Hát bizony, Napsinak hamar lett állása, és most sok a dolga, igy most én irogatok.
Például arról, hogy amikor összeválogattuk a ranbután gyümölcsöket a Macro áruházban, és bele került igy is egy rossz gyümölcs, a pénztáros a kasszánál kiszedte a már túlérettet, csak jó gyümölcsöt kaptunk… Vagy hogy a már csak pár napig jó mangót pár bahtért adták az áruházban… csaknem egy kilót vett Napsi hihetetlen olcsón. És hogy itt vidámak az emberek a munkahelyükön.
A Bangkoki kakasokról, amire minden hajnalban ébredtem: Napsi szerint kifejlesztették azt a különleges képességet, hogy a Bangkoki óriási forgalom zaját a túloldalról túlüvöltsék – és ez igy is van.
Vagy arról is irhatok, hogy mikor Srirachanban először voltunk Napsi állásának ügyében, elmentünk thai masszázsra és egyszer csak látom, egy kiselefánt jön az ajtóhoz… Szóltam Napsinak, ő már tudta miről van szó, vettünk az elefánt gazdájától ételt számára és Napsi megetethette. Tegnap azután este összefutottunk megint az elefánttal de Napsi most nem akarta etetni, még sok dolgunk volt – de a kis ravasz az ormányával megragadta a karom, jelezve most én adjak neki enni – hát megtettem.
Az állásról: Mikor megvolt hogy megyünk állásinterjúra, egyből azt az energiát éreztem – minden sinen van! Nyilegyenes az utunk itt, jó az irány. Főleg, mikor már azt kérdezték, Pattayan is dolgozna-e, a közelében? Kiderült, az ajánlott fizetés is jó, igy hát másnap már jöttünk is Srirachanba, eltöltöttünk 2 éjszakát elég drágán egy panzióban, megnéztük a várost, és Napsi mondta, neki jobban bejön mint Bangkok, megnéztük az iskolát, bolyongtunk kicsit a városban. Van egy csodás parkja a tengerparton, afféle sport park, ott futnak, van gördeszka pálya, sok sport lehetőség. Elmentünk egy mólóra, ott egy tóban óriási, hatalmas teknősök élnek. Találtunk egy csodálatos házias étkezdét, ahol olyan finom Tom Jan Kung (garnélás) levest adtak, hogy Napsinak is izlett a leve nagyon. Azóta vissza is tértünk oda, és a rákokat én kaptam meg az ő leveséből, de ő is azt kért enni. Beszéltünk még egy kedves kollégájával aki sokat segitett, és Napsi döntött, ez az állás jó lesz neki. Visszatértünk vendéglátónkhoz, épp akkor érkezett meg a lánya, Napsi fogadott húga Japánból, és kiderült, nekünk 2 nap múlva mennünk kell vissza, mert Napsinak szinte azonnal kezdenie kell. Megértették. Napsi most első munkanapját tölti éppen. Ja, elutaztunk még Bangkoki visszatértünk előtt Pattayába, elintéztük a nyelviskolában az átjelentkezést, Pattayán és Bangkokban is. Bangkokban még vásároltunk Napsinak munkához kardinágokat, egy cipőt, titokzoknit, hajgumit, én kaptam jó pár thai inget (fantasztikus minőségűek), fehérneműt, zoknikat, Napsi még korábban kapott egy szép kalapot is. Vettünk első háztartási felszerelést is, vasalót. És megvan a smaragd buddha is. Bangkokban utolsó éjszakánkat a bőröndökkel egy indiai motelben töltöttük, ahol látványfürdőszoba volt, a franciaágytól egy üvegfal választotta el a kádat.
Bizony túlléptük a havi keretünket, de már az állás miatt költöttünk el többet, a havi keretünk 143 500 ft.-ra volt megállapitva, + ruhakeret 36 000 ft összesen és mobilra havi 6 000 ft (internet és hivás). A ruhakeretet szinte teljesen elhasználtuk, de nagyon megérte, vettünk a vendéglátónk családjának ajándékot, a szállás a szállodában és Srirachanban a panzióban önmagában még 30 000 ft-ra jött ki, és terven felüli kiadás a buddha szobor amibe beleszerettem és máris van vasalónk is!
Beszéltünk az ügynökséggel, Napsi átbeszélte a teendőket, az iskolában hétfőn elmodták neki, mi vár rá, kedden-szerdán Bangkokban mindent elintéztünk, kedd este ünnepeltünk egy olasz étkezdében (figyelem, Balatonlelle! Napsi szerint a pizza tészta Lellén a Favágóban jobb!!!) és szerdán a Bangkoki nyelviskolában végeztünk az ügyintézéssel és légkondis nagybusszal már a bőröndökkel megérkeztünk Srirachanba, feenként kb 150 bahtért! Este ismét sétáltunk, Napsi a buszon már felkészült első napjára, és most hát itt vagyunk. Lesz még vizum ügyintézés, holnap de. már én is megyek Pattayaba a nyelviskolába tanulni, 3×3 óra egy héten az oktatás.
Hogy mi szól Srirachan mellett?
– Például, itt a tenger. Jobb, kellemesebb az idő.
– Csendes szállást találhatunk, az iskola, Napsi munkahelyének közelében.
– Olcsó a thai masszázs!
– Vannak áruházak is, csaknem 30 000 fős városban vagyunk.
– Finom helyi tengeri ételek, amelyekről a város hires.
– Helyi közlekedés 0 ft szinte, pattayaba 100 baht az út oda-vissza egy nap, sokkal olcsóbb mint a Bangkoki közlekedés és főleg nem tart órákig… Pattaya 30 km ide.
– Van uszoda és szauna is állitólag…
– Jó fizetést kap Napsi.
– Itt iható a viz, ami megint kiadáscsökkentést is jelent.
– Sok itt a japán ember, nyelvgyakorlási lehetőség adódhat.
– Sok a japán étterem is 🙂
– Vannak itt is kirándulóhelyek, szemben egy sziget, ahol strand is van.
Most irnék arró, hogy Deja Vu-m volt…. Amikor a tengerhez értünk és kiderült, itt nincs strand, nem lehet fürödni, ez kikötő-halász városka inkább – beugrott, hogy még Balatonlellén láttam magam egyszer, hogy blogot irok arról, tengerparti városban vagyunk, de mielőtt nagyon irigykedne bárki – itt nem lehet fürödni… Ezt irom. Csak ezt az intuiciót egy időre, eddig elfelejtettem. És igy lett…
Sok itt a gyümölcs, mint a rambután, a mongusztán, és persze már megkóstoltam a Duriant, ami szerintem is a gyümölcsök császára! Az biztos, első alkalommal hogy ettem, takaritott, rengeteg benne az ásványi anyag és a rákkeltőket kipucolja a bélrendszerből. Nekem bejött, bár Napsi gondolkodik azon, ki lesz tiltva a szállásról, mert valahányszor bármiért kinyitom a hűtőt, bizony az illata (szaga) azonnal elárasztja a lakást. Van egy olyan gyümölcs is, ami a thaiok szerint savanyú – itt nagyon édesek a gyümölcsök – de nekem az is bejött.
Itt már végre kialhatom majd magam.
Tegnap este a sok gyaloglás után ismét thai masszázsra mentünk. Ahol először voltunk, kedvesek voltak, jó volt a masszázs is, de most kipróbáltunk egy másik helyet, amit Napsi választott ki – és itt nagyon profik voltak, én elég kimerülten érkeztem és azóta se volt sok nyugodt éjszakám – hát a masszázs megmutatta, vannak izom problémáim is, és olyan masszázst kaptam, hogy még életemben soha. Izomlazitó kenőccsel is bekenték a hátam, és nagyon megdolgozta a masszőr – jó is volt!
Bangkokban egyébként most menő az olasz tészta thai szószokkal.
Még a bangkoki taxikról: Szállásadónk hozott nekünk, mikor a hotelbe indultunk. A sok csomaggal nem lehetett másnap reggel nyelviskolába menni, ezért kellett utolsó estét szállodában tölteni. Most az indiai taxis 230 bahtért vitt be minket, taxiórával. Adtunk neki még 70 bahtot, mert becsületes volt, megérdemelte. Máskor egy taxis 100 bahtért vitt minket pár utcasarkot. Amúgy Srirachanban is megfizettük a tanulópénzt, mikor érkezésünkkor a panzióba 60 bahtért mentünk Tuk-tukkal – 2 utcasarkot, annyira volt a panzió, azt simán legyalogolhattuk volna a 2 táskánkkal , ha tudjuk, merre van.
Most már vannak tapasztalataink.
Megnéztünk egy éttermet egy mólón – drága volt, nem jött be, de amit spontán találtunk – ahol azt a finom Tom Jan Kung levest ettük – az csodás és olcsóbb is jóval.
Bizony nézni kell, a helyiek hol esznek, és ha másik országban vagyunk, nem lehet finnyásnak lenni – azt kell elfogadni, ami éppen van, túltenni magunkat a kezdeti bosszúságokon, mosolyogni, és helyi segitséget találni. És örülni annak, ami éppen van. A VAN-t élni.
Vár ránk most a szálláskeresés, és majd a felszerelése ami szükséges – de tudjuk, utána már sokkal könnyebb, hónapokig.