Hónap: 2015 április

Üdv Mindenkinek, itt Napsi.

Pihentem 6 napot a nyári iskola egy hetes szünete alatt, ma elkezdem a mailek megválaszolását és bepótolom a blogos elmaradásomat is. Sok teendőmmel elmaradtam, nagyon fárasztó volt a suli.

A nyári iskolában kicsiket tanítok, 6-7 éveseket. Kisebbek a csoportjaim, mint év közben, de a gyerekek annál aktívabbak, izegnek-mozognak, csacsognak, szaladgálnak. Huncutok, nem lehet rájuk haragudni. Viszont le kell őket foglalnom, nem hagyhatom rohangálni csapatostul őket az asztalok körül, mert tök veszélyes, simán összedőlnek ezek a nehéz asztalok, volt már rá példa.

Együtt érzek egyébként velük, épphogy véget ért a rendes suli, 2 hét szünet után jöhetnek egyből a nyári tanításra, ez így nem annyira gyerekbarát. Egész délelőtt tanórák vannak, délután pedig valamilyen kézműves foglalkozás vagy testmozgás. Én általában gyurmázok, festek vagy hajtogatok velük.

Nagyon sok energiájuk van, rendkívül nehéz rávenni őket, hogy feladatokat oldjanak meg, az egész délelőtti tanítás folyamatos fegyelmezés és ellenőrzés. Mindig megígérem, hogyha időben készen vannak, nézhetünk Mr Bean-t (imádják), de sokszor még ez sem elég motiváló erő.

3 hét már eltelt, hétfőtől még egy hét és azután még jön egy kis nyári szünet, szintén 3 hét. Utána újra suli.

Szerdánként egyébként kirándulunk, azt nagyon élvezik a gyerekek is. Múlt héten állatkertben voltunk, azelőtt pedig egy olyan helyen, ami olyasmi volt, mint egy kis bevásárlóközpont, de minden „bolt” valamiféle szolgáltató helyiség volt, pl. posta, állatorvosi rendelő, tűzoltóság, benzinkút, fényképész üzlet… A gyerekek pedig választhattak, milyen felnőtt szakmát próbálnának ki, és beöltözhettek mondjuk postásnak, kaptak leveleket is, amiket a kis kocsijukkal körbevittek és kézbesítettek. Vagy belebújtak kicsi tűzoltó egyenruhába, beültek a szirénázó kocsiba, és mentek egy kört. Még műtüzet (füstöt) is olthattak igazi tűzoltó fecskendőkkel egy épületnél. Az egész fedett helyen volt és kifejezetten a gyerekek szórakoztatására szolgált, mindenhol volt felnőtt segítség, és láthatóan nagyon tetszett a mindenkinek, hogy belekóstolhatnak a felnőttek életébe. Mi, tanárok nem mehettünk be sehova, csak kívülről szemlélődtünk.

Az egyenruhánk a nyári suli alatt egyébként fekete hosszú nadrág és Songkran ing. A nadrágban meg lehet sülni ebben a melegben, de nem lázadozom, tűrök. 🙂 A Songkran ing pedig egy itteni különlegesség, a lényege, hogy nagyon durván virágmintás és hihetetlenül színes. Én szolidabbakat vettem, szerencsére találtam. Egy átlagos inget úgy képzeljetek el, hogy mondjuk az élénk narancssárga alapon virító citromsárga-rózsaszín-zöld virágok mellett elvétve madarak és/vagy pillangók is megfordulnak rajta. Egyébként én nem gondoltam, hogy 4 hétig tényleg mindenki úgy fog kinézni, mint akire ráesett a virágállvány, de a teóriámra rácáfolt az élet, az egész tanári kar színes ingekben pompázik.

Jövő héten még kitartok, ez az egy hét pihi pont jókor jött. És még van belőle 2 és fél nap. 🙂 Most megyek, de jelentkezem majd máskor is, próbálok gyakrabban, ahogy időm engedi.

Sziasztok!

Napsinak is szabad hete van, amig kipiheni magát, hogy tudjon irni, mesélek kicsit a Songkranról és hogy mi újság velünk…

Egyik nap egy kuka mellett egy már nem kigyózó kigyót láttam, talán egy kutya kaphatta el. Ma meg egy méretes skorpió tetem feküdt az úton, ahol járunk rendszeresen. Ezért is robogózik mindenki, mert este az úton bizony lehet kigyó, skorpió. Lehet, ezért is vesznek fel a robogóra időnként.

Múlt hét pénteken hasmenést kaptam, szombaton gyenge voltam és borzasztó fáradt, bevásárlásról érkeztünk haza mikor Napsi észrevette, hogy nincs meg a napszemüvegtokja, benne a napszemüvege és egy ajándékba vett óra is benne volt… hihetetlen fáradtak voltunk, de valahogy ha a másiknak segitség kell, erőre kapok. Felajánlottam, máris visszamegyek, Thaiföldön még semmink nem tűnt el. Napsi egyből emlékezett rá, hogy egy ATM tetején felejtette a Robinson áruházban. De kint a forróság megcsapott és lehetetlennek tűnt, elérjem a célt, nehezen haladtam előre – ekkor érkezett a thai fiatalember aki már sokszor elvitt, és egész a Robinsonig vitt Robogójával. Bizony vannak őrangyalok, figyelhetnek ránk, mert a szivem ekkor már szurkált kicsit. Elfelejtettem elég folyadékot inni indulás előtt s nálam sem volt. Az áruházhoz még egy felüljárón fel kellett magam vonszolni, de belül már kellemesen hüvős téritett magamhoz. Az ATM-en nem volt a tok, megkérdeztem az áruház dolgozóját, ő elkisért a talált tárgyakhoz, de nem adták le.  Visszaindultam hát, ismét a forró aszfalt, a fáradtság a lábaimban mert napi 2 óra gyaloglás meg szokott nekem lenni – és egy idegen robogós lassit mellettem, kérdi: Where You Go? Mondom az appartman nevét, s most  ő vitt el oda, nem is ismert engem…

Bizony, itt a legszegényebbeknek is van legalább robogójuk. S most már tudom, a skorpiók, kigyók miatt vesznek fel sokszor, nehogy valami baj legyen. Nagyon figyelmesek.

És miután hazaértem, Napsinak eszébe jutott, a Bankba is leadhatták. Akkor már este volt, nem mentem vissza, és másnap korán már áthajóztunk a kis szigetre, hogy elkerüljük a Songkran ünneplés egyik kellékét, hogy lelocsolnak bárhová megyünk, s vizes lesz az útlevél, a pénz vagy más iratok, a mobil például… a gyakorlottak ilyenkor vizhatlan tasakokba rejtik az értékeket. Vasárnap reggel hajóztunk át, csütörtök délután jöttünk vissza s ahogy lepakoltunk, elmentem bevásárolni, de elsőnek a bankba, ahol átadtam Napsi angolul irt üzenetét – és már hozták is a szemüvegtokot, benne a napszemüveg s az óra! Most már két napszemüvege van, mert egy másikat vásároltunk közben, de itt kell is napszemüveg.

A szigeten nagy kalandjaink voltak! Először is, nem foglaltunk most se szállást – hát kellett volna, telt ház volt, nincs szoba… elindultam tuktukkal a sziget főutcájára ismét, kerestem bungalow-kat, mikor jött Napsitól a telefon – találtak szobát, légkondis ami nekünk bizony drága, 1300 bath – de nekünk, telt ház idején, odaadták 800 bahtért, 600 bahtért egy ventillátorosban szoktunk aludni. Másnap át kell majd költöznünk, úgy volt. De másnap mondták, maradhatunk benne, és akkor már csak 700 bahtot kértek érte, majd utána, azaz két éjszaka után költöztünk egy másikba, ventillátorosba, és azért is csak 500 bahtot kértek, abban is két éjszakát töltöttünk el. Nagyon kedvesek voltak.

A Songkranból annyit éreztünk, hogy telt ház volt, tömeg, mert strand kevés van, és sok más bungalow-nyaralóból is ide jönnek át robogóvala thaiok s a túristák is. Ez az ő, illetve az ázsiaiak újévi ünnepsége. Illetve, a strandon egy kislány vizpisztollyal hátbalőtt,  majd napokkal később, amikor egy olasz étteremből a hajóhoz gyalogoltunk már csütörtökön, egy társaság mindenkit vödör vizzel várt egy sarkon, mi is kaptunk belőle de kicsit csak, igyekeztem felfogni, igy Napsit csak pár csepp találta el.

A Songkran az ázsiai népek újévi ünnepsége 3 napon át, hogy miért 3, nem tudom. Egyik éjjel biztos sokan voltak a strandon, volt valami jelszóharsogás féle is, de csak onnan tudom, mert a nagy melegben nem tudtam azon az éjjel aludni, a ventillátor nekem kevés volt hozzá. De a második ventillátoros este már én is aludtam.

A Songkrant ünneplik Myanmarban, Kambodzsában, Kinában, Indiában, s talán Vietnamban is…

A strandon viszonylag keveset voltunk, mivel már elég fáradtak voltunk, főleg a nagy melegtől, gondolom.  Napsi igy is talált, a Reelikától megörökölt buvárszemüveg segitségével egy olyan szép kagylót, amilyet eddig csak Ko-Changon találtunk. Ő búvárkodott a szirtek közelében, én úszkáltam inkább.

Napsi nagyon bejött egy kislánynak, illetve a hátán a tetoválás, már sok gyerek eddig is megcsodálta, de én most láttam, ahogy egy kislány megbűvölten nézte, teljesen közel osont kis úszógumijában, majd meg is érintette a tetoválást, addigra szóltam Napsinak, rajongója akadt, ahogy kagylókat keresett guggolva. A kislány később megmasszirozta Napsi vállát kis kezeivel nagyokat kacagva, majd Napsi rávette, engem fröcsköljön, ki is menekültem a partra, amin tele szájal nevetett. Napsi utána büszke volt magára, ilyen könnyen rávette a kislányt, engem locsoljanak, mert, mint indokolta, az a kislánynak jó és neki is jó.

Mnt már irtam, hasmenést kaptam múlt hét pénteken, szombaton gyenge voltam, vasárnapra már jobban lettem. De ez lehet a Durian hatása, mert ettem egy nagy szeletet s sokáig előtte nem volt Durian, s lehet valami takaritott, a májamnál volt egy éjjel hogy éreztem ahogy dolgozik rajta. Még voltak a kis szigeten is utóhatásai, bár ott nem volt durian, ám ha csipőset ettem, nagyon csipőset, akkor ismét volt hasmenés szerű tünetem.

A szigeten volt már Rambután is, Longan is, minden kedvenc gyümölcsünknek már szezonja van, és a dinnye továbbra is nagyon finom!

A szigeten most kipróbáltam újabb ételeket, például a vörös currys garnélarákot, nagyon bejött, sült rizst ettem hozzá. Megfigyeltem azt is, mások hogy eszik a tarisznyarákot, lehet legközelebb kipróbálom én is. Kipróbáltam egy másik levest tenger gyümölcseivel, amiben hal is volt, annyira nem jött be, a Tom Yan Kung jobb, és ettem tojáslepényt kagylókkal – hát az egy csoda volt, ilyen puha kagylókat életemben még nem ettem.  Szintén kipróbáltam a rizslepény félét, egy laposabb, kör alakú főtt rizs megsütve, és tojásban megforgatva még sütik pár percet. 10 bahtba kerül egy, és nagyon laktató.

Esténként karaoke parti volt, a szállásunkon s hallatszott hajnalig, ha épp valaki túl bátor volt, mert egész hamis hangok is voltak…

Ittunk kávét, smouthykat, például licsist, narancsost, ananászost, banánost, este kis sört. Most, mig suliba kell járnom, kávézom, napi egyet, mert a koffein kiürülés megterheli a szivem, veséim, nem akarok libikókázni, a suli után hagyhatom abba a kávét, mert anékül már nehéz figyelnem órákon

A szirteknél a tengerparton nagyon szép halakat találtunk, ha csendben megálltunk, a kiváncsi halacskák előjöttek. A csikosak, a feketék, stb. Egy nagy csikos halat pedig, amelyik akkora volt mint egy nagyobb balatoni ponty, a strandolók között láttam a tengerfenék felett pár centire – lenyűgöző látvány volt, nem gondoltam volna, ilyen nagyra is megnőnek.

Végül a kis szigetről már hazafelé tartva, a szállásról tuktukkal egy olasz vendéglőbe mentünk, és ott Napsi végre ehetett igaz olasz módra készült tésztát, fokhagymás paradicsomszósszal, sajttal, én meg kis minipizzát tenger gyümölcseivel, ittunk hozzá egy liter kólát illetve én egy pohár ház bora fehér bort. Sokat utóbbitól nem vártam, mint egy balatoni sütödésnél valami veltelini vagy rizlingféle, esetleg chardonnay – erre, kérem, afféle befejezőbornak számitó, furmintos fehér bor jutott… nagyon nagyon finom volt, várakozásom feletti minőség!

A suliban jövő héten megpróbálom a vizsgát terveim szerint, most sokat tanulnom kell a következő napokban, az iráni-svéd társunk a napokban hazautazott Svédországba, a fiatal angol fiúról kiderült hogy Stonehenge mellett lakik, tőle 20 percre, ő nyelvtanári állást kapott, igy valószinű már nem sokáig jár a suliba, szóval lehet hárman maradunk az osztályban.

Hát, most ennyi, remélem legközeleb Napsi ir nektek! Tudom, már várjátok!

Bocsánat, kissé rég jelentkeztem. Voltak történések. Ám a nagy melegben nehezebb mindent végezni, még a blogirást is. Ellustizik a teremtmény, na.

Először is, meleg van, nagyon, a légkondi megy ha hazaértem a suliból délután 5.-ig,majd 22-06 között kb. Napsi viszont nem birja a légkondit, igy átköltözik esténként a napaliba. És azért tud átköltözni, mert van már egy futonunk. És azért van futonunk, mert Reelika már Japánban van és nekünk adta indulása előtt. És volt búcsúestje is!, Amire Beherovkával edzett az úri közönség, ami majd táncol.

És akkor a legkellemesebb élmény: a búcsúest! 12 fő búcsúztatta összesen, kedvenc élőzenés sörözőnkben, amerikai, fülöp szigeteki, magyar és román és echteorigin angol kollégák meg én, ahol nyugati jó kis rockzenét és a thait is nyomta egy zenekar. Este 11 felé megérkezett a lufihajtogató bohóc, aki mindenkinek készitett valamit, sorba járta az asztalokat. Akkor már csak négyen tartottunk ki a búcsúztatásban de mi zárásig, és nekünk sok kártyatrükköt is mutatott, és bár sok trükköt ismerünk, ezekkel nagyon lenyűgözött, órákkal később se tudtuk kitalálni, vajon hogyan csinálta?

Azután másnap mi ketten Reelikát elkisértük a buszvégállomásra a reptéri buszhoz, elköszöntünk tőle – de nem végleg, mert japánban még biztos találkozunk. Ő már azóta Nagoyában van, ott tanit angol nyelvet.

Nem mentünk strandra azóta se, nagyon meleg van, illetve nekem egy otthoni peres ügy miatt sok feladatom volt, jó pár éjszakán nem sokat aludtam. Közben mégis vizsgázhattam, de nem tudtam igazán koncentrálni, a hibátlan irásbeli utáni szóbelin 40 kérdésből 5 hibám lett, csak 3 hiba lehet. De jövő héten megint szóbelizhetek.

A thai emberek tényleg nagyon jó fejek, például Reelika reptéri buszhoz kikisérése után gyalogoltunk éjjel hazafelé, mikor ránkköszönt egy kisboltból kilépve a felettünk lakó thai fiatalember, majd hamarosan egy barátjával 1-1 robogón érkeztek mellénk és mondták, hazavisznek… Máskor a ház földszintjén lévő mosókonyhában egy thai férfi is szedte ki a ruhákat, közben elbeszélgettünk, elmondta ő már dolgozott Phuketen, ott sok volt a Farang, nem szereti őket, de minket kedvel.

A Farang szó egyébként europai embert jelent, nem fehéret. Az oroszt orosznak, az amerkait amerkainak, az ausztrált ausztrálnak hivják, de mivel franciákkal – faranszékkal találkoztak először, az europaiakon a Farang szó maradt rajta. Vagyis Europa = Franciások 🙂

A 7-11 boltban felfedeztem a mélyhűtőben rizslevest, azóta ott is veszek, drágább mint a piacon de piac nincs mindennap, illetve ebben van garnéla is, mindig 4 db minden doboz levesben. Sőt, más mirelit ételek s vannak készen, példáulsült rizs szintén garnélákkal vagy csirkehússal stb.

Napsi küzd a thai nebulókkal a nyári iskolában, majd megirja heroikus küzdelmét. Homérosz hagyná ma a csudába Odüsszeuszt, erről irna hősi eposzt, sokkal több követője lenne a facebookon.

Nem messze tőlünk zajlik egy épitkezés november 1 óta, akkor kezdték a füves területet művelni – és kérem, pár napja kikerült a felirat, egy plaza épül ott. Aeon Plaza lesz a neve. Már állnak a 4 szintes épület falai, sőt vakolják kivül, belül pedig láthattuk korábban, hogy könnyűszerkezetes vázon mászkálnak a munkások, fürgén, szerelik máris a villanyt stb. belül, és teljesen számomra fura technika az is, hogy a tetőről lógatták le drótokon a térbe az ablakokat, ajtókat, szellőzőket, és azután falazták őket körbe! Október 31 az átadás határideje, szerintem készen is lesznek vele. Korábban épült meg egy lakópark mellette, annak földszinti helységeiben tárolják az épitőanyagokat, e helységekből étterem, kávézó lesz, ezt onnan tudom, párra már most kikerült a cégér. Érdekes látni reggelente ahogy a nyelvsuliba indulok, hogy a kávézókból kihordják a gerendákat, téglákat, az étterem feliratú helységből khiozzák a malteros vödröket.

Egyetlen egyszer voltunk a hőség óta a kedvenc éttermünkben, tegnap este, telt ház volt, sok várakozó, de mikor minket észrevettek, szereztek még egy kisasztalt, 2 műanyag széket és a járdán pillanatok alatt nekünk lett egy terülj-terülj kisasztalunk. A Tom Yam Kung leves elfgyott, de nekünk mégis készitettek frissen újat, és bizony jólesett hozzá a Heineken jégkockákkal….  Napsi szinte már nem is könnyezett a levestől, pedig tele vlt chilivel…  Hazafelé pedig vettünk Durian gyümölcsöt, 150 bahtért most hat szeletet kaptunk, szezon előtt egy kicsi került ennyibe. Igaz, ha kinyitjuk a hűtőt, fokhagyma illat lengi be a lakást, pedig elvileg lgmentesen záródó máanyag dobozkába tettük… Napsi szerint a tejnek is durian ize volt ma reggel. És hihetetlen milyen édes a mangó is, most még inkább, a dinnye és a szamóca is, az ananász is… hizni kezdtem a melegben, nem sokat, de 1 cm-el nőtt a haskerületem.

Mielőtt az étterembe mentünk, a szabadidőparkba is elmentünk naplementét nézni a tengerpartról – mindig lenyűgöző, itt milyen gyors a naplemente, még 4 napkorongnyit fent van negyed hétkor, és fél hétkor már le is ment…..

A piacon most először láttam hogy békát is árulnak – egyenlőre kihagytam. A szomtámos néni mellé költözött egy másik család, ők is árulnak már ételeket, de persze nem konkurrenciának vannak felfogva, a gyerekek is már együtt hancúroznak  a két családból. Tegnap ismét BBQ-t ettem,  grillezett zöldségekkel. A hétfő nekem szabadnap lesz, a királyhoz kapcsolódik valami ünnep, de Napsinak dolgoznia kell, a katolikus suliban ez nem ünnepnap. Most tollasozni se tud szegény, a teremben is nagyon meleg van. Mostanában thai masszázson se voltunk, de ma tervezzük hogy elmegyünk. Napsi most épp a tigrisparkban van, egy ismerőse ideutazott, elhoz nekünk egy maya függyőágyat amit otthon úgy szerettünk, s ha megyünk majd több napra valahova, vihetjük magunkkal majd. ebben a melegben én kihagyom a tigrisparkot. Mindenesetre lelkére kötöttem, ha lát egy kis kölyöktigrist, ne kezdje simogatni s ne kérdezze meg, hol van az anyukája – mert már mögötte lesz.

A kinai notebookom kezdi megadni magát, a billentyűzet eddig se volt a helyzet magaslatán, de most már a képernyő negyede sötét, úgy blogolok stb. Talán meg tudják javitani egy másik plázában.

Már egyre többször sikerül kommunikálnom a thai emberekkel, mindig angolul kezdik, elmondom thaiul hogy nem beszélek angolul, de thai nyelven már beszélek kicsit. Nagyon örülnek akkor is, ha az árusnál thaiul kérdezem az árat és értem a választ, mnden thai mondatnak örülnek, gratulálnak.

Gondolom, a Book2 nyelvkönyvben majd a nyomtatott betűket fogjuk tanulni először, azokat nehezen ismerem fel,  és jön majd a múlt s jövő idő, stb…

Most azt tervezem, augusztusig vagyok diákvizummal, de utána átugrom Myanmarba, majd túristavizummal vissza, és szeptemberben japánba kellene mennem, oda is, vissza is megint túristavizummal érkeznék, s csak november-december körül váltanák ismét ED vizumra és folytatnám a thai nyelv tanulását. Közben a japán nyelvismeretem vinném fel felsőfokra.

A thai nyelv után még szeretném az indonézt is tanulni s a malájt, ami állitólag hasonló, ennyivel itt már elboldogulok addig, ami még hátravan.

Felmerült, lehet egy időt Japánban is eltölthetnék, van meghivásom.

Ha itt már elterjedt a japán gyógymód, Afrika felé venném az irányt. Azt gondolom, mivel dél-ázsiában a MI gondolkodás az alap, itt sokkal sokal hamarabb elterjed s virágba szökken. Nyugaton talán épp Magyarországon volt a legnehezebb, összefogásra összehozni a sok ÉN-t, aból egy MI-t létrehozni…  Ott nagyon nagyon nehéz volt, főleg hogy adni tudjanak az emberek. Ott annyira mindenki kapni akar…

USA-ban pedig, már hivatalosan elismert gyógymód – az alapitó mester álma teljesült.

Mivel odahaza pedig úgy hirlik épp húsvét van, hát boldog nyulakat!