Hónap: 2015 január

Nos, mivel van egy befejezetlen ügy odahaza, fogadalmat tettem és tartom, mig az véget nem ér, nem iszom se kávét, se alkoholt, még egy korty sört sem.

Egy egynapos böjttel inditottam, mely csodálatosan könnyű volt és az otthoni konyhasók is kiürültek a szervezetemből – nagyon lazák már az izületeim. Járunk továbbra is thai masszázsra kb. hetente egyszer, de kipróbáltunk egy új helyet – nagyon durván dolgoztak, Napsi kék-zöld lett pár helyen már estére, kifejezetten fájt, nem figyeltek közben rám, a visszajelzéseimre – szóval visszatérünk az eddigi helyhez, noha ez közelebb lett volna.

Hetente 1 nap böjtöt tartok, egy héten át erős koffein elvonási tüneteim voltak, de kibirtam. Az már fejfájás, mikor az ember tarkója is lángol! Már sok kávét fogyasztottam.

És, kérem szépen, BBQ Thaiföldön!!! Kedvet kaptam hozzá, mert Napsi ment a kollégáival egy ilyen rendezvényre, én meg találtam olyan házi sütödét, ahol készen volt a megsütött BBQ rúd, csirkehús hagymával, ananásszal, paradicsommal és erős paprikával megsütve, szószba mártva – NYAMI!  4 rudat vettem, salátával ettem, nagyon bejött, és 60 baht volt mindössze a 4 nyárs, a saláta ugyanannyi. Lakoma volt a javából, és ananász juicet ittam hozzá.

Sör helyett most kiwi, licsi, aloe-vera léket iszogatok és nagyon nagyon finomak. Az meg, hogy bármikor ehetek édes görögdinnyét – ezt nekem találták ki.

Vettünk kb 20 dkg sajtot is, és először drágának gondoltuk – utána már nem, mert olyan ize volt, mint otthon a legjobb kézműves sajtoknak! Német Gouda sajt volt. És az ára ugyanannyi, mint otthon a kézműves sajtoknak.

Vizumügyben változás van, most 15 napra adnak majd vizumot mikor megyek és ellenörzik, járok-e nyelvórákra? Biztos ami biztos, már heti 4 napra tettek oktatást, és csak orvosi igazolással lehet hiányozni mostantól. Ha mindent rendben találnak, akkor kapok újabb 75 napra pecsétet.

Most iráni, amerikai, fülöp szigeteki, vietnami, orosz, francia, dán, hongkongi és koreai társakkal tanulok. Nekem jobban bejön a heti 4 napos, 4×2 órás tanulás, mert útközben a minibuszban ennyi anyagot már tudok frissen ismételni, tanulni. A heti 3×3 nekem sok volt, túl sok anyagot vettünk egyszerre.

Most már szúnyoghálókat is beszereztünk, jobb az idő, 22-30 fokok, nyitva lehetnek az ablakok, de a moszkitókat nem kérjük.

Fogyok tovább, haskerület 81 cm, de még mindig van mint leadnom… odahaza ilyenkor már hiztam, minden évben a libikóka – télen felhiztam, tavasszal igyekeztem leadni, nyár elejére – közepére sikerült, és kezdődött elölről – itt nem, egészséges, friss ételek vannak. Néha mellényúlok a piacon mert kipróbálok valami ételt, előfordult kiöntöttem – de szaporodnak a kedvenc ételeim, a  japán étellehetőségek nélkül.

Nem is gondoltam, ilyen jó a thai konyha – odahaza alig volt jó thai étterem, ami bejött. Itt mindenhol jól főznek.

A kormány itt ezt támogatja is, ahogy egész Dél-Ázsiában. Ha van 200 bahtod, ami nem nagy pénz itt, tehát ennyit mindenki összeszedhet, a kormány ad 5 000 bahtot indulásnak, forgótökének kb, hogy lakásod alsó szintjét vagy kertrészét rendezd be valami üzletnek vagy kifőzdének. Igy a szegény családok is megélnek, ha más nem, a nagymama vagy nagypapa süt 2-3 féle ételt. Vagy bolt lesz belőle, általában nem romló árucikkekel van tele, ki mit szeretne. Az adó minimális. Minden bolt más igy kicsit. Láttam olyat, ahol csak kipufogócsövet árulnak motorokhoz, de vagy 500 féle van a boltban – biztos talál ott az ember az övéhez is, és ennek hire megy.

És az ember nem költi el azt az 5 000 bahtot hanem okosan befektette, és olyat csinál, amit szeret is. Ha nincs vevő, ez egyben a család napppalija is, akkor TV-t néznek vagy alszanak, vagy játszanak a gyerekkel.

Hát nem sokkal ésszerűbb és emberibb?

Tudom, hogy már mindenki tűkön ül, miről szólhat ez a hihetetlen érdekfeszítő kínai bácsis sztori, úgyhogy nem húzom tovább az időt.. Szóval amikor búvárkodni mentünk, a hajón legalább 70 emberrel utaztunk együtt, köztük a kínai bácsival, aki közvetlenül előttünk ült.

Többször elkezdtem már írni egyébként a történetét, és bár nem ismerem és valószínűleg nem találkozunk már, mégis úgy érzem, nem szép vele szemben, ha kifigurázom itt. Szóval csak összefoglalva írom le a sztorit.

A lényege a történetnek, hogy amikor a thai legénység a hajón körbejárt az ebéd utáni gyümölcsökkel, meg később az uzsonnánkkal, a kínai bácsi rendkívül fókuszált volt a repetát illetően, mert hogy azt is lehetett kapni. Volt repeta dinnyeszeletekből, később a szeletelt ananászból, jutott mindenkinek, aki még kért, így a bácsinak is, ő egyből több szeletet vett mindenből, hogy legyen bőven. De amikor a nyársra tűzött sült hús-gyümölcs kombinációra került a sor, akkor az újraosztást nem a mi oldalunkon kezdték a srácok. Lehetett látni, hogy már csak pár nyárs van, és bár egyre közeledtek felénk, nem lehetett tudni, jut-e még extra nyárs mindenkinek. Együtt izgultunk a bácsival, lehetett érezni a levegőben a feszültséget.

És pont a kínai bácsi orra előtt osztották ki az utolsó darabot.

Nos, már láttam robogón 5 tagú családot is, a három gyerek középen ült. Látom a karon ülő gyerekkel robogozó anyukákat, és amikor egy motor mellé szerelt oldalkocsiban a mini fügőágyban közben alvó kisgyereket megláttam, megértettem, itt a gyereket magukkal viszik mindenhová, a piaci árusoknál is ki vannak téve akár a függyőágyak, anyuka árul, apuka addig játszik a kisgyerekkel, itt ez természetes, bababarát munkahelyek mindenfelé.

Ami nincs, az a babakocsi. A nők vagy akár férfiak cipelik magukon a gyerekeket vagy a robogón ülnek.

A közlekedés alapszabála itt az önkorlátozás, az együttműködés. A minibuszok akár városon belül gyorsan mennek, más is megteheti. Ha nem veszélyeztet vele mást. A nyugati ember ezt érti félre, hogy itt mndent lehet és másokat veszélyeztetve száguldozik barbár módon. A balesetek nagy része ebből van, és hogy elalszanak a volánnál.

A kutyák nem kerités mögött vannak, hanem kint alszanak, ezek általában a családhoz csapódott kóbor kutyák, a kutya maga dönti el, melyik család közelében telepszik le, sokszor van saját tányérkája is.

Kerités mögött csak a nyugati iskolai kollégium kertjeiben láttam kutyákat, azok vonyitanak is éjjelente rendesen.

Itt a gekkókon kivül megszokott a mókusok látványa is, igazi akrobataként másznak a villanyvezetékeken.

A motort viszont sokszor betolják estére a földszintre, ami mondjuk napal fordrászüzlet, éjjel meg ott alszik a család, a motorral.

A suliban másodjára vesszük át a tankönyvet ezzel a csoporttal, többeknek sikerült a vizsgája és hamarosan a 2. tankönyvet vevő csoportba kerülnek át. Én még maradok egy ideig, most már nem leckénként haladunk, hanem keresztbe mindent kérdeznek, példul nem csak hogy hol van a tol, hanem hány darab van a teremben és milyen szinűek például, illetve a tankönyben nem szereplő egyéb szavakat is tanulunk. a tankönyvben 8 szn volt, most már tanuljuk a szinárnyalatokat is, és minden szint. Ugyanigy már ételek neveit is tanuljuk.

Vannak érdekes szituk, legutóbb arra volt kiváncsi az egyik nyelvtanár, ki hogyan szólitja a férjét, feleségét, becenév, stb. Sorba került elő a drágám, kincsem stb. Mikor a kb. 40 kg.-os hongkongi nő került sorra, ő bemutatóul elorditotta magát, hogy igy hivja a férjét: HÉ!!!!  Gurultunk a nevetéstől. Most küzdők a számlálószavakkal, 36 van nekik…  Japán nyelven azért kevesebb volt.

Tegnap nagy nap volt gasztronómiailag számomra, úgy alakult, reggelire a chilis-kókuszos csirkelevest ettem, délben Szomtámot, este meg Pad-Thait, 3 nagy kedvenc ételemet… Ma viszont rizsleves a menüm és a 7 Elevenben vett készételek. 

Az új év egy döbenetesen szokatlan dolgot hozott még számomra – itt minden ugyanannyiba kerül, mint tavaly.  Magyarországon évente 10-20-30 % áremelés érinti az embert általában, hazajárók angliából mesélik, 2 év alatt 30 %.-al nőttek a magyar árak, vannak élelmiszerek amik már drágábbak mint londonban, ahol nem 29 000 ft. a jövedelem tömegeknek, hanem 1 M ft, kicsit mások az arányok, sőt nem kicsit.

Szóval a minibusz továbbra is 40 bahtért visz el, az ételek 30-45 bat, és találtam már több helyet, ahol a valódi presszó kv 40 baht mindössze…

A lakbér is ugyanannyi 🙂

És hétvégén találtam egy helyet, ahol belga söröket lehet inni, nem olcsón, de van például meggyes sör is…   Szombat este pedig egy hangulatos étteremben a jó kis rockzene mellé Hoegarden sört ihattunk, korsóval! Nem vagyok nagy búzasör rajongó, de  ez hihetetlen finom volt, és jégbe hütött hatalmas korsóban hozták – amiben nem melegedett fel!

Az időjárás már igen enyhe, reggel 9-10 felé előfordult, a bokám körül furcsa, régi érzés jelent meg – kicsit fázik a szandiban!

Ventillátor már nem kell, sokszor dél körül se kell napszemüveg sem. Már nem kell annyira figyelni, legyen nálunk folyadék, és a sapka is elmaradhat.

Tél van.

Napsi talált sportlehetőséget, hetente kétszer tanitás után lesz testedzése egy kolléganőjével, aminek nagyon örülök.

Hát, nekem meg a thai nyelvben történő elmélyedés továbbra is a fő feladat. Jó lenne alapfoki vizsgával zárni az első thai nyelvű tanévemet majd.

Nem, ez nem egy taoista történet lesz évszázadokkal ezelőttről.. Pedig milyen jó cím lenne. 🙂 Valójában még ez a két téma vár kibontásra a Koh chang-i történetek közül, mert csak említve voltak pár bejegyzéssel ezelőtt.

Enyém a nemes feladat. 🙂

Szóval elefántolni egy ültetvény mellé mentünk, békésen andalgott a fák között hátán velünk az eli, néha eszegetett ilyen-olyan leveleket, amiket az ormányával elért. Aztán fél óra elteltével elérkeztünk a hirdetésben kiemelten szereplő kristálytiszta vizű erdei tóhoz, ahol pancsolni lehetett az elefántokkal.

Már messziről sem csillogott úgy ez a tó, ahogy azt a leírás alapján elképzeltem. Nem táncoltak a nap sugarai türkizkék felszínén és nem lehetett látni az alján kergetőző halakat. Leginkább zöldes volt a vize, nem elrettentően mocsaras, de zöld. Kicsit úgy voltam vele, amikor megláttam, hogy talán mégsem mennék bele fürdőruhában, de aztán elkezdtek pörögni az események, az elefánt már fürdésre készen várt, a gazdája szólt, hogy menjünk gyorsan, így nem is gondolkoztam, a következő pillanatban az elefánt nyakában ülve találtam magam fürdőruhában.

A fejecskéje felől kellett megközelíteni, ők a gazdájával beálltak a tómederbe, ami lejjebb volt, mi meg a partról átmásztunk az elire. Meg se kottyant neki, olyan hatalmas hozzánk képest. Aztán jött a móka, vezényszavakra locsolt minket, meg sokszor magától is a kis (nagy) ormányával. Jobbról, balról, fentről, ahogy épp kedve tartotta. Záporozott ránk a kristálytiszta tó vize, tök nagy élmény volt elefánttal fürdeni.

Aztán úgy negyed óra után mégis azt mondtam a gazdájának, hogy fázom, menjünk lassan. Azelőtt pár perccel láttam meg ugyanis a kristálytiszta vizű tó felszínén lebegő és békésen málladozó világosbarna elefántkaki csomagokat. 😀 Annyira nem volt jó érzés oldott elefántszarral locsoltatni magamat, bár próbáltam kitartani, de nem akart kimenni a fejemből, hogy milyen számomra ismeretlen baktériumokkal lehet tele a tó.

Persze nem lett semmi bajom, bajunk, a szálláson lefürödtünk. A vicc csak az, hogy külön kiemelték a tó kristálytiszta mivoltát, és azért valljuk be, ez még a tisztától is messze volt.

A kínai bácsiról majd a következő bejegyzésben, mert most mennem kell.

BÚÉK Mindenkinek!

N.

Nos, újév napján, noha hajnalban aludtunk el, frissen ébredek 7.30 felé, és blogot irtam. Napsi tovább aludt békésen, majd regeliztünk, aludtam egy órácskát mig Napsi thai masszázsra ment délután, azután pihentünk, úsztunk, és apálykor tengerből szedtünk ki neylonzsákokat, főleg Napsi, szatyrokat, palackokat, jó sokat. És a tenger mindig meghálálta – igen szép  csigákat, kagylókat találtunk, főleg abból, ami addig alig volt, szép márványos hatásúakból. Láttunk sok remeterákot, szép halakat melyek közel jöttek. Este ismét lazitottunk, pár koktélt megkóstoltunk, ettünk kedvenc helyünkön és néztük a naplementét….  Utolsó teljes napunkon pedig sokat aludtunk és utoljára ettünk kedvenc helyeinken, gyűjtöttünk még kagylót, rengeteget, utolsó nap annyit találtunk mint előtte összesen, ismét szedtünk ki a tengerből szemetet is, majd még egyszer koktéloztunk, kipróbáltuk ott a függyőágyat amiben lehet heverni, társasoztunk.

Ami érdekes volt, hogy a búcsú nem töltött el szomorúsággal. Odahaza mindig nyaralás után nehéz volt visszamenni tanulni, dolgozni. Most tudtuk, megyünk haza Sziracsára, ahol vár a Pad-Thaios néni, lesz piac, ott a kedvenc vizipipás helyünk, a Tom-Yam-os étterem ahol szeretünk enni, és hogy Sziracsa egy pompás hely, ahová visszamegyünk. Sok órás út után meg is érkeztünk, lepakoltunk majd mentünk vacsorázni – találtunk egy másik helyet ahol van Tom Yam leves, mert a nagy kedvenc hely még zárva volt – újévi szünet. A vizipipás helyre még elsétáltunk, de ott is még szünet volt, sör volt de vizipipa még nem – majd jövő hét végén lesz, igérték. Az se zavart – jó helyen vagyunk, örülünk neki. Van még egy sziget, közelebb, amit megnéznék, lehet lesz Napsinak még szünete 1 nap + hétvége egyben, akkor lehet megnézzük.

A kék szinű kotélok kóstolásának szubjektiv eredménye:

1: Blue Hawaii

2: Blue Honolulu , nem sokkal lemaradva.

3: Blue Margarita, ez meglepett, leszoritotta a korábbi harmadik helyezett Blue Summer Kiss-t!

A Blue Laguna nekem csalódás volt koktélban, ahogy a Blue Daiquiri is. És volt még pár amit kipróbáltam, de a fenti 3, ami nagyon bejött.

És akkor most ismét munka, thai nyelv tanulás, stb, de teljes békében. Jó ez igy.

2015 – szevasz!