Hónap: 2014 szeptember

Először is a minihangyák. A lakásban csapatostul vannak, szép egyenes sorokban közlekednek a fal mentén főleg. Az ember szabad szemmel nem is nagyon látja őket, csak ha leguggol és közelebbről megnézi. Kb. 3 mm-esek, és áttetsző barnásvörös színűek. És csípnek a kis fenevadak, ráadásul a csípéseik (rajtam) hetekig megmaradnak, nagyjából 2 szúnyogcsípésnyi nagyságúak, és baromira viszketnek. Nem tudom, hogy csinálják, vmi hihetetlen erős mérgük lehet. Egyébként meg teljesen ok nélkül támadnak, épp átutazóban az ágy egyik oldaláról a másikra útba ejti az egyik mondjuk a lábamat és harap egyet. Amúgy a lábam tele van kék foltokkal is, mert voltam már többször thai masszázson (itt tizedannyiba kerül, mint otthon), és amikor erősebben nyomogatnak, az foltot hagy, úgyhogy hátulról a vádlim általában vagy kékes, vagy zöldes mintázatú.

Kicsit a közlekedésről: arról nem tudom, volt-e már szó, hogy itt mennyire hihetetlenül különös az, hogy mi sétálunk egyik helyről a másikra, a lábainkat használva. Láthatóan az autósok, robogósok nem is örülnek ennek, mert adódik olyan alkalom, hogy át kell mennünk az út egyik oldaláról a másikra, és akkor megzavarjuk őket a haladásban. Vezetési kultúra valahogy itt nincs, tényleg nagyon figyelmesen kell gyalogosként közlekedni. Egy itt élő brit srác mondta, hogy milyen fura, hogy amikor a thaiok megvendégelnek a házukban, akkor mindent megosztanak veled, családtag vagy, de az utakon nincs bocsánat, ott aki kapja, marja. Olyan, hogy egy autó beengedjen udvariasságból egy másikat maga elé, vagy esetleg lassítson egy gyalogos miatt, nincs. Itt, ahol lakunk, nincsenek zebrák és mondjuk az esetek felében járda sincs. 😀

Ja, és a nagy hír: találtunk vega éttermet! Amikor bementem tegnap, és ujjongva konstatáltam, hogy VÁLASZTHATOK TÖBBFÉLE ÉTEL KÖZÜL (!!!!!!!!), a nő nem tudta hova tenni, minek örülök ennyire. Komolyan tapsikoltam örömömben. Volt 5 féle leves és legalább ennyi féle főétel, és nem az volt a kérdés, hogy van-e egyáltalán mit ennem, vagy ha nincs, hajlandóak-e nekem vmit összedobni. Itt kérem fogások voltak. Hihetetlen. Nagyon boldog vagyok még mindig. 🙂

Erről az jut egyébként eszembe, hogy amikor az észt lány (aki szintén a suliban tanít és akivel jóban lettem) elköltözött egy sokkal normálisabb albérletbe, mint ahol előzőleg lakott, mennyire boldogan újságolta, hogy van hűtője, és nem kell minden nap jeget vennie a hűtőládájába.

Visszatérve a vega étteremre, hoztam haza kaját vacsorára. Mondták az egyikről, hogy fűszeres, de csak „medium spicy”, mondom jó, az jöhet. Itt valahogy úgy csípnek a nagyon csípős ételek, hogy evés közben még azt gondolod: „jó, jó, csíp, csíp, de azért érzem az ízeket, nem vészes”, aztán amikor befejezted, akkor futsz 3 kört a lakásban, hogy mivel oltsd el a szádban tomboló tűzvészt. Most is ez történt, szó szerint futkároztam fel alá, a víz ilyenkor nem segít, valami más kaja kell, szerencsére találtam maradék rizst a hűtőben.

Ja, a gekkónk még mindig a hűtő mögött él, de éjszaka vadászik, és olyankor a fürdőszobatükör mögött van a bázisa. Ha gyanútlanul felkapcsolom a villanyt, akkor a szemem előtt elsuhan egy fekete árny – ez azért annyira nem vicces. 😀

Először is, két gekkónk van. Ez úgy derült ki, hogy pár napja mikor kinyitottam a hütőt, a hütő tetejéről  lepottyant a kis gekko. Csodálkoztam, hogy került be az erkélyről, arra jutottam, hogy valahogy a ruhaszáritóval hozhattuk be. A kis gekko beszaladt a hálóba a fésülködő asztal mögé, én meg kimentem az erkélyre, ahol majdnem ráléptem a másik, még kisebb gekkora – aki azóta is ott él. Egy a lakásban, egy az erkélyen!

Ma 10.00 órakor áthajóztam a szomszéd szigetre, 50 baht volt oda is, vissza is az út. Ha voltak romantikus elképzeléseim,  szertefoszlottak. 10.40-re értünk át, 11.40-kor visszamentem hogy a déli hajóval visszajöjjek – de csak 14.00 órakor indult legközelebb. Egy motortaxis felajánlotta, elvisz a strandra, amit én nem találtam – nem is csoda, a sziget másik oldalán volt. A taxis 60 bahtért vitt oda, a mgbeszélt időre értem jött és 60 bahtért vissza is vitt a kikötőbe. A „beach” kb 4 étteremnyi hosszú, tele napágyakkal, a 4 étterem mögött kivehető bungalok 600 baht/estéért…  Itt tényleg el vagyunk a civilizációtól vágva, csak motoros taxi, tuktuk amivel megközelithető a lakott rész, se mobil, se net nem működött. 60 bahtért megebédeltem, 20 baht volt a viz még. Az étel finom volt, de sajnos a rékot bár itt jól megfőzték, a bélcsatornáját nem szedték ki. Erre bizony itt figyelni kell, nem ez az első eset. Napsinak lehet tetszeni fog, eldugott hely, nekem most a felhős időben nem volt kedvem bemenni a vizbe, rajtam kivül pár turista volt, közülük többen megmártóztak.

Senkit nem akarok hergelni most hogy odahaza hajnali fagyok érkeznek, de kenem magam égés után – itt nem 7.-es UV-s riadó van, itt 10-11 UV sugárzás van, a karjaim és az arcom máris piros és a tarkóm.

A strandon feltünt egy egyenruhás rendőr is – nálam pedig nincs útlevél. Jó napot kivánt, adott egy névjegykártyaszerüséget a neve kiejtésével, telefonszámmal, elmondta ő felel a strandért, ha baj van hivjuk, meduzacsipés stb. esetén ő az egészségügyi személyzet is – minden asztalnál ugyanzt megtette udvariasan.

Napsira bizom eldöntését: szabadsága alatt ott legyünk, vagy máshova menjünk.

Mivel én sokat irtam, kicsit visszavonulok, átadom a terepet Napsinak, most pár bejegyzést majd ő ir meg, ahogy ráér.

Amúgy is, kezdődik a vegetáriánus fesztivál, remélem jobban talál ételt is magának. Tegnap papaya salátát evett-de átadta nekem egy részét, hihetetlen csipős volt –  nem is értem, gyümölcs salátát miért kell csilivel adni…

Nem gondoltam, hogy nehezebb dolgom lesz itt az étkezéssel, mint otthon. Tény, hogy eléggé elhivatott vegának kell lennem ahhoz, hogy kaját találjak. Minden főtt ételben van hús, amit nem is értek, annyi finom zöldség van itt. Főzni nincs még lehetőségem konyha hiányában, de azért szerencsére van itt heti 3x egy étel- és ruhapiac hétfő, szerda és csütörtök esténként, ahol a 200 kajaárus választéka között 3-4 féle vega kaját már találtam. Egy-egy főétel a piacon 20 baht (140 Ft).
Ha kajáldába megyünk, ott meg felmutatom a kis gyűrött papírom, amire thaiul ráfirkantotta nekem még a bangkoki barátunk, hogy „nem eszem húst”. Erre általában összenéznek a személyzet tagjai, de sült zöldséget rizzsel azért kapok.
Ma vicces volt, mert a kajálás után mondtam Gy-nak, odaadom neki a pénztárcám, ő fizessen (én tároltam a napi pénzt). Ha ketten vagyunk, azt vettem észre, a férfitól várják a thaiok a fizetést. Mondtam, hogy egy óvatlan pillanatban majd odacsúsztatom neki a pénztárcám, tegyen úgy, mintha az övé lenne. Az nem esett le, hogy ez nem a legjobb ötlet, hiszen erről a pénztárcáról volt szó (a képen az alsó). 😀
http://instagram.com/p/s2b5U9gQWy/

Először csak a házfalakon estefelé csodáltuk őket, majd a szobánkba érkezett egy kisebb példány egy napra – most meg egy ici-pici gekkó az erkélyen lemászott a magasból, de körbe csempe van és nem tud visszamászni. Kap vizet, kispriccelünk elé kicsit és eszi a hangyákat, melyből sok van, már 4. napja él az erkélyen.

Még kicsit nátha félés vagyok, azóta még két thai masszázson voltam, és már más meridiánokon dolgoznak, az isiász ideg rendbe jött máris.

Ismét hétvége, úgy lefáradtunk, nem mentünk el a szigetre, itthon pihengettünk, egy thai masszázsra mentünk és vacsorázni – nekem sikerült vörös currys tenger gyümölcseis ételt kérnem – megettem életem első fött kispolipját is, és nagyon finom ananász üditőt is ittam. Ez a vörös curry annyira csipős volt, hogy a szervezetem alig másfél óra mulva már kifelé küldte. Meghajtott. Napsi szerint nagyon csipős volt, megkóstolt egy felatot ő is. Az étteremben ez volt a közepesen csipős.

Találtam olyan 7 eleven boltot, ahol sok vegetariánus étel van , tele van vele egy hütő. És vega éttermet is találtam. Szegény Napsinak nem könnyá itt ételt találnia, bár a piacon is volt több is. De 10-12 féle étel nem egy nagy választék.

Ettem végre finom halat, ami ráadásul rizzsel volt töltve, és bár sok szálkája volt, fnom volt, rántva volt, illetve panirozva.

Haladok a thai nyelvvel is, már kisebb mondatokat állitunk össze.

És péntekenként én de. tanulok Pattayán, majd du. Napsival visszatérek, és mig ő tanul, én felderitek. Megtaláltam negyed órányi sétára a tengert, az egyik indián törzs tulajdonában lévú HARD ROCK CAFE itteni részlegét, és a motorcsónak kölcsönzőt… ha majd jobban állunk, felelevenitem a Horvátországban tanult motorcsónak vezetési ismereteimet.

Ami érdekes, a tengerpart olcsóbb, legalábbis 20 bantért vettem 6 féle gyümölcsből kóstolót, mely kettónknek elég volt ma reggelire és egy nagy kókuszdió csak 30 baht volt, hűtve, amit megvettem Napsinak mig tanult.

És eddig messze ez volt a legfinomabb!

Én ettem ujra Duriant, nekem bejön, számomra a numero 1 gyümölcs eddig.

Sajnos elromlott a mosdó alatti cső, amit már nekünk kell megjavittatni – valójában ragasztószalaggal volt összetákolva, csak nem néztem meg – ma kezdett folyni. Jövő héten vár rám kis szerelés hát.

Kedden felderitem a szigetet, ahova ma nem mentünk el. És majd irok róla, mit találtam.

Hát, a thai masszázs felszinre hozott dolgokat – azóta mélyen köhögök, a tüdömön a tisztulás sora. Emellett ők is megtalálták a motorbaleset nyomát, az isiász terület a talpamon minden thai masszázs után fájdamas pár napon át. Napsi sokat kezelt tegnap este, és chilis ételekkel, ezres C vitaminnal és mézzel erősitem az immunrendszerem.

Mindkettőnkön megjelentek piros kiütések, a bőrünkön át is sok méreganyag távozik, gondolom elsősorban a tartósitószerek, amiknek a bevitele végre leállt – itt száritással, hűtéssel és chilivel tartósitanak. Először fura látni a sok nyers halat, húst a piacon, hogy nem romlanak meg, mert frissen sütik előtted meg – a titok a chili paprika, mely elpusztitja a baktériumokat, azaz itt nincs büdös hús – maximum kevés chili, de olyat még nem láttam.

Megtudtam, csak a XVII. századtól van itt a chili, de hamar elterjedt.

Ma délelőtt levelezést intéztem, biztositást – figyelem, itt éves 90 000 ft.-ért lesz kórházi és ambuláns biztositásom magánbiztositónál – a magyarnál sokkal jobb ellátással.

A gyógyszertárban itt nincs receptre gyógyszer – mond meg, mid fáj, mire kell, azt is ha természetes szert szeretnél – és azt kapod. Te vásárolod meg, nem orvos irja fel receptre.

Kora du aludtam egy jót, azután japán tanulás következett és következik. Legutóbbi két éjjel zuhogott az eső, kinyitottam az ablakot és hagytam rám esni, nagyon jó volt!

Tudom, hogy  az időjárás, az ételek megszabaditanak a tüdömben felgyülemlett folyadéktól, átadom magam a folyamatnak. A thai masszázs meg nagyon jót tett a nyakizmaimnak is, az ülöidegem trhelése is csökken. Itt szépen helyre jövünk, otthon rengeteg a tartósitószer – most kimennek belőlünk és ennek nagyon örülök. Ezen mások is átestek, akik ide jöttek.

Holnap thai masszázst is tervezünk megint, hadd menjen a tisztulási folyamat, megvettem 2 000 bahtért egy DVD mini lejátszót, ami a japán nyelvtanulásom segiti, Napsinak keresünk még a nyakát a légkonditól védő sálat, lehet lemegyünk a tengerhez. És mivel piac van minden hétfőn, szerdán s csütörtökön, holnap ott veszünk vacsorának valót.

Az emésztésem már kiváló, a kiválasztás is, keringés, idegrendszer, légzőrendszer és az ülöideg, amin még dolgozni kell, javuljon.

Rajta vagyunk!

Bővités: Fogyunk is rendesen, megy le a hasamról a zsir, sőt a tokámról is, amitől otthon nem tudtam megszabadulni – a nadrág lötyög rajtam, örülk is neki! Az az érzésem, jön egy fogyás, azután épül másmilyen és kevesebb tartalék zsirréteg majd, más összetevőkkel.