk közben, de itt kell is napszemüveg.
A szigeten nagy kalandjaink voltak! Először is, nem foglaltunk most se szállást – hát kellett volna, telt ház volt, nincs szoba… elindultam tuktukkal a sziget főutcájára ismét, kerestem bungalow-kat, mikor jött Napsitól a telefon – találtak szobát, légkondis ami nekünk bizony drága, 1300 bath – de nekünk, telt ház idején, odaadták 800 bahtért, 600 bahtért egy ventillátorosban szoktunk aludni. Másnap át kell majd költöznünk, úgy volt. De másnap mondták, maradhatunk benne, és akkor már csak 700 bahtot kértek érte, majd utána, azaz két éjszaka után költöztünk egy másikba, ventillátorosba, és azért is csak 500 bahtot kértek, abban is két éjszakát töltöttünk el. Nagyon kedvesek voltak.
A Songkranból annyit éreztünk, hogy telt ház volt, tömeg, mert strand kevés van, és sok más bungalow-nyaralóból is ide jönnek át robogóvala thaiok s a túristák is. Ez az ő, illetve az ázsiaiak újévi ünnepsége. Illetve, a strandon egy kislány vizpisztollyal hátbalőtt, majd napokkal később, amikor egy olasz étteremből a hajóhoz gyalogoltunk már csütörtökön, egy társaság mindenkit vödör vizzel várt egy sarkon, mi is kaptunk belőle de kicsit csak, igyekeztem felfogni, igy Napsit csak pár csepp találta el.
A Songkran az ázsiai népek újévi ünnepsége 3 napon át, hogy miért 3, nem tudom. Egyik éjjel biztos sokan voltak a strandon, volt valami jelszóharsogás féle is, de csak onnan tudom, mert a nagy melegben nem tudtam azon az éjjel aludni, a ventillátor nekem kevés volt hozzá. De a második ventillátoros este már én is aludtam.
A Songkrant ünneplik Myanmarban, Kambodzsában, Kinában, Indiában, s talán Vietnamban is…
A strandon viszonylag keveset voltunk, mivel már elég fáradtak voltunk, főleg a nagy melegtől, gondolom. Napsi igy is talált, a Reelikától megörökölt buvárszemüveg segitségével egy olyan szép kagylót, amilyet eddig csak Ko-Changon találtunk. Ő búvárkodott a szirtek közelében, én úszkáltam inkább.
Napsi nagyon bejött egy kislánynak, illetve a hátán a tetoválás, már sok gyerek eddig is megcsodálta, de én most láttam, ahogy egy kislány megbűvölten nézte, teljesen közel osont kis úszógumijában, majd meg is érintette a tetoválást, addigra szóltam Napsinak, rajongója akadt, ahogy kagylókat keresett guggolva. A kislány később megmasszirozta Napsi vállát kis kezeivel nagyokat kacagva, majd Napsi rávette, engem fröcsköljön, ki is menekültem a partra, amin tele szájal nevetett. Napsi utána büszke volt magára, ilyen könnyen rávette a kislányt, engem locsoljanak, mert, mint indokolta, az a kislánynak jó és neki is jó.
Mnt már irtam, hasmenést kaptam múlt hét pénteken, szombaton gyenge voltam, vasárnapra már jobban lettem. De ez lehet a Durian hatása, mert ettem egy nagy szeletet s sokáig előtte nem volt Durian, s lehet valami takaritott, a májamnál volt egy éjjel hogy éreztem ahogy dolgozik rajta. Még voltak a kis szigeten is utóhatásai, bár ott nem volt durian, ám ha csipőset ettem, nagyon csipőset, akkor ismét volt hasmenés szerű tünetem.
A szigeten volt már Rambután is, Longan is, minden kedvenc gyümölcsünknek már szezonja van, és a dinnye továbbra is nagyon finom!
A szigeten most kipróbáltam újabb ételeket, például a vörös currys garnélarákot, nagyon bejött, sült rizst ettem hozzá. Megfigyeltem azt is, mások hogy eszik a tarisznyarákot, lehet legközelebb kipróbálom én is. Kipróbáltam egy másik levest tenger gyümölcseivel, amiben hal is volt, annyira nem jött be, a Tom Yan Kung jobb, és ettem tojáslepényt kagylókkal – hát az egy csoda volt, ilyen puha kagylókat életemben még nem ettem. Szintén kipróbáltam a rizslepény félét, egy laposabb, kör alakú főtt rizs megsütve, és tojásban megforgatva még sütik pár percet. 10 bahtba kerül egy, és nagyon laktató.
Esténként karaoke parti volt, a szállásunkon s hallatszott hajnalig, ha épp valaki túl bátor volt, mert egész hamis hangok is voltak…
Ittunk kávét, smouthykat, például licsist, narancsost, ananászost, banánost, este kis sört. Most, mig suliba kell járnom, kávézom, napi egyet, mert a koffein kiürülés megterheli a szivem, veséim, nem akarok libikókázni, a suli után hagyhatom abba a kávét, mert anékül már nehéz figyelnem órákon
A szirteknél a tengerparton nagyon szép halakat találtunk, ha csendben megálltunk, a kiváncsi halacskák előjöttek. A csikosak, a feketék, stb. Egy nagy csikos halat pedig, amelyik akkora volt mint egy nagyobb balatoni ponty, a strandolók között láttam a tengerfenék felett pár centire – lenyűgöző látvány volt, nem gondoltam volna, ilyen nagyra is megnőnek.
Végül a kis szigetről már hazafelé tartva, a szállásról tuktukkal egy olasz vendéglőbe mentünk, és ott Napsi végre ehetett igaz olasz módra készült tésztát, fokhagymás paradicsomszósszal, sajttal, én meg kis minipizzát tenger gyümölcseivel, ittunk hozzá egy liter kólát illetve én egy pohár ház bora fehér bort. Sokat utóbbitól nem vártam, mint egy balatoni sütödésnél valami veltelini vagy rizlingféle, esetleg chardonnay – erre, kérem, afféle befejezőbornak számitó, furmintos fehér bor jutott… nagyon nagyon finom volt, várakozásom feletti minőség!
A suliban jövő héten megpróbálom a vizsgát terveim szerint, most sokat tanulnom kell a következő napokban, az iráni-svéd társunk a napokban hazautazott Svédországba, a fiatal angol fiúról kiderült hogy Stonehenge mellett lakik, tőle 20 percre, ő nyelvtanári állást kapott, igy valószinű már nem sokáig jár a suliba, szóval lehet hárman maradunk az osztályban.
Hát, most ennyi, remélem legközeleb Napsi ir nektek! Tudom, már várjátok!