Bocsánat, kissé rég jelentkeztem. Voltak történések. Ám a nagy melegben nehezebb mindent végezni, még a blogirást is. Ellustizik a teremtmény, na.
Először is, meleg van, nagyon, a légkondi megy ha hazaértem a suliból délután 5.-ig,majd 22-06 között kb. Napsi viszont nem birja a légkondit, igy átköltözik esténként a napaliba. És azért tud átköltözni, mert van már egy futonunk. És azért van futonunk, mert Reelika már Japánban van és nekünk adta indulása előtt. És volt búcsúestje is!, Amire Beherovkával edzett az úri közönség, ami majd táncol.
És akkor a legkellemesebb élmény: a búcsúest! 12 fő búcsúztatta összesen, kedvenc élőzenés sörözőnkben, amerikai, fülöp szigeteki, magyar és román és echteorigin angol kollégák meg én, ahol nyugati jó kis rockzenét és a thait is nyomta egy zenekar. Este 11 felé megérkezett a lufihajtogató bohóc, aki mindenkinek készitett valamit, sorba járta az asztalokat. Akkor már csak négyen tartottunk ki a búcsúztatásban de mi zárásig, és nekünk sok kártyatrükköt is mutatott, és bár sok trükköt ismerünk, ezekkel nagyon lenyűgözött, órákkal később se tudtuk kitalálni, vajon hogyan csinálta?
Azután másnap mi ketten Reelikát elkisértük a buszvégállomásra a reptéri buszhoz, elköszöntünk tőle – de nem végleg, mert japánban még biztos találkozunk. Ő már azóta Nagoyában van, ott tanit angol nyelvet.
Nem mentünk strandra azóta se, nagyon meleg van, illetve nekem egy otthoni peres ügy miatt sok feladatom volt, jó pár éjszakán nem sokat aludtam. Közben mégis vizsgázhattam, de nem tudtam igazán koncentrálni, a hibátlan irásbeli utáni szóbelin 40 kérdésből 5 hibám lett, csak 3 hiba lehet. De jövő héten megint szóbelizhetek.
A thai emberek tényleg nagyon jó fejek, például Reelika reptéri buszhoz kikisérése után gyalogoltunk éjjel hazafelé, mikor ránkköszönt egy kisboltból kilépve a felettünk lakó thai fiatalember, majd hamarosan egy barátjával 1-1 robogón érkeztek mellénk és mondták, hazavisznek… Máskor a ház földszintjén lévő mosókonyhában egy thai férfi is szedte ki a ruhákat, közben elbeszélgettünk, elmondta ő már dolgozott Phuketen, ott sok volt a Farang, nem szereti őket, de minket kedvel.
A Farang szó egyébként europai embert jelent, nem fehéret. Az oroszt orosznak, az amerkait amerkainak, az ausztrált ausztrálnak hivják, de mivel franciákkal – faranszékkal találkoztak először, az europaiakon a Farang szó maradt rajta. Vagyis Europa = Franciások 🙂
A 7-11 boltban felfedeztem a mélyhűtőben rizslevest, azóta ott is veszek, drágább mint a piacon de piac nincs mindennap, illetve ebben van garnéla is, mindig 4 db minden doboz levesben. Sőt, más mirelit ételek s vannak készen, példáulsült rizs szintén garnélákkal vagy csirkehússal stb.
Napsi küzd a thai nebulókkal a nyári iskolában, majd megirja heroikus küzdelmét. Homérosz hagyná ma a csudába Odüsszeuszt, erről irna hősi eposzt, sokkal több követője lenne a facebookon.
Nem messze tőlünk zajlik egy épitkezés november 1 óta, akkor kezdték a füves területet művelni – és kérem, pár napja kikerült a felirat, egy plaza épül ott. Aeon Plaza lesz a neve. Már állnak a 4 szintes épület falai, sőt vakolják kivül, belül pedig láthattuk korábban, hogy könnyűszerkezetes vázon mászkálnak a munkások, fürgén, szerelik máris a villanyt stb. belül, és teljesen számomra fura technika az is, hogy a tetőről lógatták le drótokon a térbe az ablakokat, ajtókat, szellőzőket, és azután falazták őket körbe! Október 31 az átadás határideje, szerintem készen is lesznek vele. Korábban épült meg egy lakópark mellette, annak földszinti helységeiben tárolják az épitőanyagokat, e helységekből étterem, kávézó lesz, ezt onnan tudom, párra már most kikerült a cégér. Érdekes látni reggelente ahogy a nyelvsuliba indulok, hogy a kávézókból kihordják a gerendákat, téglákat, az étterem feliratú helységből khiozzák a malteros vödröket.
Egyetlen egyszer voltunk a hőség óta a kedvenc éttermünkben, tegnap este, telt ház volt, sok várakozó, de mikor minket észrevettek, szereztek még egy kisasztalt, 2 műanyag széket és a járdán pillanatok alatt nekünk lett egy terülj-terülj kisasztalunk. A Tom Yam Kung leves elfgyott, de nekünk mégis készitettek frissen újat, és bizony jólesett hozzá a Heineken jégkockákkal…. Napsi szinte már nem is könnyezett a levestől, pedig tele vlt chilivel… Hazafelé pedig vettünk Durian gyümölcsöt, 150 bahtért most hat szeletet kaptunk, szezon előtt egy kicsi került ennyibe. Igaz, ha kinyitjuk a hűtőt, fokhagyma illat lengi be a lakást, pedig elvileg lgmentesen záródó máanyag dobozkába tettük… Napsi szerint a tejnek is durian ize volt ma reggel. És hihetetlen milyen édes a mangó is, most még inkább, a dinnye és a szamóca is, az ananász is… hizni kezdtem a melegben, nem sokat, de 1 cm-el nőtt a haskerületem.
Mielőtt az étterembe mentünk, a szabadidőparkba is elmentünk naplementét nézni a tengerpartról – mindig lenyűgöző, itt milyen gyors a naplemente, még 4 napkorongnyit fent van negyed hétkor, és fél hétkor már le is ment…..
A piacon most először láttam hogy békát is árulnak – egyenlőre kihagytam. A szomtámos néni mellé költözött egy másik család, ők is árulnak már ételeket, de persze nem konkurrenciának vannak felfogva, a gyerekek is már együtt hancúroznak a két családból. Tegnap ismét BBQ-t ettem, grillezett zöldségekkel. A hétfő nekem szabadnap lesz, a királyhoz kapcsolódik valami ünnep, de Napsinak dolgoznia kell, a katolikus suliban ez nem ünnepnap. Most tollasozni se tud szegény, a teremben is nagyon meleg van. Mostanában thai masszázson se voltunk, de ma tervezzük hogy elmegyünk. Napsi most épp a tigrisparkban van, egy ismerőse ideutazott, elhoz nekünk egy maya függyőágyat amit otthon úgy szerettünk, s ha megyünk majd több napra valahova, vihetjük magunkkal majd. ebben a melegben én kihagyom a tigrisparkot. Mindenesetre lelkére kötöttem, ha lát egy kis kölyöktigrist, ne kezdje simogatni s ne kérdezze meg, hol van az anyukája – mert már mögötte lesz.
A kinai notebookom kezdi megadni magát, a billentyűzet eddig se volt a helyzet magaslatán, de most már a képernyő negyede sötét, úgy blogolok stb. Talán meg tudják javitani egy másik plázában.
Már egyre többször sikerül kommunikálnom a thai emberekkel, mindig angolul kezdik, elmondom thaiul hogy nem beszélek angolul, de thai nyelven már beszélek kicsit. Nagyon örülnek akkor is, ha az árusnál thaiul kérdezem az árat és értem a választ, mnden thai mondatnak örülnek, gratulálnak.
Gondolom, a Book2 nyelvkönyvben majd a nyomtatott betűket fogjuk tanulni először, azokat nehezen ismerem fel, és jön majd a múlt s jövő idő, stb…
Most azt tervezem, augusztusig vagyok diákvizummal, de utána átugrom Myanmarba, majd túristavizummal vissza, és szeptemberben japánba kellene mennem, oda is, vissza is megint túristavizummal érkeznék, s csak november-december körül váltanák ismét ED vizumra és folytatnám a thai nyelv tanulását. Közben a japán nyelvismeretem vinném fel felsőfokra.
A thai nyelv után még szeretném az indonézt is tanulni s a malájt, ami állitólag hasonló, ennyivel itt már elboldogulok addig, ami még hátravan.
Felmerült, lehet egy időt Japánban is eltölthetnék, van meghivásom.
Ha itt már elterjedt a japán gyógymód, Afrika felé venném az irányt. Azt gondolom, mivel dél-ázsiában a MI gondolkodás az alap, itt sokkal sokal hamarabb elterjed s virágba szökken. Nyugaton talán épp Magyarországon volt a legnehezebb, összefogásra összehozni a sok ÉN-t, aból egy MI-t létrehozni… Ott nagyon nagyon nehéz volt, főleg hogy adni tudjanak az emberek. Ott annyira mindenki kapni akar…
USA-ban pedig, már hivatalosan elismert gyógymód – az alapitó mester álma teljesült.
Mivel odahaza pedig úgy hirlik épp húsvét van, hát boldog nyulakat!