Igen fárasztó hét után vágyódunk már kikapcsolódásra. Pénteken még elmentünk egy kávézóba, ahol netről megnéztük az Egyszervolt 4. évadának I. részét… Nagyon tetszett nekem. És az ablakból megláttunk utána egy hatalmas elefántot, az idomárja a nyakában ült, hihetetlen látvány volt…
Napsi kolléganői elfogynak közben, akiket akkor ismertünk meg, mikor idejöttünk. Az észt hölgy marad, de az amerikai már Kinába ment tovább, és most az Új-zélandi lány is valószinű, távozik. Neki sincs diplomája, és igy nem maradhat. Thaiföldön most már nem csak Tefl vizsgához hanem diploma meglétéhez, főiskolai, bachelor diploma meglétéhez kötik a nyelvtanári állásokat. De aki otthonról elindulna és jól tud angolul, Kambodzsában, Vietnamban és Kinában válogathat az állások közül. Kambodzsa most kezdi a felzárkózást, és Vietnam is, a fiatalokat igyekeznek angolul tanitani szüleik.
Kicsit a thai ételek csipősségéről: általában azt mondják a külföldinek, medium szpájszi – közepesen csipős. Ilyentől rohanta körbe párszor a lakást Napsi mig japánban voltam, egy medium spájszi erősségű ételtől elmondása szerint.
Bangkok Charlie a Facebookon irta, hogy piros arannyal kinálta thai barátait, akik vastagon rákenték a kenyerükre majd panaszkodtak, csak sós ez az izé, de nem csipős.
Szombaton a kimerültségünk ellenére korán keltünk és a reggel 8 órás hajóval már mentünk is Ko-Sichang szigetére, 9.00 órakor már a bungalowban vetköztünk fürdőruhára és irány a tenger! Úsztunk, lebegtünk, kagylókat és csigákat gyüjtöttünk, felváltva ettünk, én korán megéheztem, Napsi később. Kezdek átállni a thai szokásra, reggel enni rizslevest vagy más levest és még valamit, utána csak 17 után, majd esetleg 20 körül. Napsi mivel vegetáriánus, bármikor ehet, mert nem zsirosak az ételei.
Egy óra körül lepihentünk és fél négyig szundikáltunk, majd ismét strandolás! Napsinak szép szine kezd már lenni, barna méghozzá!
Nekem az orrom hajlamos még a leégésre, pedig itt én is 30 faktoros napolajat használok.
Este nem voltam jól, kijött a japán út utáni kimerültség, de reggel ismét korán keltünk, dagályban fürdőztünk, egyből nyakig ér a viz. Megérkezett Napsi kolléganője, Reelika is, és én 11 óra után elvonultam bóbiskolni, majd a délután négy órai hajóval visszajöttünk, kissé kipihentebben.
Egy kis fiatal vaddisznó még a szigeten lejött a strandra, és egyszercsak lefeküdt a homokba napozni, az emberek közé, befúrta magát a homokba, a hátsó lábait kiegyenesitette – és a thaiok szelfiztek vele! Később egy thai ember azt játszotta vele, hogy szandáljával nyomogatta az orrát, és a vaddisznó imádta! Úgy látszik, itt igy megy a szelidités. A kedves kutyus most nem minket választott.
A vizben sok halat láttunk, volt olyan, 150 m-ről egy kisebb kb, tenyérnyi hal kb 20 m-ként siklott egyet a viz szinén, egyenesen 2 lány felé, akik sikongva kimentek a vizből….
Láttunk egy érdekes vizi féreg félét, két oldalt csillókkal úszott, tudott gyorsan is menni. Amikor a part közelébe ért, összegömbölyödött, hagyta magát sodortatni, mintha ki akart volna menni a partra, de azután vissza indult a mély viz felé. Egy thai ember nézte, mit nézünk, és szólt ő se látott még ilyet, de látja, menne a mély vizbe, engedtük.
Láttunk olyan gyikot is, ami micro-dinosaurusra emlékeztet, a mellső lábain magasra emelkedik, erős hátsó futóművekkel, és igy meredeken felemeli a mellkasát.
Jó hétvége volt. Töltődtünk, pihentünk is, remélem birom majd a következő hetet, mert a japán út fáradalmai még erősen érezhetőek bennem, s Napsinak is a sok vizumügyintézéses korán kelés még nincs ellensúlyozva. De azért már jobb.