Autópálya mellett van az ideiglenes szállásunk, így buszt fogni néha komplikált. A választott busz csak akkor áll meg, ha leinted, de akkor sem teljesen, kicsit futni kell utána és felugrani, mert szeret mozgásban maradni. Leszállásnál ugyanez, nagyon ritkán szállsz le álló járműről, és az ajtókat jó előre kinyitja a sofőr, szóval ott nem ajánlatos álldogállni, ha mondjuk még épp 40-nel megy. Sokan utaznak együtt, de nincs tülekedés. Tegnap csak állóhely jutott, a táskáinkat a földre raktuk, és két hölgy is felajánlotta rögtön mosolyogva, hogy tegyük inkább az ölükbe, ne a földre.
Ma kora reggel egy nagyon régi busszal mentünk, a sofőr bácsi nem mindig reagált időben, többször dudáltak rá hátulról (ami itt egyébként nagyon ritka annak ellenére, hogy hihetetlen módon közlekedik az autók és robogók kavalkádja sávokon átvágva a 4 sávos autópályán index nélkül, vagy a kétsávos úton végig szépen 3 sávban haladva, záróvonalakat figyelembe nem véve, stb.), mert gurult a busz a mögötte lévő kocsira épp, amikor egy helyben álltunk volna elvileg. A vége ennek az lett, hogy a kalauz néni fennhangon kiabált pár sornyit és hadonászott mellé a buszvezető bácsinak, aki erre összeszedte magát és onnantól kezdve odafigyelt. Nem volt feszült a helyzet, a buszon láthatóan mindenki jót derült közben, olyan volt inkább, mint egy idős házaspár összezördülését hallgatni (néni kiabál, bácsi meghúzza magát verzióban). A néni az út során többször indexként funkcionált, derékig kihajolva az ablakon a karjával próbálta jelezni a mellette lévő két külső sáv autóinak, hogy mi kisorolnánk lassan. Szerencse, hogy csak úgy hússzal haladtunk a dugó miatt.
A metró és az itteni HÉV egyébként nagyon modern, és hihetetlen, de az emberek sorba állnak a peronon a szerelvény érkezése előtt. Fel van festve az ajtók helye a földre, és szépen a nyilak mentén mindenki várakozik. Leszálláskor leengedik a leszállókat, csak utána indulnak csendben beszállni. Itt sincs tolakodás, mindenki próbál úgy helyezkedni, hogy a másiknak ne legyen útban.
Van egy vicces dolog a metrózással kapcsolatban, ugyanis a durian nevű gyümölcs nem utazhat, ki van tiltva a hálózatból. Csomó helyen ott a tilos jelzés, a gyümölcs nagy X-szel áthúzva, nem viheti fel senki magával táskában sem, mert állítólag még azon is átérződik a szaga, amit vagy imádnak az emberek, vagy hihetetlenül utálnak és rosszul lesznek tőle. Ízre gyakorlatilag a fokhagyma és a banán keveréke, az illata is erre hajaz, de nem határozható meg pontosan, otthon nincs ehhez hasonló illat. A durian egy ilyen megosztó gyümölcs. 🙂
Ja, és ma tuktukoztunk is, olyan helyeken vitt a sofőr, ahol én lehet, hogy biciklivel sem próbáltam volna meg átférni, de neki sikerült. Nagyon gyakorlottak ezek a vezetők, a tuktuk is egy motor gyakorlatilag, csak 3 kerekű. Itt rengetegen robogóznak, motoroznak, nem egyszer láttunk 8-10 éves gyerekeket egyedül vagy többen robogózni, felnőtt nélkül itt a külvárosi részen. Szóval gyerekkoruktól tanulják az emberek, és nagy bátorságuk is van használni a tudományukat, elképesztő, amiket művelnek az autópályán is, csúcsforgalomban.
Hát, mára ennyi. Majd csinálok képeket, hogy jobban szemléltessem, mi a helyzet. Sosem áll le a közlekedés, most, éjjel fél 12-kor is folyamatos a kinti zúgás, tele vannak az utak. Ez a város tényleg nem alszik.