A szék még mindig nincs meg, hiába mentem érte – már csak március első hetének végére igérték, hogy lesz. A vizum kiadás után pedig másnap már mehettem vissza az Immigration Officeba, mert 90 napon túl levőknek van egy külön lejelentkezése is. Majd, Napsi beszélt telefonon a nyelviskolai ügyintézőkkel és kitöltöttek egy kérelmet Thaiföldön érvényes Jogositvány megszerzéséhez, azzal is vissza mentem az Immigrationbe szerdán, a suli összeállitott nekem sok papirt hozzá, lakcimigazolás stb, az irodában fotózkodás, és kaptam 2 papirt, majd el kellett mennem orvosi vizsgálatra. Megpróbáltam a Pattayai egyik kórházban, de ott túl drága lett volna, igy végül Srirachán a kórházba mentem be, ahol a nagy táska cipelésétől és a sok járkálástól már kifáradva érkeztem. Előtte voltam a bútoráruházban is a székért, ami nem jött meg. Várakozási idő a kórházban nem volt noha nem időpontra jöttem, azonnal vérnyomás mérés és 165/82, erre nem adnak ugye jogsit. A magasságom 172 cm, a súlyom 69 kg. Nos, nekem még otthonról fehér köpeny szindrómám van, már attól is felmegy a vérnyomásom, orvost látok – az otthoni egészségügyi ellátástól kész vagyok. Hálisten, mikor 5 perc múlva fogadott a doktor, el tudtuk neki magyarázni Napsi segitségével akit felhivtunk telefonon, hogy jó a vérnyomásom – ekkor ismét mérte és már csak 130 volt, alá is irta a papirokat. Azóta voltam a közlekedésfelügyeletnél is, a jogsihoz a vizsga angol vagy thai nyelven lehetséges – de hátha engedik, Napsi tolmácsoljon. Jövő hónapban kiderül. Remélem, hamarosan meglesz az érvényes thai jogositványom.
Eljött végre a várva várt 4 napos pihenés ideje, de első nap át se tudtunk menni a szigetre, nagyon fáradak voltunk, heverésztünk, filmet néztünk, illetve én BBQ-ra vágytam – és a hölgynél, akitől a Somtámot veszem a szomszédban, volt BBQ csrkenyárs, nagyobb mint eddig bárhol, darabja 10 baht volt és 2 ananász is volt minden rúdon – imádom!!! Hozzá a grillezett zöldségek… Mmmmmmm…..
Ettem Tom Jam Thai levest is nemrég, ami a Tom Jam leves változata tintahallal és garnéla rákkal. És a kesudiós csirke is nagyon bejön, de a piacon vásárolt Okonomiyaki is nagyon finom. Megkóstoltam a Takoyakit is, polipdarabka sütve tésztabundában, de az nem annyira jött be.
A szigetre átmentünk pénteken, ezúttal nem bungalowt kaptunk, hanem egy appartman-házrészt, de két oldalán az épületnek nagy teraszok is voltak. A legtöbb időt ott töltöttük, néztük a tengert délutánonként, élveztük hogy nincs szúnyog, de friss szél van, Napsi olvasott én tanultam, kicsit úsztunk és fürdőztünk is, de nem igazán sikerült egyikünknek sem az az igazi pihenés. Túl fáradtak vagyunk most. Aldtunk is, de nem aludtuk ki magunnkat. Pár hete végzem a Lótusz szútra három hetes gyakorlatát is, már csak pár nap van hátra.
Nagy volt most az apály, nagyon visszahúzúdott a tenger, sokat lehetett dél körül begyalogolni a mély vizig. Talált Napsi egy haldokló tengeri csillagot is a parton, visszavittük a vizbe, de már késő volt szegénynek. Napsi szép csigákat is talált ismét.
Vissza is jöttünk vasárnap kora du, de azért volt egy nagy kalandunk: Bementünk a faluba péntek este megnézni milyen az olasz étterem, amit mindig láttunk a tuk-tukról – hát nem volt egy nagy szám. De amikor gyalog elindultunk, egy fekete kutya, itt-ott fehér foltokkal felállt és velünk tartott – hát milyen jó volt! Vettünk fel botokat a vaddisznók miatt most előre, de mikor felértünk a tengerpartról és ráfordultunk a falu felé vezető útra, az addig mögöttünk jövő kutya előre sietett – és két vaddisznó állt az út két oldalán, egyik az a nagy, amelyik már egyszer kicsörtetett egy ösvényről rám, mikor először indultam el gyalog a faluba, és ott volt az út másik oldalán egy másik is. A kutya hősiesen előrement és ráugatott a nagy vaddisznóra, amelyik megállt, a másikra is, és simán átjutottunk közöttük – és akkor láttunk 100 m-re egy harmadikat is, de mellette már volt két másik kutya is, amelyek az út szélén tartották. A mi fekete kutyusunk előrement, erre is ráugatott, szemmel tartotta, az is mozdulatlanná vált mig elmentünk mellette. A kutyus végigkisért a faluig, sőt ott is velünk maradt. Az olasz étterem kerthelységéből kizavarták, nem védhettük meg – de addig velünk volt, mig nem jött meg értünk a tuk-tuk, ő egyedül ment vissza. Előtte próbáltam neki venni ételt de nem volt csirkenyárs, a sütit amit vettem neki – nos azt nem kérte. De másnap megkerestem, vettem 3 nyársat neki és megetettem. Utána meg is simogathattuk Napsival, majd a hátára fodult jelezve, vakargathatjuk is akár… Megtettük.
Hát, számolgatjuk, mennyi van még hátra a hajszásabb időkből… Napsinak két hét, vizsgaidőszakkal, utána kezdődik a szünete, nekem két hónap még, amig be kell járnom a nyelviskolába.
Az első könyvet már megértettem, 120 oldalból 100. oldalig tudom, az utolsó 20 oldalt is értem, hamarosan úgy érzem, mehetek a vizsgára és kezdhetem a következő könyvet. Összesen három könyv a tananyag, azt mondják, a harmadik után tudok thaiul – meglátjuk.
Az idő már érezhetően kezd melegedni, de pár napja nagyobb eső volt, abban jöttem haza a városközpontból és jó volt megázni kicsit.
A nyelvsuliba egyre hosszabb idő beérni, mikor elkezdtem bejárni egy óra elég volt otthoni indulással a nyelvsuliba beérkezésig, de most már másfél óra, ez már nem olyan jó – utazom 3 órát heti 4x hogy 2 órát ott legyek. És a déli nagy melegben jövök ki. A thaiok ilyenkor szúnyokálnak… igazuk van.
Én is szeretnék szúnyokálni, végre rendesen kialudni magam, de az esti tanulás sokszor éjfélig eltart, meditációk, és reggel a fényre és a reggeli zajokra már felébredek korán. Jó lenne, a thai életrend szerint élhetnénk mi is. 11-16 között szieszta a meleg miatt, akkor akár reggel 6.-kor kipihenten ébrednék.
Eljön majd az az idő is! Addig, élvezzük a gyümölcsöket, ételeket, s amit lehet.