…szívesen írnék, ha lenne itt olyan. Az igazság az, hogy rengeteg szemét termelődik, amihez sajnos egyelőre mi is hozzájárulunk. Dolgozom azon, hogyan tudom majd hatékonyan elmutogatni a boltban, piacon, hogy nem kérek reklámtáskát.* Nem akarok illetlen lenni, és itt annyira természetes, hogy mindent, de mindent reklámszatyorban adnak mindenhol, hogy tartok tőle, nagyon nem értenék, mit akarok.
A múltkor vettem egy db Snickerst, és azt beletették nekem egy picike táskába. Nehogy tartanom kelljen a kezemben, mert az kényelmetlen. Az üdítőket, kávét (itt általában jeges italok vannak, a kávé, tea is leginkább jeges és minimum 3 dl) műanyag pohárban adják, amit lefóliáznak, adnak hozzá egy szívószálat, ami be van csomagolva, és gyakran még egy ilyen kis nylon szütyőt is, hogy ne kelljen tartani a poharat. A joghurtokhoz műanyag kanál jár, a fél literes műanyagflakonos italokhoz szívószál megint csak. Az elviteles kajákhoz egyrészt szatyor, másrészt műanyag evőeszköz, mellé műanyagtasakos cukor és chili / valamilyen szósz. A gyümölcsöket általában felszeletelve, műanyagzacskóban árulják. Ha nem szeletelve veszem, akkor is beleteszik egy zacskóba. És nemcsak, hogy bármihez ingyen jár a szatyor, sokszor többet raknak egymásba, hogy strapabíróbb legyen.
Szelektív gyűjtés egyáltalán nincs, üvegvisszaváltás sem. Nem láttam még szeméttelepeket, nem tudom, összességében mennyi hulladék gyűlik. Később talán tájékozottabb leszek. (Bocsánat, ha esetleg unalmas volt a bejegyzés, nekem a környezetvédelem szívügyem.)
- Lehet, hogy furcsa, de sokszor egyébként kifejezetten rá kell készülni lélekben, ha pl. az ember valamit el akar intézni. A lehető legtöbb módon és megközelítésből el kell tudni magyarázni, mit szeretnénk, esetleg képekkel alátámasztva. Olyan egyszerűbb dolgoknál is, mint mondjuk az alufólia vásárlás. Telefon elővesz, Google, kép keresése, megmutatása. Másképp nem működik, angolul nem nagyon tudnak a helyiek, és hiába szeretnének segíteni, ha nem értik, mit mondunk. Én még csak pár szót tudok thaiul, de azokat sem sikerül soha a megfelelő hanglejtésben mondanom, mert mindig kérdőn néznek rám. Majd egyszer.. Nem adom fel. 🙂