Napsi ma éjjel vagy holnap reggel érkezik, de tovább kell ügyintéznie, nélküle nem akarok e szigeten maradni. Ez kettesben-jó-sziget.
Délig csak reggelizek, délelőttre az arcom már elfogadható, hála az Aloe Vera kenőcsnek. Összerámolok, kicsekkolok, és megbeszélem hogy 17.30.-ig a táskák maradhatnak a szálláshelyen, én meg a tegnapi strandra megyek. Rutinosan kikészitem a 100 bahtot a nyugágyért, és teljesen meglepődök, mikor pár perc múlva visszatér 50 bahttal a thai ember amit a kezembe nyom és int: Pssssszt… Szóval itt is van Farang ár, s valamiért engem nem tekint annak.
Kettőig inkább szundizom napernyő alatt, majd úszkálok, utána visszahivom Napsit mert már keresett – még a határ másik oldalán van, lehet későn jön.
16.00 óráig elstrandolgatok majd elmegyek ebédelni, papaya salátát kérek rizzsel. Médium csipőssel. Mikor eszem, nem is érzem hogy csipne. Két és negyed órával később, 3 csomaggal a fedélzeten egyszerre próbálna távozni felül és alul a saláta… de kitartok a kikötőig, és kis hasmenéssel megúszom. Úgy látszik, ez belül csipős volt vagy még a gyomrom nem állt vissza a japán ételekről.
Pattayán motortaxi következik, majd kiderül, Napsinak a bulinegyed közepén sikerült szállást foglalnia. Elindulok gyümölcsért és neki vacsoráért, 30 hálótársam lenne útközben, van amelyik karon ragad nemes egyszerűséggel – szerelem első látásra, nyilván. S most egyik se Ladyboy!
Vigyázni kell errefelé egy ilyen fimsztár kinézetű fickónak ugye…
Találok gyümölcsöt, görögdinnye mellett döntök, és egy olasz éttermet is, mely 01.-ig nyitva van… ha Napsinak éjfél körül veszek pizzát, talán még meleg is marad…