a titokzokni vadászat rejtelmeibe (Hommage Douglas Adams).
Kevesen gondonák, hogy Bangkokban vadászni is lehet, titokzoknira. Nem könnyű, mert a titokzoknik, mint nevük is mutatja, rejtett életet élnek, a már önálló példányok az emberek lábaira tapadva láthatatlanok a cipőkben.
A titokzoknit, ha keresed, nem találod meg. Egyszerűen elrejtőzik, maguk az árusok sem találják meg őket. Amikor nem tudod elejteni, például indul a buszod már és kinézel az ablakon, megmutatják magukat, tehát látod hogy vannak, léteznek – de ki hinné el bizonyiték nélkül?
Az ünnepségen láttam, hogy a magasba engedtek egy kis kosarat, benne mécsessel és lufival, és egy fiatal sirály őpp arrra repült. Otthon e sirályka hiába mesélte lelkesen, ufot látott, repülő kosarat – senki nem hitt neki, azt mondták, sokat ivott. Valahogy igy van ez a titokzoknik keresésével is. Kitartónak kell lennie egyrészt, másrészt: Nem szabad a rabjává válni az ügynek.
A titokzokni elejtéshez, megtalálásához szükséges, hogy ne őt keresd. Teljes lényeddel el kell vetned azt, hogy érdekel a titokzokni. És akkor, egyszercsak, ott lesz előtted, és igy mégis megszerezhető.