A szigetről visszatérve a hotelben vártam Napsit, és miután megjött sikerrel, hazautaztunk Srirachába. Péntek du. együtt jöttünk Ko Sicsangra, és csobbantunk a tengerben majd vacsoráztunk. Szombati menü: délelőtt úszás a tengerben, reggeli, napközben pedig kis alvás, pihenés, lebegés a tenger felszinén, és kavics és kagylógyűjtés… Én úsztam sokat, Napsi teljesen belefeledkezett a természet szépségeinek felkutatásában… És itt csodálatos vegetáriánusoknak való ételek is voltak, aminek nagyon örültünk. Nem ám csak rizs egyfajta zöldséggel – hanem zöldségkoktél, nagyon sokféle izletes és ropogós zöldséggel és hatalmas adag. Ittuk a Smoothiekat, a thai söröket, este scrubble szókirakóst játszottunk… Nagyon szép nap volt. Napsi mesélt egy vaddisznóról is a környékről, amit láttak mikor a szigeten járt egy kollégájával – és a strandon hamarosan manifesztálódott a vaddisznó, a thai emberek nem féltek tőle, nem bántott senkit, fürdőzött ő is. Péntek éjjel a szomszéd bungalowban összegyűlt thai fiatalok közül páran a mi ablakunk alatt beszélgettek, cigiztek, ami először furcsa volt, de azután rájöttem, itt szinte természetes, semmi rosszat nem akartak, csak nem fértek el, mert vagy 14 fiatal bérelt akkora helyet, mint mi ketten. Szombat este viszont karaoke volt, a thai fiatalok helyén már egy szolid család lakott mellettünk, de sajnos a karaoke hajnalig tartott és ivászatba torkollott, igy Napsi arra ébredt s én is, hogy mellettünk a másik bungalowban valaki nagyot rókázik…
Egy kedves kutyus minket választott, leheveredett a verandánkra, és vasárnap este is kint hevert, vigyázott rám. Barátságunk úgy kezdődött hogy amikor kesudiós csirkét ettem, a csontokat ő kapta meg belőle.
Tegnap este egy ásóbékát is láttam, épp beásta magát.Jó nagy darab volt, és hatalmas ezerlábúk is élnek errefelé.
Vasárnap napközben béreltünk Napsinak egy búvárkodáshoz jó szemüveget, de nem sok hasznát vette, hamar vissza is adta a kölcsönzősnek. Mivel neki kezdődik a tanitási félév, véget ért a szabadsága… visszament a négy órás hajóval. Vasárnap este pedig nyugalom van, csend, alig maradtak itt bérlők.
Megbeszéltük, jövő hétvégén ellátogatnánk egy tigrisparkba, és Napsi következő szabadságát is tengerparton töltenénk, decemberben. Ja, Napsival egyébként vasárnap ebédkor thai fiatal egyetemisták interjút is csináltak, nagyon kedvesek voltak.
Én itt maradtam, mert még pár nap pihenésre szükségem van, mielőtt visszatérek a sok feladathoz.
Reggel meg, hétfő kora reggel már a dagálykor 7.00 órakor úsztam, nagyon magas a viz, nincs most homokor rész, a védő kőfalig ér a tenger… És ahol tegnap térdig ért, ott most alig ért le a lábam, egy méterre a parttól.
Azután besétáltam lakott területre, befejezni a posztot és egy jó kis thai reggelit előtte ettem, rizslevest rákkal és ittam utána egy Smoothie-t, itt 25 baht mindössze, általában 60-80-ért adják.
A thai emberek nagyon kedvesek. Például, mikor a kesudiós csirkét ettem és tele volt zöld levelekkel, köztük ami nem ehető, félretettem mind. Egy arra sétáló thai nő kedvesen angolul szólt Napsinak, mondja meg nekem, mindet megehetem, mert ennyire sütve, piritva már ehető – igaz, lehet sok lesz nekem elsőre, de nagyon jó hatású a gyomorra. Igaza volt, elsőnek sok folt, kicsit nehezen aludtam, de tényleg a gyomor gyógyitója az a levél.