A negyedik napon egy befizetett túrára indulunk, amit Napsi tárgyalt le. Reggel korán jönnek értünk az itteni helyi taxival, és egy másik kikötőbe megyünk, ahonnan kis várakozás és a kezünkre kapott pecsét után egy lassú hajóval elindulunk halnézőbe. Több mnt egy órát hajókázunk, kb. másfelet gyönyörű szigetek között, mig az első tetthelyre érünk. Napsi nem akarta elhinni nekem, hogy majd ki kell mászni a hajóból a vizre, de igy lett. A sziget mellett már horgonyzó többi hajó mellé, illetve közé állunk, megkaptuk a búvárszemüveget a légzőpipával és várnak a halak, illetve… Mi késünk, Napsi nem hagy magamra, türelemmel tanit mert mindent elfelejtettem gyerekkorom óta, nem húzom meg eléggé a szemüveg sziját, nem harapok rá eléggé a pipára, igy orromon-számon tengerviz jut belém. 25 percnyi próbálkozás után siker és egy fantasztikus világ tárul fel, fejem a viz alatt tartva. Főleg darázshalacskák úsznak hozzánk rajban, nagyon kiváncsiak, a kezünkből esznek akár, simán meg tudnám őket fogni. Mélyebben nagyobb szines halakat veszek észre, újjongok a boldogságtól, majd dudál a hajó, visszaúszunk. Máris kapunk ebédet, mig a következő szigethez érünk, a főtt rizshez 3 féle feltétet választhatunk illetve akár mindet. A második szigetnél inkább strandolás van, vizicsúszdán lehet a tengerbe érkezni, illetve fejesugrással, stb. Mivel most ettünk, ezt majdnem kihagyom, sokat vivódok, ússzak-e, és megyek végül. Kiúszom a szigetre s a partközelben nagy kagylót találok, amilyet még nem láttunk. Itt sziklás, tengerisünös a part, óvatosan mozgok, úszva viszem a zsákmányt, boldogan mutatom Napsinak. Szegény viszont közben keresett a hajón, mert nem hallotta mikor mondtam, bemegyek a vizbe mégis…
És máris indulunk, a hajón gyümölcsöt osztanak, ananászt, mindenki akár többször is kap. Előttünk egy kinai család ül, hogy ők miért kerülnek külön emltésre, meghagyom Napsinak. A harmadik szigetnél, ahová érkezünk szintén sok hajó van már, sőt itt palackos búvárcsoport is van – igéretes…. S jön a csodák birodalma! Nem csak darázshalacskák vannak, a sziget afféle szikla, mely a mélyben a vizben parádés világot rejt. Gyönyörű lilás vizigomba szerű dolgok, medúzafélék tapadnak a sziklákra, neonhalacskák lejjebb és az a gyönyörű sötétkék hal sárga farokkal, amit annyit csodáltam gyerekkoromban akváriumban egy diszhal-madár boltban …
Napsi kedvet kap mélyebb merüléshez, de sajnos már visszahivnak a hajóra. Ezúttal a hajón főtt kukoricát kapunk és később még hazafelé dinnyét és csirkenyársakat is. Mindezt fejenként 800 baht árért… Az egész út ára ennyi.
A negyedik szigetnél rendesen kikötünk, mondják, ott inkább sétálgatni lehet – de nem egy nagy szám, egy vendéglő drágán, lehet itt is a darázshalakkal úszkálni, de már kissé elfáradtunk.
Hazamegyünk a hajóval és mindenkit a szállásra visznek. Minket nem kell, mert találtunk egy jó éttermet, ott még iszunk finom sört a szállás közelében, majd a szokásos esti kagylógyűjtőssétát megejtjük alvás előtt. Ja, és mivel sötétben jöttünk vissza, egy kedves thai fiatalember felvett minket aki a szomszéd étteremben dolgozik és elmondta, skorpiók és kigyók vannak ezen az úton is este, figyelni kell, világitani legalább. Megköszöntük az infot, mostantól figyelünk.
Másnap pihenés, kellemetlen meglepetéssel. Ébredés és tisztálkodás után a szállás éttermébe megyünk enni 11.00 órakor, és a teljes thai személyzet szépen leül enni, más vendégek is hiába várnak… negyedóra után megúnjuk, máshova megyünk enni, amit nem bánunk meg, kedves mosolygós pincér és pincérlány, finom ételek, nagyon jó kávé. A napot én főleg tanulással töltöm, tegnap a hajón is búvárkodások közben tanultam végig. És strandolgatunk, kagylót gyűjtünk, majd osztunk-szorzunk és elmegyünk befizetni szilveszterre egy elefánt-túrát.
Másnap ismét értünk jönnek, déltől kezdődik a túra, ezért tanulva a tegnapiból, fél tizenegyre megyünk enni – és a thai személyzet ismét épp helyet foglal, enni fognak. Ez már sok, alig marad időnk, de egy kv-ért és Napsinak Smoothy-ért elgyaloglok egy barátságos helyre, és eszünk pár szem kis banánt indulás előtt. Jön a „taxi” és irány az elefánt túra. Együtt kerülünk egy 40 éves elefánthölgy hátára Napsival, a hajtó az elefánt nyakán ül, és egy ültetvényen át elindulunk a kristálytiszta hegyi tó felé, ahol fürdőzés lesz a program elefánttal… A kristálytiszta hegyi tóról szóló beszámolót szintén meghagyom Napsinak, majd ő leirja…. Az elefánt cammog, mögöttünk jön egy baby elefánt is, aki nagyokat trombitál. Nagy élmény a hölgy hátán utazni, aki időnként elindul le az ösvényről elcsenni egy-egy finomabb falatot. Amit aztán incselkedve megmutat a hajtójának.
Néha napernyőt kapunk, amit magunk és az idomár fiú feje fölé tartunk, megtudjuk az elefántnak 20 perc szünete van 2 túra között, a hajtója 4 éve dolgozik vele. Úgy látom, itt is ugyanaz a helyzet, mint a hajón – boldogan dolgoznak a thai fiatalok, örömmel. Jóba vannak egymással, és imádják a munkájukat. És nagyon figyelnek a vendégekre.
Elérkezünk a tóhoz, ahol leszállunk egy elefánt-állomáson, fürdőruhára vetkőzünk, az elefánt hátáról lekerül az emelvény amiben utazunk, és vsszaülünk a hátára, illetve Napsi a nyakába… és jön a fürdőzés, vastagbőrű barátnőnk belemerül a tóba velünk a hátán, és ormányából vezényszóra, majd anélkül is, jobról-balról, hátra locsol minket, nagy zuhit kapunk tőle. Majd száraz ruhába bújunk, visszakerül a felépitmény az elefánthölgy hátára és visszaindulunk. Hamarosan a srác leszáll róla, de nekem az elefánt nyakát felkinálja, onnantól azon ülök, a fején tartva tenyereim próbálok ottmaradni. A vége felé jön egy meredek lejtő, de akkor se csúszom le a nyakából, a hölgy nagyon óvatosan megy le is velünk és fel is. Majd leszállunk a hátáról, és ő megkapja jutalmát, csemegéket.
Visszavisznek a szállásra, de a soför elérti a szállás nevét, igy egy fél grátisz szigettúra lesz belőle autóval, de nem bánjuk. A söfőr sokszor kér elnézést, de minket nem zavar, nyugtatgatjuk. Visszavisz a szállásra, és elmegyünk a tegnapi helyünkre enni, ahol bepótoljuk az elmaradt reggelit is. Leves, második, hideg sör, Kv…..
Kis pihenés után, 18.00 órától kezdődik a szilveszteri programunk.
Ja, én pár nap óta koktélokat kóstolok, nagy újdonság ez nekem, otthon elégé drágállottam, nem sokat kóstoltam, egy Mojitot és egy Pina Coladat korábban. Most kipróbáltam tegnapelőtt a Mai-Thait, tegnap a Sunrise-t, most egy Blue Hawaiit iszom. Ez végre nagyon bejön, arra jutok, e napon a kék szinű koktélokat keresem. Kapunk a koktélhoz grátisz ajándék dinnyét, ananászt, csirkenyársakat! Csak úgy. Hihetetlen! Megyünk tovább, itt-ott megállunk egy koktélra és persze kagylókat gyűjtünk, a tenger ma rengeteg kincsét ajánlja fel, csodásakat találunk. A következő helyen egy Pink Ladyt iszom mert az alig alkoholos, minden koktél 120, 130, 150 baht helyett ma sok helyen 99 vagy 100 baht! Napsi eszik most, a csirkenyársak az előző helyen mind nekem jutottak. Már eregetik az ég felé az itteni csodás lampionokat, tényleg nagyszerű látvány. Továbbmegyünk, és egy élő zenés előkelő vendégekkel teli szálloda melletti barátságos étteremben telepszünk le 21.30 felé, majd itt is maradunk már éjfélre – és jól döntöttünk! Kipróbálok egy újabb koktélt, Paradicsommadár koktél a neve, kék szinű, érdekes savanykás ize van. Hamarosan tüznyelő show következik az itteni étterem jóvoltából, csodálatos! És mennek fel a lampionok, a pincérek szinte futva közlekednek, rengeteget dolgoznak és figyelmesek. Napsi eszik egy palacsinta-féleséget még, majd éjfél előtt kérünk még 1-1 koktélt, most egy curacao-schweppes-t kapok, blue laguna a neve… nem egy nagy szám, de koccintásra ok. És…. Hatalmas tüzijátékok mindenfelé éjfélkor, minden étteremnél másféle, jó pár perces, változatos, imádjuk… Még elüldögélünk, hazasétálunk, és a kedvenc helyünkön, ahol a grátisz gyümölcsöket, csirkenyársat kaptuk, még ismét elüldögélünk az új év első óráiban, egy martinivel még koccintok Napsival, ő üditőt iszik, majd hazasétálunk.
Azt hiszem, életem legszebb újéve következett el, rájöttem, ez mennyire más, mint amit odahaza fiatalként megéltem, nem vagyok fáradt, nagyon nagyon boldogan teltek ezek az órák. Mntha Ko-Chang azt mondaná nekünk – válasszatok engem majd, ha már letelepednétek….
Igaz, 8 nap sokhavi megtakaritásba került itt most – de nem drágább mint otthon, a programokkal együtt főleg nem, s az elefánt program csaknem kétszer annyi volt mint a negyed-búvárkodás, de a elefántok ételéhez járultunk ezzel hozzá, és nagyon nagy élmény is. Van elefánttábor is, hol velük lehet élni, gondozni őket. Talán az is elkövetkezik.
Boldog Újévet ezúton is mindenkinek!