Kelés reggel hat órakor, minibusszal Pattaya, majd ott motorostaxival megyek az immigration office-ba, ami tengerparti részen van. Nálam lezárt boritékban minden, amit az iskola készitett, a csaknem 2 000 baht amit be kell fizetni és még 700 baht, hátha valami történik. A motoros 170 bahtért akart vinni, 100-ban állapodunk meg, oda akarok érni időben. Nyitás előtt már egy órával ott vagyok, rajtam kivül 4 igen idős férfiember van még ott. 45 perc múlva beengednek, de hiába voltam ott időben, kb. 20.-nak sikerül bejutnom. Viszont az ablaknál az első leszek, akit hivnak, az előttem betolakodók más ügyben érkeztek. Nagy örömömre az ajtónál japánul szólitottak meg, beszéltek velem a hivatalnokok.
És már szólitanak is, mindent átadok, naivan azt hittem, átnézik, befizetem a pénzt, bepecsételnek és mehetek is az iskolába órára. Még enni is tudok tán a 10.00 órás suli kezdés előtt.
Az ügyintéző hölgy tüzetesen átnézi a csaknem 20 oldalt, amit a suli adott, benne a fényképek a tanteremben, a szálláson, a bérleti szerződés, a jelenléti iv, hogy miért voltam Japánban majd elmagyarázza, menjek a mögötte lévő sorban lévő ügyintézőhőz. Ő is mindent átnéz, próbál valamit kérdezni angolul. Egyik magyar ismerősöm a tanfolyamról is itt van, mutatom ő tud angolul, segithet, de int hogy már nem kell, telefonál. Az iskolát hivja, beszél velük, majd leteszi a telefont és mondja, menjek vissza a suliba. Az útlevelem ott marad. Affene! Ekkor merült fel bennem, hogy ha ma nem kapom meg vizumot, este már el kell hagynom az országot , valószinű Laoszba kell mennem és túristavizummal még pár hónapra visszajöhetek másnap, azután majd a többit meglátjuk. Elfogadom ennek lehetőségét, a sors ahogy akarja. Felhivom Napsit, hogy már mehetek is vissza a suliba. Örül mert azt hiszi, végeztem – elmagyarázom mi a helyzet, szurkol nekem. A suli jó messze van. És óriási hőség. Magyar tanulótársam mondta, a Beach roadon van afféle iránytaxi teherautó. Kimegyek, jön is egy, leintem de ő tényleg csak a tengerparton megy. Onnan motorostaxival irány a suli, de 100 alatt megint nem vittek el, igy meg összesen 120, olcsóbb lett volna motorostaxival jönnöm egyből. A suliban már várnak, még csak fél 10, előkészitették a javitott egyik papirt, a managerhez beviszik, ő aláirja majd elnézést kér tőlem és elmagyarázza, menjek vissza ugyanahhoz az ügyintézőhőz, ne húzzak új sorszámot. Kigyalogolok a Beach roadra, ott áll egy teherautó, én vagyok az első utas – és egyből 200 bahtot akar kérni, hogy akkor csak engem odavisz. Hát nem, marad a motorostaxi ismét 100 bahtért.Egy napi kajapénzem ennyi. Eddig több mint 3 napi elment.
Az immigration officeban visszamegyek a hölgyhöz aki elküldött, ismét mindent átnéz,majd vissza küld az első hölgyhöz, aki megint mindent átnéz, majd fotót készitenek rólam – ez jó jel – és vissza kell mennem a 2. számú hölgyhöz, aki átadja egy harmadiknak a papirokat, ő beletűz egy papirt az útlevélbe, amin már 2015 februári a dátum – ismét jó jel, de ez még nem a vizum. Elküldenek az épületen kivülre, fénymásoljam le ezt az oldalt, kint van egy kis iroda, ott elvégzik 5 bathért. Visszamegyek, egy újabb helyen befizetem a pénzt, ami még jobb jel, erről megkapom az elismervényt, az útlevelembe beütik a vizumot, vagy 3 helyen aláirják, az útlevelemre a hátsó boritóra valami matricafélét ragasztanak – majd kapok egy sorszámot, 95.-öst, és hogy jöjjek vissza 15 órára.
Ismét egy teherautós taxit választok, elvisz a saját végállomásáig, de teljesen ki a tengerpartra. Onnan még messzebb vagyok a sulitól, de az utolsó órára gyalog odaérek, kb. 3 km-t gyalogolok le. Nagyon fáradt vagyok már.
A suliban kérik az útlevelem hogy ők is fénymásolják, de thaiul elmondom, vissza kell mennem 3 órára – ez igy hangzott: Máj szám mong. A szám a 3, a máj…mong a délután külön részekben. Örülnek hogy thaiul szólaltam meg és megkérnek, ha végeztem az immigration office-ban, jöjjek még vissza. Felhivom Napsit ismét, tájékoztatom. Aztán tanulok az órán. Óra után még csak 13 óra van, leballagok a Beach Road felé, útközben megtalálom azt a vendéglőt, ahol Napsival jót ettünk egyszer Pattayán, és olcsón kapok rákot rizzsel 50 bahtért, egy üveg hideg vizet 20 bahtért és iszom 30 bahtért egy capuccinót. Eddig 445 bahtot költöttem el. Utána motoros taxi, ismét 100 baht, és odaérek 14.40-re. Páran már bent várnak, de mivel 95 a sorszámom, kint iszom egy shake-t a hőségben, mert már nehezen birom a meleget. Ez is 30 baht. Visszamegyek, 15.02-re, egy másik, a hongkongi évfolyamtársam is ott van, már végzett és mondja nekem, ma már nem adnak ki több vizumot, vége. Egy ügyintézőhőz lépek, mondom 95 a sorszámom, és azt mondták, 15.-re jöjjek, nem azt, 15.-ig. Elkéri a sorszámom, és máris kezemben 15 másodperc múlva az útlevelem!
Ami más volt nagyon, mint otthon – itt a hivatalnok és az iskola PARTNER volt, egyik se akarta bizonygatni, a másik milyen hülye, igy sikerült is. Noha ráment a napom. Ja, ebéd után még volt időm kiszótárazni a leckét, és most irány vissza a suliba – ismét teherautó, 20 bahtért azután nagyon gyorsan teszem meg a 3 km.-t, igy még 16 előtt visszaérek, addig van bent a manager és egy papir nekik is fontos, amit visszaküldtek. A suliban kapok hideg vizet, kávét, pár papirt elkészitenek pillanatok alatt amiket aláirok, fénymásolják az útlevelem. Közben elmondom nekik VASÁRNAPRA kaptam a következő időpontot, amin meglepődnek.. Mondom, majd nekem biztos kinyit a hivatal, ők nevetnek és mondják, ha vasárnapra esik, akkor már majd pénteken mehetek ügyntézni, mert valamiért ezt a vizumot csak a lejárat napján lehet hosszabbittatni. Közben érkezik hir hogy szigoritás lesz, Napsi meséli később, hogy Bangkokban és Phuketen már ebben a suliban heti 5×2 óra az oktatás, tehát mindennap járni kell – ha itt is bevezetik, akkor utiköltségem majdnem megduplázódik. Meglátjuk.
Felhivom Napsit, ha ma már ennyit gyalogoltam, még elmegyek vissza itt a tengerpartra gyümölcsért mert ott olcsó – de utána már csak a Siracsai piacon vennék vacsorát és sehova nem mennék, fáj a lábam. Megállapodunk, ott a piacon találkozunk. Megveszem a kedvenc gyümölcsét, mangót, itt 5 db.-ot kapok 70 bahtért, Sirachán 100 baht körül kettőt szoktunk tudni venni. Azután vissza gyaloglok a minibuszig 5 km-t és irány Siracsa. Sajnos, beáll a csúcsforgalom, Napsi igy sokat vár rám, de Smoothyval vár, amiben a jég már eléggé elolvadt. Az első árusnál ami megtetszik, megveszem és irány haza… vacsora után hamar el is aludtam.
Ma pedig, folytattam az alvást, reggeli után 10-13.30 között bundává változtam. Hát, folytatódik itt az életem, s ma délután végre hüvősebb volt az idő, mint eddig.
A tegnapi nap a szokásos utazással együtti 230 baht helyett csaknem 800 bahtba került a sok ingázás miatt, plusz a vizumdij, mégis: Jó itt. Nagyon, nagyon.