Nem, ez nem egy taoista történet lesz évszázadokkal ezelőttről.. Pedig milyen jó cím lenne. 🙂 Valójában még ez a két téma vár kibontásra a Koh chang-i történetek közül, mert csak említve voltak pár bejegyzéssel ezelőtt.
Enyém a nemes feladat. 🙂
Szóval elefántolni egy ültetvény mellé mentünk, békésen andalgott a fák között hátán velünk az eli, néha eszegetett ilyen-olyan leveleket, amiket az ormányával elért. Aztán fél óra elteltével elérkeztünk a hirdetésben kiemelten szereplő kristálytiszta vizű erdei tóhoz, ahol pancsolni lehetett az elefántokkal.
Már messziről sem csillogott úgy ez a tó, ahogy azt a leírás alapján elképzeltem. Nem táncoltak a nap sugarai türkizkék felszínén és nem lehetett látni az alján kergetőző halakat. Leginkább zöldes volt a vize, nem elrettentően mocsaras, de zöld. Kicsit úgy voltam vele, amikor megláttam, hogy talán mégsem mennék bele fürdőruhában, de aztán elkezdtek pörögni az események, az elefánt már fürdésre készen várt, a gazdája szólt, hogy menjünk gyorsan, így nem is gondolkoztam, a következő pillanatban az elefánt nyakában ülve találtam magam fürdőruhában.
A fejecskéje felől kellett megközelíteni, ők a gazdájával beálltak a tómederbe, ami lejjebb volt, mi meg a partról átmásztunk az elire. Meg se kottyant neki, olyan hatalmas hozzánk képest. Aztán jött a móka, vezényszavakra locsolt minket, meg sokszor magától is a kis (nagy) ormányával. Jobbról, balról, fentről, ahogy épp kedve tartotta. Záporozott ránk a kristálytiszta tó vize, tök nagy élmény volt elefánttal fürdeni.
Aztán úgy negyed óra után mégis azt mondtam a gazdájának, hogy fázom, menjünk lassan. Azelőtt pár perccel láttam meg ugyanis a kristálytiszta vizű tó felszínén lebegő és békésen málladozó világosbarna elefántkaki csomagokat. 😀 Annyira nem volt jó érzés oldott elefántszarral locsoltatni magamat, bár próbáltam kitartani, de nem akart kimenni a fejemből, hogy milyen számomra ismeretlen baktériumokkal lehet tele a tó.
Persze nem lett semmi bajom, bajunk, a szálláson lefürödtünk. A vicc csak az, hogy külön kiemelték a tó kristálytiszta mivoltát, és azért valljuk be, ez még a tisztától is messze volt.
A kínai bácsiról majd a következő bejegyzésben, mert most mennem kell.
BÚÉK Mindenkinek!
N.