Hát nem majdnem kihagytam?
Volt egy ünnepség is a tengerparton, a Loy Krathon, amire Reelika hivta fel a figyelmünket, és hármasban mentünk el megtekinteni. A tengerparton felállitottak egy szinpadot a szabadidő parkban, sok-sok árus is természetesen megjelent, a parkban pedig közben a gyerekek vigan játszhattak, a szinpadon meg különböző táncokat mutattak be. Az egyik szerintem az lehetett, amikor a férjnek ágyba viszik a reggelit. Egy másiknál arra tippeltem, mivel nagyon sietősek voltak a mozdulatok, hogy ez az amikor megérzik, ég le a konyhában a hús.
Az ünnepség arról szól, hogy mgköszönik a gondoskodást a tengeristennek, illetve bocsánatot kérnek amiért szennyezik. Méghozzá úgy hogy virágokból csodás koszorú-féléket fonnak, készitenek, tesznek bele mécsest és meggyújtják, majd sötétedéskor vizre teszik, sokan be is kisérik egy ideig művüket, de lehet készen is venni.
Reelika kritikusan jegyezte meg, úgy köszönik meg a tengeristennek, hogy jól beleszemetelnek a tengerbe – bár a vrágokat a halak elfogyasztják, de a gyertya bizony lehet, nem túl jó a tengernek. Igaz, dagálykor teszk bele és apálykor összegyüjtik a szemetet. A lényeg itt is a közösségi élmény, a közös ünnep, az együttlét, amin szivesen látják a külföldieket is.
Mindenestre, múlt hét csütörtökön pár órás szép élményben volt részünk.