Ideje volt bemenni Bangkokba. Napsi volt, aki először dőlt ki korábban, hajnalig hősiesen küzdött csak akkor keltett fel, hogy rosszul van. Átvirrasztottuk az estét szinte, másnap délelőtt szállásadónk segített, készített meleg vizet amit ihatott, és késő du. már kis séta is jöhetett. Este már én éreztem, nem vagyok rendben, kezeltem magam, mondtam Napsinak aludjon, elleszek – de hajnalban én se bírtam tovább. Most ő ápolt és én kaptam a meleg vizet inni, estére kis séta… El voltunk, annak örültünk nagyon, nem egyszerre dőltünk ki. Utána egy napot pihentünk, lábadoztunk, és úgy döntöttünk, szombaton templomokat, Whatokat nézünk – azaz irány Bangkok belvárosa, helyesebben az óvárosa.
Egy busszal indulunk, a Victory Monumentalhoz, amit a magyar kézikönyv demokrácia emlékműnek fordított. Ott egy másikra át kellett szállni, mert a What Po még mesze van… Van túrista rendőrség, ők igazítanak útba. Újabb buszra szállunk, mindkettő légkondis volt. Napsi majd ír arról, a buszok itt hogyan kérdezik meg a megállóban, van-e felszálló, illetve mi történik ha van.. mindenesetre, nyugalom van, biztonság érzet. sokan barátságosak, útbaigazítanak a buszon.
És gyűjtjük a tapasztalatokat. Hogy amikor 1 000 bahttal fizet a Farang (gazdagnak gondolt fehér ember) akkor megpróbálnak 100 bahtból visszaadni – mikor szólsz, kedvesen mosolyogva bocsánatot kér és megkapod a teljes visszajárót. Hogy utcai árusnál, ha nincs kint ár, ne kérj árút mert dupla áron adja a Farangnak… hogy igaz, hogy ha mész egy templomhoz, akár a mellékbejáratnál állók állítják, a templom sajnos zárva (nem igaz) de van a nagy buddha (nincs ilyen) amit helyette ajánlanak és megpróbálnak elvinni ékszerboltba vagy ruhaboltba… Ez utóbbit én már olvasásból ismertem, Napsi mondta még ilyennel nem találkozott – mert akkor thai ismerőssel volt és így nem próbálkoztak. De itt akadt, aki Royal Thai Police igazolvánnyal kívánta nyomatékosítani hogy igazat mond – ennek ellenére kitartottunk eredeti céljaink mellett, és mind nyitva is volt…
Egy általam már japánból ismert 7 eleven boltban iszom egy jó presszó kávét, Napsi felfedezi a vörösbabos sütit aminek a java nekem jut.
Utána megnéztük először a What Phra Kaeo-t, főleg a Smaragd Buddha templomot benne. Itt elég sok időt töltöttünk, mert a tűző nap miatt a templom ventillátorai mellett sok időt töltöttünk, csak 15.00 óra után mentünk ki, mikor már jöttek a felhők. A templomokban az ivóvíz ingyen van. Még maradt időnk a What Po templomra, ettem utcai árusnál krumpli tekercset, amikor úgy sütik ki a krumplit, hogy pálcikára van hámozásos technikával vágva, Napsi ivott Kókuszdióból kókusztejet és mangót evet még.
Hazafelé történt a női Aha élmény, mivel felfedeztem, a bent álló buszon az a városrész van kiírva, ahol a szállásunk van, és a kalauz megerősítette, ez jó. A Victory emlékműnél nem is volt gond, a piacnál sem, még félóra, és otthon vagyunk – örültem, ráadásul olcsóbb, mint két másik busszal menni.
Igen ám, de… a piactól valahogy másfelé mentünk, és keresztülutaztuk még Bangkok belvárosát… Rengeteg Tesco is volt útközben, és már letelt az idő, de a városnegyed hangulatának nyoma sincs…
Napsinak olyanokat mondok, most csúcsforgalom van, lassabban megyünk.. Aha – jött a válasz.
Lényeg az, a busz végül is jó volt, csak előbb várost néztünk és csak az utolsó pár km-nél fordult rá az általunk ismert útra. Sikerült 40 perccel hosszabb utat találnom haza – igaz, olcsóbban. Igen nagy örömmel láttuk az ismerős részt,
Szállásadónk jókat nevetett buszválasztásomon, lerajzolta melyik merre jár, adott útba igazítást holnapi programjainkhoz, kaptunk még vacsorára finom gyümölcsöket , és szóba került hogy mivel foglalkozunk. A házigazda egyből megkért, feleségét kezeljem, fáj a háta – örömmel megtettem, és mikor vége volt a 30 perces kezelésnek, azt mondta, varázslatos volt. Mindennap fogom kezelni, és a szállásadónk is kér kezelést. Máris két embert kezelhetek.
Azután mentünk aludni az autópálya melletti szobánkba. Aki azt gondolja, egy magyar autópálya hangos, jöjjön ide, ahol hajnalban is hatalmas a forgalom, kakasszóra ébredünk reggel korán, és éjjel is bevilágítanak az autópályák fényei – így alszunk, mint a mormoták. Holnap új nap, új kalandok.