Tudom, hogy már mindenki tűkön ül, miről szólhat ez a hihetetlen érdekfeszítő kínai bácsis sztori, úgyhogy nem húzom tovább az időt.. Szóval amikor búvárkodni mentünk, a hajón legalább 70 emberrel utaztunk együtt, köztük a kínai bácsival, aki közvetlenül előttünk ült.
Többször elkezdtem már írni egyébként a történetét, és bár nem ismerem és valószínűleg nem találkozunk már, mégis úgy érzem, nem szép vele szemben, ha kifigurázom itt. Szóval csak összefoglalva írom le a sztorit.
A lényege a történetnek, hogy amikor a thai legénység a hajón körbejárt az ebéd utáni gyümölcsökkel, meg később az uzsonnánkkal, a kínai bácsi rendkívül fókuszált volt a repetát illetően, mert hogy azt is lehetett kapni. Volt repeta dinnyeszeletekből, később a szeletelt ananászból, jutott mindenkinek, aki még kért, így a bácsinak is, ő egyből több szeletet vett mindenből, hogy legyen bőven. De amikor a nyársra tűzött sült hús-gyümölcs kombinációra került a sor, akkor az újraosztást nem a mi oldalunkon kezdték a srácok. Lehetett látni, hogy már csak pár nyárs van, és bár egyre közeledtek felénk, nem lehetett tudni, jut-e még extra nyárs mindenkinek. Együtt izgultunk a bácsival, lehetett érezni a levegőben a feszültséget.
És pont a kínai bácsi orra előtt osztották ki az utolsó darabot.
Szeeeegééééény kínai bácsi. 🙂 És milyen hatást keltett ez benne?
Hát így kívülről nehéz megmondani, és nem mentem oda, hogy megkérdezzem. (Pedig hogy örült volna: -Kedves uram, milyen hatást keltett önben az iménti eset? 😀 ) Nem volt látványos a reakciója, talán csak egy csalódott szusszanás.